Nincs happy end - a We are the Championst megint az ellenfélnek játszották le

A Vardar-drukkerek azt, hogy egy olyan szezon végén, ami talán az utolsó a szkopjei férfi-kézilabdaklub történetében, mert a csapat szétesőfélben, és a főszponzor is visszakozik, ismét meg tudják szerezni a vágyott Bajnokok Ligája-trófeát.

A Veszprém-drukkerek meg azt, hogy három elvesztett döntő után a negyedik lesz a kárpótlás, ami már nagyon kijár ennek a klubnak. És megérdemelné ezt a trófeát a visszavonuló Nagy Laci, a szintén visszavonuló Momir Ilics, a kapuban 39 évesen is varázsló Sterbik Árpád vagy a Star Wars-rajongó elnyűhetetlen irányító, Lékai Máté is.

Lékai Skywalker – próbálgatjuk az egyik főszereplő nevét ebben a történetben, és jelzőket keresünk Sterbikre, aki a mi sztorinkban az ötödik BL-trófeáját nyeri. Úgy, hogy az elődöntőben elszenvedett sérülése miatt alig bír járni, de amikor a kapuba áll, akkor működik a Sterbik-mágia, ott vannak a spárgák, és még a kapufák is a kapussal vannak.

Bizonyos pontokon az elképzelt történetek találkoznak a valósággal. Sterbik a kölni Final Four döntőjének második félidejében tényleg varázsolt. De előtte volt egy első félidő is, amelyben a Veszprém nem védekezett jól, amelyben hat góllal elhúzott a Vardar, és próbálhatunk kitalálni egy olyan történetet, amelyben egy kézilabdacsapat mínusz hatról áll fel, de ezeket a sztorikat jellemzően nem a magyar csapatok írják. (Hanem például a Vardar, amelyik az elődöntőben mínusz hétről állt fel a Barcelona ellen.)

S bár végig megvan az esély, a Veszprém többször is feljön egy gólra, de hiába képzeljük el többször is, milyen lesz ünnepelni az egyenlítést, ez a történetszál végül nem bontakozhat ki.

Bármilyen változatos sztorik lehetőségét is kínálja egy-egy döntő a kezdő sípszó előtt, a happy end a végén csak az egyik csapaté lehet. 2019-ben, Kölnben a We are the Championst megint az ellenfélnek játszották le. A Veszprém öröme ismét fikció maradt.