Az antropológianem extrém sport?A Typotex Szokatlan szempontok című sorozatának nyitódarabja volt az Egy zöldfülű antropológus kalandjai, melyben Nigel Barley kameruni kalandjairól mesél.
PENGE
![](/sites/default/files/styles/image_16_10_w400/public/lead_image/ujszo_14376358008138_64.jpeg.webp?itok=1XKkNJtt)
Az antropológia
nem extrém sport?
A Typotex Szokatlan szempontok című sorozatának nyitódarabja volt az Egy zöldfülű antropológus kalandjai, melyben Nigel Barley kameruni kalandjairól mesél. A sorozat kilencedik könyve visszakanyarodik az ismert antropológushoz, ám a nyugat-afrikai élmények helyett a szerző új szerelme, az indonéz Szulavézi szigeten található toradzsa kultúra bemutatása a cél. Pontosabban: az egzakt, katalogizáló leírás helyett az ismeretlen kultúrával való találkozás vicces történeteinek füzére ez a könyv.
A vaskalapos, mindentudó, száraz és a vizsgált népcsoporttól, kultúrától távolságot tartó antropológusok munkamódszerét tudatosan kerülő Barley olyan könyvet tett le az asztalra, melyben az egyedi élmények, tapasztalatok, próbálkozások és tévutak alapján körvonalazódik a toradzsa kultúra mássága, emellett ugyancsak sokat megtudunk a saját, nyugati, keresztény, felsőbbrendűséget hirdető kultúránk nézőpontjának viszonylagosságáról is.
A ’80-as években meglehetősen ismeretlen terepnek számított a Szulavézi sziget mélye,a használhatatlan bedekkerek és nem létező térképek korában (fiatalabb olvasóinknak: az internet és a mobiltelefonok előtti világban) az utazás aprólékos tervezése lehetetlen volt. A saját magán is jókat kacagó Barley viszontagságos utazásai, hajmeresztő kalandjai és szórakoztató sztorijai egyáltalán nem felszínesek: a tudásanyagot úgy plántálja az olvasójába, hogy közben annak nevetőizma folyamatosan dolgozik. Nem veszélytelen vállalkozás ez a mindent poénra kihegyező történetmesélés, mert könnyen automatizálódhat, és ellentétes hatást válthat ki, de most szerencsére nem ez a helyzet, szerzőnk ugyanis nagy természetességgel, könnyedséggel sztorizik, és a poénbombák a megfelelő időzítésnek köszönhetően nagyot szólva robbannak fel.
A könyv meglehetős késéssel kerül a magyar olvasók elé, azonban örömmel tapasztaltuk, hogy a történetek semmit sem veszítettek frissességükből. Köszönhetünk még egy fontos fölismerést a mókás antropológusnak, mégpedig azt, hogy mi, nyitott szemmel és szívvel utazgatók, egy kicsit mind antropológusok vagyunk.
Nigel Barley: Az antropológia nem extrém sport. Fordította: Walsh Máté Gergely. Typotex Elektronikus Kiadó Kft., 2015. 300 oldal.
Értékelés: 9/10
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.