Sofia Kenin, az apró harcos

Kenin pályája az utóbbi két évben meredeken ívelt felfelé, az azonban meglepetésnek számít, hogy ő nyerte az év első GS-tornáját, az Australian Opent. Megnéztük a fiatal teniszező karrierjét az első lépésektől a nagy trófeáig.

Roddick, a példakép
Kenin, csakúgy mint Marija Sarapova – az a játékos, aki a legutóbb diadalmaskodott ilyen fiatalon Melbourne-ben 2008-ban –, Oroszországban született. Ám Kenin még járni sem tudott, amikor a család elhagyta Moszkvát, és New Yorkba költözött, hogy a kis Sofia, akit legtöbben Sonyának becéznek, megvalósíthassa álmát és teniszező legyen. 

Ötévesen kezdett el teniszezni, és hamar látszott, hogy tehetséges, a nála idősebbek ellen is megállta a helyét. Rick Macci edző tanítványa lett Floridában. Macci korábban többek közt a Williams testvéreket, Andy Roddickot és Marija Sarapovát is edzette. Elmondása szerint félelmetes volt szembesülnie az ötéves Sofiával, aki egészen elképesztő kéz-szem koordinációval rendelkezett, már ennyi idősen azonnal meg tudta ütni a felpattanó labdát, márpedig ilyet korábban csak Martina Hingisnél látott. Keninről az AusOpen ideje alatt a neten felbukkant egy videó, ahol elmondja, hogy egyszer nagy bajnok és világelső akar lenni, és azt ecseteli, hogy hogyan kell a példaképe, Andy Roddick adogatásait visszaadni. 

Az első sikerek
Kenin 14 évesen már a profik között játszott, 2015-ben szabadkártyásként bemutatkozott a US Open főtábláján, ahol ugyan vereséget szenvedett, de a juniorok között döntőig jutott, ott Gálfi Dalmától kapott ki. 2017-ben kezdtek jobban felfigyelni rá a teniszt kedvelők, amikor a US Openen szintén szabadkártyásként a harmadik fordulóig jutott. A 32 között pont Marija Sarapova búcsúztatta. Mindezt tette annak ellenére, hogy csak 170 centiméter magas.

„A fizikális dolgok egy ponton túl nem számítanak. Ilyen magassággal is lehet nagyon jól játszani, és el lehet érni nagyszerű dolgokat. Egy dolog számít csak, hogy milyen kemény vagy fejben. A mentális erőn múlik minden” – mondta Kenin, és valóban, ő mentálisan is nagyon erős. Ennek köszönhetően a 2018-as évben olyan nagy skalpokat is begyűjtött, mint Caroline Garcia, Julia Görges és Darja Kaszatkina. 

Aucklandben negyeddöntőt, Mallorcán és Quebecben elődöntőt játszott, Indian Wellsben selejtezősként eljutott a második körig, a US Openen pedig – 2017-hez hasonlóan – a harmadik forduló jelentette számára a végállomást. Ezúttal a torna nyolcadik kiemeltje, Karolina Plíšková búcsúztatta. Év végén bemutatkozott az Egyesült Államok Fed-kupa-csapatában. A 2018-as évet a világranglista 113. helyén kezdte, a végén azonban már az 52. helyen állt. Ezért megkapta a WTA-tól a legtöbbet fejlődő fiatal játékosnak járó díjat. 
 

Gauff árnyékában
Az amerikaiak legnagyobb feltörekvő sztárja jelen pillanatban a 15 éves Coco Gauff, aki minden idők legfiatalabb teniszezőjeként jutott főtáblára tavaly Wimbledonban, idén pedig a 4. körig jutott az AusOpenen, ahol pont Kenin verte három játszmában. 

Gauff az, aki most a csapból is folyik. Keninnek az ő árnyékában, kisebb figyelemmel és kevesebb teherrel kellett megbirkóznia, valószínűleg ez is hozzájárult ahhoz, hogy 2019-ben kiteljesedjen. Összesen négy döntőt játszott, ebből hármat meg is nyert. A hobarti tornán, az év elején Karolína Schmiedlovát győzte le a döntőben, Mallorcán a világranglista-5. Belinda Bencicet, Kuangcsuban pedig Samantha Stosurt. Az egyetlen elbukott döntője Acapulcóban volt, ahol a kínai Ja-fan Vangtól kapott ki. A Grand Slamek ugyan már nem sikerültek ennyire jól, a legjobb eredménye a párizsi Roland Garroson volt, ahol ahol 16 között a világelső Ashleigh Barty búcsúztatta. Az év végén így is a 14. helyen állt. 

Anya, nyertem!
„Az álmok valóra válnak. Szóval akinek van egy álma, az küzdjön érte, mert valósággá válhat. Életem legszebb két hete volt ez” – mondta, miután három játszmában, 4:6, 6:2, 6:2-re megverte Garbine Muguruzát az Australian Open döntőjében. Élete legszebb két hetében olyan ellenfeleket győzött le, mint a fent említett Coco Gauff, Csang Suaj és az elődöntőben Ashleigh Barty. A hét meccsén összesen két szettet vesztett.
„Mindent hittel csinálok: nem számít az eredmény, a fizikai állapotom, a körülmények, mindig harcolok – árulta el sikereinek titkát a sajtótájékoztatón Kenin, aki állítása szerint élete öt legjobban sikerült ütését a Muguruza elleni döntő szettben mutatta be. – A mérkőzés előtt sírtam idegességemben, de a pályán ez nem zavart. Tudom, néha nagyon feszültnek tűntem, ám így jobb, mert ki tudom adni magamból a dühömet, a félelmeimet. A versenyen nem tartoztam az esélyesek közé, nem foglalkoztak velem annyit, mint néhány másik lánnyal, ezért el tudtam kerülni a nagy felhajtást. Ezzel a szép trófeával a kezemben már nem tudom... Az álmom valóra vált, ez most hivatalos!”

Való igaz, Kenin sokkal magabiztosabban mozgott a pályán karrierje első Grand Slam-döntőjében, mint a találkozót követő ceremóniákon. A trófeaátadások egyik legaranyosabb jelenete volt, amikor a győztes beszéde után a helyére visszalépve honfitársát, a háromszoros Grand Slam-bajnok Lindsay Davenportot kérdezte meg félénken arról, hogy szerinte elmondott-e mindent, amit ilyenkor szükséges. 

„Apa hitt az amerikai álomban, és ez most valóra vált. Nem szeretem ezt mondani, bevallani, de mindenben igaza volt az elmúlt években, nagyon jó apa és edző, hálás vagyok neki. Örülök, hogy megoszthatom vele ezt a határtalan boldogságot. Az édesanyám nem mert eljönni, túlságosan ideges volt, ezért otthon nézte a döntőt barátokkal, rokonokkal. A díjátadó után felhívtam, ám olyan gyorsan és sok mindenről kezdett el beszélni, hogy rá kellett szólnom: nem tudok órákig beszélgetni veled, mert több televíziós interjú és sajtótájékoztató vár rám, ráadásul éhes is vagyok, csak el akartam mondani neked: megnyertem!” 
Amennyiben Kenin továbbra is ilyen koncentráltan, fegyelmezetten teniszezik – és miért ne tenne így – valószínűleg még több ehhez hasonló telefonbeszélgetésre kerül sor közte és az édesanyja között.