Görbicz Anita ötödször emelhette magasba a BL-trófeát (MTI-felvétel)
Pillanatképek egy BL-döntőről: Ambros magyar üzenete és Görbicz boldogsága
Izgalmas végjátékot hozó meccsen a Győri Audi ETO KC 25:24-re legyőzte a Rosztov-Don együttesét a női kézilabda Bajnokok Ligája négyes döntőjének fináléjában. Pillanatképek a döntőről.
Ambros magyarja
Ambros Martín magyarul szól a mikrofonba. Még mindig jól beszél – mielőtt tavaly nyáron Rosztovba távozott, hat évet töltött Győrben. Emlékszünk, ahogy a győriek tavalyi diadala után elérzékenyülve azt mondta, máris megbánta, hogy aláírt az oroszokhoz – ennek az ellágyulásnak most nyoma sincs. A döntő előtt a vicces arcát hozza, azt, amivel megbolondította egész Győrt, amikor tavaly az ünnepléskor azzal a bizonyos k betűs csúnya szóval nyomatékosította az örömét.
A Metz elleni elődöntő előtt azt kérte a hazai közönségtől, szurkoljanak a Rosztovnak. És a döntő előtt? „Fele-fele” – mondja csibészes mosollyal Ambros. A drukkerek dőlnek a röhögéstől.
A két edző kezet fog – tavaly együtt nyerték meg a BL-t. Danyi Gábor egy éve még Ambros Martín asszisztense volt, most egymás ellen küldik csatába a csapataikat.
Amorim góljai
Amorim góljával indul a meccs, és Amorim végig megállíthatatlan. Hét gólig jut, ezzel a Győr legeredményesebbje – lő gólt átlövésből, betörésből, kiváló helyzetfelismeréssel üres kapuba... Szárnyal a pályán, ahogy a nagy tétmeccseken mindig.
„Ebben a szezonban a sérülésem után megfordult a fejemben, hogy talán abba kellene hagynom a kézilabdát. Most először gondoltam ilyesmire. De örülök, hogy nem tettem” – vigyorog Amorim.
Az utolsó néhány másodpercet a lelátóról nézi végig, a harmadik kiállítása után végleg kipontozódik. „Rettenetes volt. Arra gondoltam, ha hosszabbítás lenne, nem tudnék segíteni a csapatnak – mondja félig magyarul, félig angolul. – Azt kérdeztem magamtól, miért kell a végén mindig szenvednünk? De hát így legalább kiszolgáltuk a közönséget!”
Nem biztos, hogy a közönség éppen infarktusra vágyott, de ám legyen, minden jó, ha BL-cím a vége...
Oftedal zavara
17 másodperccel a lefújás előtt 25:24-re vezet a Győr, és náluk a labda. Danyi Gábor időt kér. „Ne lőjetek! Ne lőjetek!” – csak ennyit kér a játékosaitól. Stine Oftedalhoz kerül a labda – egy éve a hosszabbítás vége előtt hasonló szituációban ő adta rossz helyre, abból jött a Vardar, de Kiss Éva kivédte a ziccert. Oftedal passzolna, körülnéz, ellövi...
„Kerestem az embereket, mert eszembe jutott a tavalyi eset, de nem láttam senkit... Az volt a fejemben, csak nehogy ellenfélhez passzoljak, nehogy, nehogy...” – magyarázza Oftedal nevetve.
Vidáman mesélheti ezt a pillanatnyi elmezavart, nyakában az aranyérem. A Rosztov ugyan tud még vezetni egy támadást, de ezúttal Grimsbö véd az utolsó másodpercben.
Görbicz boldogsága
Görbicz Anita a fellegekben, szemezget a kupával, alig várja, mikor foghatja újra a kezébe. Az utóbbi években elég sokat ölelgethette, de van, amit nem lehet megunni. A győzelmet semmiképpen sem.
Még emlékszünk azokra az időkre, amikor attól féltünk, Görbicz is egy örökös ezüstlány lesz, olyan sokszor karnyújtásnyira a sikertől, és mégis mindig elérhetetlen távolságban tőle.
Aki csak az utóbbi hat-hét évben figyeli a sportágat, annak talán hihetetlen: volt idő, amikor nem Győr uralta Európa női kézilabdázását. Pont ezért nem lehet betelni a mostani sikersorozattal, pont ezért olyan felemelő újra és újra felemelni azt a trófeát.
Ti vagytok a legnagyobbak – zúg a győri tábor, Görbiczet és Amorimot pedig beborítja az aranykonfetti. Ötödször is.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.