Otthon ötször remizett a LAFC

Otthon nyerni kell - tudja ezt minden óvodás, tudják a losonciak is, idén mégis csak háromszor nyertek otthon. Öt hazai meccsen csak döntetleneztek (kétszer 2:0-ról, egyszer 2:1-ről lett 2:2 a végeredmény), egyszer pedig kikaptak. „Tizenhárom pontot vesztettünk otthon, hogyan lehetnék elégedett? Ez a csapat többre hivatott. Még most is bosszant, hogy megnyugtatónak tűnő előnyt szórakoztunk el a DAC B, majd később a rimaszombatiak ellen is. Pedig merem állítani, minden hazai mérkőzésünkön jól játszottunk, egyedül az Inter szorított be minket“ - mondta Milan Albrecht vezetőedző, ám szerinte nemaz a katasztrófa, hogy a losonciak csak a 7. helyen állnak: „Tekintettel arra, hogy a klubnak nincs is elnöke, csak alelnökök vannak, és senki nem tudja, mi lesz holnap, nem olyan rossz ez a helyezés. Az lenne szörnyű, ha nem tudnánk befejezni a bajnokságot. A kosárlabdacsapat már megszűnt Losoncon, tragédia lenne, ha a focicsapat is erre a sorsra jutna, főleg úgy, hogy a nézőszámok alapján az első háromban vagyunk.“ A losonciak szeretik a focit, pedig mire megjegyeznék játékosaik nevét, már el is mennek. Losonci sajátosság, hogy félévente 8-9 futballista távozik, és ugyanennyi érkezik, ám valahogy mindig összerázódik a gárda.
„Az újonnan érkezettek jól beilleszkednek, és hamar megtalálják a helyüket. Ezen az őszön is jó munkát végeztek a fiúk, csak hát a csapat fele megint el fog menni. Ha ez a klub legalább félig működne, akkor szerintem az élmezőnyben lennénk, de jelenleg csak két klubvezető, Krišta és Líška úr fanatizmusára számíthatunk. Ők tényleg mindent megtesznek a losonci fociért, ők szerzik nekünk a játékosokat“ - magyarázta Albrecht.
A LAFC legfigyelemreméltóbb eredménye az ősszel egy szezon eleji 1:0-ás trencséni győzelem
volt. „Taktikai szempontból nagyon jól játszottunk Trencsénben, azért is nyerhettünk. Hazai pályán viszont sokkal élvezetesebb, szebb focit produkáltunk, ám nem tudtunk győzni - konstatálta a losonci vezetőedző. - Az utolsó őszi mérkőzésen, a rózsahegyi B csapat otthonában sem játszottunk valami fényesen. A játékosok közül nem tudnék húzóembereket kiemelni: Pahulyi kapus jól kezdett, de aztán védhető lövésekből is gólokat kapott, Lavrík nagy tehetség, de nem rendel alá mindent a futballnak. Többet vártam a tapasztalt játékosoktól is, ám a kritikus pillanatokban ők sem tudtak lelket önteni a csapatba.“