Régi idők Fradija

Volt idő, amikor a Ferencvárost rettegte egész Európa. A világ egyik legjobb csapatának tartott Liverpool a hatvanas-hetvenes években 11 esztendő alatt csak kétszer kapott ki hazai pályán az európai kupákban. S hogy ki győzte le őket az Anfield Roadon? A Fradi.

A Liverpool már 1967-ben is átkozta a sorsot és a sorsolást, amikor a Vásárvárosok Kupája (VVK) harmadik fordulójában a Fradival került össze. „Nem örültünk, amikor megtudtuk, hogy következő ellenfelünk a Ferencváros” – kommentálta a sorsolást Bill Shankly, a Vörös Ördögök legendás menedzsere (Shankly tizenöt éven át, 1959-től 1974-ig ült a Liverpool kispadján). Tudta, miről beszél: a Fradi két évvel korábban megnyerte a VVK-t (lásd keretes írásunkat).

Pedig a Liverpool is félelmetes csapat

volt akkoriban: egy évvel korábban, 1966-ban megnyerte az angol bajnokságot, a KEK-ben pedig döntőbe jutott. A „pirosingesek” (így nevezte a liverpooliakat a Népsport) a Fradi előtt az 1860 Münchent búcsúztatták, nem a legfinomabban: az Anfield Roadon „kipreparálták” a németeket (8:0).

A Fradi, amely abban a szezonban magyar bajnok lett (ahogy a Népsport írta: „úgy nyerte meg a bajnokságot, ahogy akarta”; 24-4-2, 85:24-es gólarány), óvatosan készült a Liverpool ellen, hiszen két legjobbja, Mátrai és Albert sérülés miatt nem játszhatott, ráadásul a novemberi havaseső is az angoloknak kedvezett. Ennek ellenére a Népstadionban a Ferencváros „nagy becsvággyal küzdött, lendületes csapatjátékával védekezésre kényszerítette az angolokat”, a meccsen végig „nyomasztó mezőnyfölényben játszott, technikailag pedig kiütötte a Liverpoolt.” Katona győztes gólját is „viharos erejű támadás”

előzte meg, s az aranylabdás Albert Flórián távollétében a szellemi vezér Varga Zoltán volt, aki „ördöngös húzásokkal csapta be a védőket”.

„Hősies védekezéssel sikerült kihúznunk 0:1-re” – nyilatkozta a meccs után Bill Shankly, akivel madarat lehetett volna fogatni örömében, akárcsak a játékosaival: a liverpooliak a ferihegyi repülőtéren hangosan énekeltek, s amikor egy várakozó utas arról érdeklődött, hogy ugyan bizony kit vertek meg annyira, az angolok mosolyogva válaszolták: kikaptunk, de csak 1:0-ra. Örömük indokolt volt: a Liverpool a 90 perc alatt egyszer sem lőtt kapura, nem rúgott egyetlen szögletet sem, s a gólhelyzetek aránya 16:0 (!) volt a Fradi javára...

Az angolok a januári visszavágóban bíztak, mert tudták: fanatikus szurkolóik előtt szinte verhetetlenek, s nem olyan régen 3:1-re legyőzték még az Internazionalét is.

Forró este lesz

az Anfield Roadon – jósolták a magyar lapok, és követendő példaként a Lyon londoni taktikáját emlegették: a franciák 3 gólt lőttek a Tottenhamnek idegenben, ami akkoriban szenzáció volt. Márpedig – írták – a Ferencváros még tartalékosan is többre képes, mint a Lyon...

„Hatalmas iramot fogunk diktálni, az első 20 percben kiegyenlítünk, és aztán nem jelent majd különösebb gondot a győztes gól elérése” – nyilatkozta magabiztosan a hátvéd Yeats, amire Szűcs Lajos higgadtan csak annyit jegyzett meg: „Azért mi is ott leszünk a pályán”. Szűcs ott volt, Albert viszont még mindig nem: a Liverpool örült annak, hogy a sérült aranylabdás nélkül gyengébb lesz a Fradi támadósora, ugyanakkor őszintén sajnálták, hogy az Anfield Road közönsége „egy élménnyel szegényebb lesz”, mert nem láthatja élőben a magyar csatár alakításait (a liverpooli szurkolók lapja, a Kop pl. egy oldalon mutatta be Albertet).

A Népsportban a meccset felvezető cikk alatt a Kalandorok c. színes, szélesvásznú francia filmet hirdették a mozik (Alain Delonnal a főszerepben), de akkoriban a Fradi jelentette az igazi csemegét: az Anfield Roadon ötvennégyezer néző és

„óriási hangorkán”

fogadta zöld-fehéreket, akik gyorsan elejét vették az angolok által ígért hatalmas kezdeti rohamoknak, és az első 20 percben szinte eldugták a labdát a liverpooliak elől. A közönség hitetlenkedve figyelte a történéseket, azt, ahogy a fiatal Branikovics góljával a Fradi végül 1:0-ra nyert, és a látottak még őket is lenyűgözték. Néhány héttel azelőtt egy liverpooli drukker a Fulham elleni meccsen 1:0-ás vendégvezetésnél berontott a pályára és nekiesett egy Fulham-játékosnak, azt üvöltve, hogy „a Liverpoolt senki sem veri meg”. Ehhez képest a Fradi győzelmét és elegáns játékát vastapssal jutalmazta a liverpooli tábor. „Jobbtól nem szégyen kikapni” – ismerte el a Ferencváros játékerejét Bill Shankly, s a Daily Mirror másnapi száma is arról írt: a vendégek erőnlétben és taktikai téren is felülmúlták a Liverpoolt.”

(A Ferencváros végül a VVK 1967/68-as kiírásában egészen a döntőig menetelt, a Liverpool (1:0, 1:0) után az Athletic Bilbaót és a Bolognát is búcsúztatta, s csak a fináléban maradt alul: Leeds 0:0, 0:1).

Hét évvel később, 1974 őszén ismét ferencvárosi sikert hozott a két csapat párharca. A KEK első fordulójában a Liverpool könnyedén felzabálta a Stromsgödsetet (az Anfield Roadon

11:0-ra verték

a norvégokat), jöhetett a Ferencváros! Az erőviszonyok addigra némileg megváltoztak, „három góllal nyerünk”, prognosztizálták az angolok, s még a Népsport is azt írta: „vereségre számítunk”. Ehhez képest a Fradi fiataljai nem ijedtek meg a hangulattól („hullámzott a lelátó, lobogtak a piros-fehér sálak”), és bár a Liverpool Keegan góljával már az első félidőben vezetést szerzett, a 92. percben Máté csapott le a labdára, „kicselezte az angol védőket, Clemence-t is kicsalta a kapujából, elhúzta mellette a labdát, majd nagy nyugalommal gurított a hálóba”: 1:1! Az angolok sokkolva voltak (a BBC a hónap góljának választotta ezt a találatot), Máté pedig mosolyogva nyilatkozta a meccs után: az angolok még nem ismerik

a kenguru-cselt.

A fiatal Fradi (soraiban például a 19 éves Nyilasi Tiborral) a visszavágón is meglepte a szakértőket, óriási iramban kezdett a Liverpool ellen, aminek azonban ára volt: a második félidőre elfáradt a „csikócsapat”, az angolok átvették az irányítást. Megérezte a bajt a közönség is, és a tudósítások szerint egyszeriben frenetikus hangulat lett az Üllői úti pályán, a közönség egy emberként zúgta, hogy „Hajrá Fradi!” és „Mindent bele!”. Az angolok ráadásul a hajrára ámokfutásba kezdtek, előbb Hall rúgta le Nyilasit, majd Keegan szállt bele Géczi kapusba, mire a tomboló lelátóról üvegek repültek a pályára... A zöld-fehérek végül hősiesen kibekkelték a gólnélküli döntetlent.

(A KEK 1974/75-ös kiírásában a Fradi a Liverpool búcsúztatása (0:0, 1:1) után a negyeddöntőben a Malmö FF-et, az elődöntőben a CZ Beogradot verte, a fináléban viszont 3:0-ra kikapott a Dinamo Kijevtől.) (gj)

Vásárvárosok Kupája

A kupát a világvásárokat rendező városok csapatai részére alapították, de hamarosan olyan népszerű lett, hogy egyre több csapat kapcsolódott be. Az első két kiírást a Barcelona nyerte meg. Magyar csapat először 1962-ben hallatott magáról, az MTK az elődöntőben kapott ki a Valenciától (3:7, 0:3), egy évre rá a Fradi jutott a négy közé (Dinamo Zagreb 0:1, 1:2), 1964-ben pedig az Újpest vérzett el a negyeddöntőben (Valencia 3:1, 2:5), 1965-ben viszont már teljes magyar siker: a Ferencváros, a Brno, a Wiener SC, az AS Roma, a Bilbao és a Manchester Utd búcsúztatása után a döntőben a Juventust is megverte (1:0).

Az 1971-ig tartó sorozatban magyar csapat még kétszer játszott a fináléban, 1968-ban ismét a Ferencváros (Leeds United 0:0, 0:1), 1969-ben pedig az Újpest (Newcastle 2:3, 0:3). (g)