Óbástról is a Vecseklő vitte el a Medves-kupát

Tavalyhoz képest mindössze két változás történt a győztes együttesben, szinte ugyanazok játszottak a minap is, mint legutóbb: Jakab György (csapatkapitány)– Jakab Dávid, Szabó Krisztián, Horváth Dominik, Bozó Marcell, Szabó Ferenc, ifj. Agócs Attila, id. Agócs Attila, Botos Péter, Deák Dániel és Bozó Richárd. Veretlenül, két-két győzelemmel és döntetlennel végeztek az élen az újbástiak és a medveshidegkútiak előtt. A vendéglátó óbástiaknak ezúttal az utolsó hely jutott.
 
„Két mérkőzésünkön is – a tajtiak és a vecseklőiek ellen – az utolsó fél percben úszott el a győzelmünk, s ezzel plusz négy pontot vesztettünk, de ilyen a futball, nem sopánkodunk – mondta lapunknak Tóth Gyula óbásti alpolgármester, a házigazda gárda csapatvezetője. – Mint kiderült, a vecseklőiek egyik játékosuk minap elhunyt testvérének emlékére harcolták ki az elsőséget. Majdnem hasonló eset történt, mint az 1972-es vecseklői nyitányon, amikor egy óbásti játékos rosszul lett a pályán, és kórházba szállítás után meghalt. Szép gesztusként a vecseklőiek akkor átengedték az óbástiaknak a győztesnek járó díjat. Idén maguk szerezték meg a pályán.”

Közel 400 ember volt kint az óbásti pályán, régen nem volt ott ennyi néző. Izgalmas mérkőzéseket hozott a déli tájainkon tán legnagyobb múltú focitorna. Mindenki odatette magát, sokáig csak döntetlenek sorjáztak, de a hajrában már más eredmények is születtek, s ez döntött a végső sorrendről. 

„Ilyen is van, örültünk az ötvenesnek, ezt meg kellett érnünk, így szép az egész. Hogy idáig eljussunk, ahhoz szervezőre, játékosra és mindenkire szükség volt, tettrekészségük, odaadásuk nélkül nem tartanánk az ötvenedik tornánál. Ilyesmi többször nem fordul elő az ember életében. Élmény a javából, hiszen a torna akkor indult, amikor születtem, s eddigi létezése önmagában felér egy csodával – mutatott rá a Medves-kupa jelentőségére Tóth Gyula. – Focinapunk fénypontja volt az öregfiúk találkozója. Egykori játékosok, inkább hatvan év körüliek futballoztak egymás ellen. Legtöbben Vecseklőről érkeztek, mérkőzésükön egyetlen gólt láttam. Minden egykori kupaszereplő emlékérmet vitt haza, s az összecsapás szünetében egy perc néma csenddel emlékeztünk meg azokra a játékosokra, akik már nem lehettek közöttünk.”