Női focibíróként a saját démonaival is meg kellett küzdenie

… az ötletről, hogy futballbíró lesz

„Elsőévesként úszótanfolyamon voltunk a tanárképző főiskolán. Ez 2010-ben volt, amikor a szlovák válogatott kijutott a dél-afrikai vb-re, és továbbment a csoportjából is. Ültünk a medencében, és a tanárunk megkérdezte, miért nem megyünk el egy focibírói tanfolyamra, mivel azok jól keresnek, és kevés is van belőlük. Morfondíroztam rajta, morfondíroztam, de annyiban is maradt a dolog. Az úszótanfolyamon viszont bárányhimlős lettem. Feküdtem otthon az ágyban, és ekkor eldöntöttem, hogy Annamáriából bizony futballbíró lesz. Felültem, és bejelentettem anyukámnak. Anyu konstatálta, hogy biztos sokáig volt magas a lázam.”

… a család reakciójáról arra, hogy futballbíró lesz

„Az egész úgy kezdődik, hogy 15 évesen tudatod a családdal, hogy neked elmentek otthonról, és belevágsz egy számodra teljesen idegen világba. Tudod, hogy nőként senki sem fog elfogadni a pályán, hogy meg kell majd küzdened a démonaiddal, de azért odaállsz a szüleid elé az ötlettel. Anyukád persze rögtön a borsi edzőhöz fut, hogy »Tudod, Tibi bá, lebeszéljük Annamáriát erről, nem támogatjuk ebben, mert ez hülyeség.« Annamária aztán lemegy hozzá egy edzésre, s Tibi bá úgy dönt, de igenis támogatja, mert kell Borsiba egy női futballbíró. Így jutottam el Tőketerebesre a területi labdarúgó-szövetséghez, ahol megcsináltam a tesztet és a fizikai állóképesség-felmérést.”

… a bíróvá váláshoz szükséges képzésről

„Több egynapos tanfolyamot tartanak a teljesen kezdőknek, mindig egy konkrét témára összpontosítva, mint például a szabálytalanságok, a piros lapok, a tizenegyesek, a cserék, a korrupció. Aztán ahogy feljebb lépdelsz a ranglétrán, úgy lesznek a tanfolyamok is egyre hosszabbak. Mi például a Tátrában minden nap videóztunk, kielemeztünk meccseket, és feladatokat is kaptunk estére. És ekkor már megkaptuk a bírói szerelést is, és tudatosítottuk, hogy most már nincs menekvés.”

… a legelső meccséről bíróként

„Összeszorul a gyomrod, és arra gondolsz, hogy atyaég... Én a férfiaknál kezdtem Nagytárkányban. 22 férfi elé odaállni... Nagyon izgulsz, hogy minden rendben legyen, és persze ilyenkor mindent elfelejtesz, amit tanultál. De a pályán már az az érzés kerít hatalmába, hogy ez egy életre szóló szerelem, és nem tudsz tőle szabadulni. Rengeteg barátom, ismerősöm lett ebből a közegből, nekem a foci nemcsak sport, hanem életstílus is.”

… arról, mi a legnehezebb a bíráskodásban

„Hogy kezdetben meg akarsz felelni mindkét csapatnak. A régiós focibajnokságokban szinte minden gárdában találsz ismerőst, ahogy mész ki a pályára, csupa integető és puszit dobáló embert látsz. Viszont ezt ki kell zárni a tudatodból, pont azért, hogy magadnak és nekik se okozz csalódást. Próbálsz jó döntéseket hozni, amire kb. három másodperced van. Nem akarsz senkit sem megkárosítani, de tudod, hogy valaki úgyis megsértődik egy-egy ítéleteden. De egy tizenegyesre nem mondhatod, hogy nem az, ha láttad a szabálytalanságot, mert a munkáddal játszol. Minket is osztályoznak, és ha kapok egy rosszabb jegyet, akkor nem fújhatok egy, két vagy három hétig, vagy alsóbb osztályba sorolhatnak, ami nem vicc.”

… arról, mit kell végighallgatnia a meccseken

„Először mindig jön a szokásos duma, hogy adjam meg a telefonszámom, jelöljem őket vissza Facebookon, »majd meccs után beszélhetünk, rád írok« stb. Aztán ha elkezdődik a meccs, és nem úgy fújsz, ahogy azt az érintett játékos vagy néző szeretné, akkor már szó nincs arról, hogy telefonszámot cseréljünk. Akkor már jön a szinonimaszótár a beszólásokkal, az anyukámmal foglalkoznak, meg inkább főzni küldenek. De ha vége volt a meccsnek, eddig még mindenkivel tisztázni tudtuk a történteket.”

… arról, hogyan kezeli a szövegelést

„Eleinte heves voltam, meg akartam váltani a világot, hogy majd én megmutatom, mit hogyan kell csinálni. Próbáltam rákontrázni a beszólásokra. Aztán rájöttem, hogy sokkal jobban idegesíti az érintetteket, ha nem hallom meg, amit mondanak, és válaszra sem méltatom őket. Megtanultam, hogy ami abban a kilencvenegynéhány percben a pályán történik, azt ott is hagyjam, és ne vigyem magammal. Ha bemegyek az öltözőbe, és levetem a bírói szerelést, onnantól ismét a hétköznapi Annamária vagyok.”

… a legemlékezetesebb meccseiről

„Volt olyan meccs, ahol a pályán Sanyi, a férjem is ott volt (Tóth Sándor, az V. ligás királyhelmeci csapat kapusa – a szerk. megj.). De meg tudtuk adni a tiszteletet egymásnak, ott ő kapus volt, én pedig asszisztens. Csak egyszer szóltam be neki, amikor kihagyott egy tizenegyest, hogy »Jaj, te inkább ne menj rúgni!«. Ezt persze az egész lelátó meghallotta, és megtudták, hogy ő a párom, húzták is vele eleget végig… De a legdurvább a nagymihályiak egyik meccse volt. Az egyik focistájuk torkon ragadott, mert nem úgy fújtam, ahogy ő szerette volna. Azon nagyon felhúztam magam, talán ez volt az egyetlen eset, amin nem tudtam gyorsan túllépni, és hazaérve is dühöngtem, annak ellenére is, hogy az illető bocsánatot kért.”

… a VAR-ról és a technikai újításokról

„Tudom, hogy ez manapság hozzátartozik a focihoz, de a technológia nekem elveszi a sport szépségét. Születik egy gól, öt perc múlva kiderül, hogy mégse volt az, és megpróbáljuk ezt az öt percet visszatekerni az időben. Fel vagyok rá készülve, hogy használnom kell majd a technikát, de nem lesz a szívem csücske.”

… arról, milyen a bírói közösség

„A Tőketerebesi járás játékvezetői nagyon összetartóak, grilleztünk is már együtt a járási titkárnál, szezonzárót, szezonnyitót tartottunk. A szemináriumokon is alig várjuk, hogy vége legyen a hivatalos résznek, és végre beszélgethessünk, megtudjuk, kivel mi újság. Nincs köztünk rivalizálás.”

...arról, milyen céljai vannak bíróként

„A legalsóbb szinten kezdtem bíráskodni, mielőtt szülési szabadságra mentem volna, az V. ligában bíráskodtam, szerintem ide is fognak majd visszasorolni. Szeretném, hogy a fiam lásson a pályán, és az a célom, hogy eljussak a III., esetleg a II. ligáig, hogy fújhassak nagyobb meccseket. Úgy számolom, hogy olyan 12 évem még lehet a pályán. S mivel kevés a játékvezető Szlovákiában, ez még reális lehet számomra.”