Ötvenéves csúcsponton a somorjai kajak-kenu

Mikor kezdődött? 

Pontosan nem tudni, mikor kezdődött a szervezett klubélet, de az ismert, hogy ki hozta a városba a kajakkenut mint sportágat. Székely István volt, aki fiatal tanárként került a csallóközi városba. Gömör szülötte szertornászként versenyzett, 1956 szeptemberében azt mondták neki, hogy ezentúl pedagógusként kell helytállnia, és kénytelen volt elhagyni a fővárost. Magával vitte azonban a kajakját, amelyet mandolinnak meg szandolinnak neveztek a somorjaiak, de igazi nevét akkor még nem használták. Pista bácsi – aki mindenki nagy örömére – ott volt a jubileumi összejövetelen, addig csak a Dunáról látta, ismerte ezt a települést, valamilyen falunak vélte, és csak oda küldésekor tudta meg, hogy Somorjának hívják. Ezt mind megírta a klub krónikájába, amelynek oldalait egy alkalmi kiállításon nézhették meg a jelenlevők. Abból sem derül ki több, mint amit már leírtam, ezért a kerek évforduló meghatározásához egyedi megközelítést talált a klubvezetés.

Tóth Imre klubelnök múltidéző gondolatainak kezdetén erről is lerántotta a leplet. „Pista bácsi érkezése nem ötven éve volt, hanem éppen hatvan. A következő öt-tíz esztendő a folyamatos próbálkozások, kudarcok és újrakezdések időszaka volt, és amikor körülbelül egy évvel ezelőtt a klubban felmerült a kérdés, hogy mióta is létezik Somorján a kajak-kenu-sport, kialakult egy konszenzus, amelynek az eredménye az 1966. Tehát innen ered a mostani ötvenéves jubileum” – tudtuk meg. Persze ez nem zárja ki, hogy a klub történetének feltérképezése előhozhat még konkrét tényeket is az alakulásról. 

A hőskortól napjainkig 

Más klubkincseket is tartogat a krónika. A hőskor, a kezdetek úttörőinek nevét. Tóth Imre is felsorolta őket: Diósi Kornél, Ľudovít Čermák, Székely István, Ľudovít Tátoš, id. Marián Tesárik, Sebestyén Aladár és Horváth Árpád. „Az indulásnál és a legnehezebb időkben is küzdöttek, próbálkoztak. Nélkülük most valószínűleg nem lennénk itt” – hangsúlyozta a klub jelenlegi első embere. 

És igaza volt, mert a kezdetek meghatározó emberei közbenjártak az első klubbirodalom, a csónakház felépülésében. Kialakult a vízparti bázis, és a múlt század hetvenes éveiben már országos méretekben is eredményes volt a somorjai egyesület. Ekkor tűnt fel a versenyzők között Felix Masár, akiből a város első olimpikonja lett. 

Az öreg mederből új, mesterségesbe került Duna a csónakház többszöri költöztetését hozta magával. 2008ban került mai helyére. Ez már több egy közönséges csónakháznál, bár még mindenki annak hívja. Ide teszik meg első bátortalan lépéseiket a kezdők, de ugyanitt fogadják a klub Ebvagy vb-éremmel hazatérő képviselőit is. Innen indulnak a létükhöz elengedhetetlen vízre. 

A csúcsra igazán csak a legkitartóbbak jutnak, de a hátország a klub igazi birodalma. A sok egykori és mai kajakos, kenus, akik szívügyüknek tekintik, hogy a mandolinkorszaknak mai követői is legyenek. Nevek nem hangzanak el, mert a jelenlevők között is lehetnek, akikről megfeledkezhetaszónok. Akikmártávoztakaz élők sorából, azokra egy perc néma csendben emlékezünk, a többiek meg magukra lelhetnek a klubelnök következő mondataiban. „Fél évszázad alatt nagyon sokan megízlelték ennek a sportnak a szépségeit, ki több, ki kevesebb mértékben, de hiszem, hogy legtöbbünknek a kajak-kenu tanította meg azt, hogy a céljainkat csak kemény, kitartó munkával érhetjük el.

Sporteredményeink valamikor jobbak, valamikor gyengébbek – most hál´Istennek elmondhatom, éppenötvenéves csúcsponton vagyunk. Olimpia ezüstérem, világ- és Európabajnoki aranyak, Szlovák Kupagyőzelmek. Én mégis azt mondom, ennek a klubnak a legnagyobb értéke a kollektíva. Az edzők, a versenyzők, a szülők, a vezetőség, a támogatók közössége, az, ami ezt a klubot minden nehézségen, problémán keresztülvitte, keresztülviszi. Ha számíthatunk egymásra, ha együttműködünk, akkor nem kell félnünk a következő ötven évtől sem.” 

Szerteágazó kapcsolatok 

Azért sem kell félniük a somorjaiknak a jövőtől, mert alaposan beleépültek a sportág vérkeringésébe. Idén megszületett az elsősomorjai érem a nyári olimpián: Linka Tibor benne ült abban a szlovákiai kajaknégyesben, amely ezüstöt szerzett a riói olimpián. Vele együtt a kenus Farkas Vince is Braziliában versenyezhetett. Félix Masár kajakos (1980, Moszkva) után sokáig csak Orosz Csabakenus (1996, Atlanta) volt a város második olimpikonja, mígnem húsz évvel később jött az idei dupla riói részvétel. 

S amikor világ- és Európa-bajnokról beszélt a klubelnök, akkor elsősorban Linka Tibor tavalyi moszkvai vb-diadalára, Jakubík Gábor és ismét Linka idei Eb-győzelmére gondolt. Igaz, ők már nem somorjai színekben versenyeznek, de a városban élnek, tőlük indultak. Még mindig náluk kajakozik a tavalyi és idei korosztályos vb és Eb éremgyűjtője, Zalka Csaba, a jövő újabb sikerembere. S mögötte nyomul felfelé a többi fiatalabb tehetség. 

Van még egy ütőkártyája a somorjai kajak-kenu-klubnak, amiről a jubileumi vendégkoszorú összetétele is árulkodott. A szerteágazó kapcsolatok. Wichmann Tamás kilencszeres világbajnok, háromszoros Európabajnok és olimpiai érmes magyar kenus volt a jéghegy csúcsa a jelenlevők között. Más magyarországi sportágbeliek is eljöttek, akárcsak a szlovák szövetség vezetői. Nem hiányoztak a komáromi kajak-kenu-klub kulcsfigurái és Somorja többi élsportjának vezetői. Jelenlétük aláhúzta Tóth Imre szavait. Ha számíthatunk egymásra, ha együttműködünk… De ez már egy következő fél évszázad sikertörténete lehet.