Öröm a szívekben, félelem a szemekben – elköszönt a Robbery-duó

A 2005-ben átadott Allianz Arénában története során először biztosította be elsőségét a Bayern, ám az öröm pillanatait a búcsú fájdalmával kellett vegyítenie a szurkolóknak: az elmúlt évtized két meghatározó játékosa, a francia Franck Ribéry és a holland Arjen Robben is góllal búcsúzott a közönségtől.

A szupercserék

Pedig egyikük sem kezdett a mérkőzésen, de Niko Kovac a csapat 3–1-es vezetésénél mindkettőjüket pályára küldte, ők pedig egyaránt gólt szereztek. Ribéry két védő között egy remek csellel bújt ki, majd az ötöshöz közeledve okosan alárúgott a labdának, amely a kapu közepébe hullott (4–1), pár perccel később pedig Robben passzolt a kapuba pár lépésről egy remek akció végén (5–1). A gólszerzésben egyformán teljesítettek, a mérkőzést követően azonban nem is lehetett volna nagyobb a különbség a két klasszis reakciójában. 

Amíg Franck Ribéry könnyek között rogyott térdre a Bayern B-közepe előtt, addig Arjen Rob­ben arról panaszkodott a pályán adott nyilatkozatában, hogy nem sikerült még egy gólt szereznie, mert azzal meglett volna a 100. Bundesliga-gólja. „Mindent megtettem, hogy elérjem ezt a nagyszerű mérföldkövet mind a felkészülés során, mind a mai napon a pályán. Fontos volt számomra, hogy még egyszer pályára lépjek, és még egyszer megmutassam: képes vagyok a legmagasabb szinten futballozni” – mondta a 35 éves támadó, aki különböző sérülései miatt a szezon jelentős részét kihagyta.

A holland a búcsú pillanataiban sem hazudtolta meg magát: a saját érzéseiről, a saját teljesítményéről, a saját búcsújáról beszélt, végig egyes szám első személyben. Hideg, rideg hozzáállása egyébként jól tükrözi a Bayern München „győzni bármi áron” mentalitását, végtelen profizmusát, kényszeres törekvését minden elérhető cím megszerzésére. 

A szurkolók azonban mindvégig könnyebben tudtak azonosulni a rebellis franciával, az érzelmektől túlcsorduló Ribéryvel, a nagy harcossal, a megzabolázhatatlan erővel. A védők és az ellenfelek szurkolói köztudottan utálták Bundesliga-szerte – ám ettől csak még jobban szerették a bajorok. 

A BL-győztes kombináció
A klub elnöke, Uli Hoeness is megkönnyezte Ribéry gólját a VIP-páholyban. „Ezt a mai forgatókönyvet valahol ott fent írták meg. Ribéry, micsoda gól!” – áradozott az elnök, aki kijelentette: „Rib és Rob kiérdemelte, hogy olyan legendákkal emlegessük őket egy lapon, mint Gerd Müller vagy Franz Beckenbauer.” 
Jogosan. A két szélső nemcsak a Bayern München modernkori történelmének legfontosabb gólját hozta össze a 2013-as Bajnokok Ligája döntőben (Bayern München–Borussia Dortmund 2–1), de elévülhetetlen érdemeik voltak abban is, hogy a Bayern nemcsak a Bundesliga, de egész Európa egyik meghatározó csapata legyen. 
Ribéry 2007-ben került a bajorokhoz 25 millió euróért, és teljesítményével rögtön hozzáadott egy dimenziót a Bayern játékához. Nem sokkal később Louis van Gaal döntött úgy, hogy nem lehet féloldalas a csapat, így a klub hasonló összegért leigazolta a jobbszélső Arjen Robbent is a Real Madridtól. Bár sokan féltek a sérülékeny, egoista hollandtól, a páros olyan szélsőjátékot mutatott be, amilyet kevesen láttak a Bundesligában. A vezérletükkel nyolc bajnoki címet húzott be a klub, melyekhez a páros 185 bajnoki góllal járult hozzá. 

Támadás, támadás, támadás

Az érkezésük egyben azt is jelentette, hogy a Bayern képes felnőni a modern futball kihívásaihoz: a csapat úgy játszotta a 4–2–3–1-et, mint csak nagyon kevesen Európában. Korábban a bajorok kulcsjátékosai mindig a pálya közepén futballoztak, erőteljes, domináns középpályások, középcsatárok vagy középső védők, mint Effenberg, Matthäus, Schweinsteiger, Becken­bauer vagy Gerd Müller. Ribéry és Robben mindkét oldalon képes volt szétzilálni az ellenfelet, ami egy új taktikai dimenziót és új minőséget hozott a bajor klubba. 

„Korábban sokat néztem őket a meccseken és YouTube-on is” – nyilatkozta nemrégiben az egyik utód, Serge Gnabry. „Próbáltam tőlük tanulni technikailag és taktikailag is, de ami a legnagyobb hatást gyakorolta rám, az mégis a mentalitásuk volt. Robben és Ribéry fáradhatatlanul és habozás nélkül támadta a védelmeket és a kaput, nem riadtak vissza egyetlen párharctól, egyetlen cseltől sem. Minden helyzetből képesek voltak gólra törni, a félelem szikráját sem láttam a szemükben. Ez a mentalitás aztán a többiekre, az egész klubra átragadt, elképesztő érzés pusztán a közelükben lenni” – fogalmazott Gnabry. 

„Robben és Ribéry távozása egy korszakot zár le a Bayern Münchennél, így nem csoda, ha az ünneplés pillanataiba egy kis szomorúság, sőt, talán félelem is vegyül. Mert könnyen előfordulhat, hogy pótolhatatlan veszteség érte a klubot” – írta a bajnoki cím kapcsán Raphael Honigstein, az egyik legismertebb német szakíró, és nehéz lenne vitatkozni a szavaival.