Négy magyar kézist is díjazott a szlovák szövetség

Pályafutása során először Bízik Réka, a HC DAC balszélsője lett az Év kézilabdázója Szlovákiában.

A 31 éves, naszvadi származású kézilabdázó tavaly a MOL Liga legjobb játékosának járó díjat vehette át, idén pedig ő nyitotta a színpadra szólítottak sorát a női mezőnyben. A Szlovák Kézilabda-szövetség szokásos szezon végi, a 2022-es évet értékelő ankétján a legjobb balszélsőnek választották. Bízik Réka továbbra sem rajong a nyilvános, kamerák előtti szereplésért, amiről a megszokottnak mondható két köszönőmondat után egy mély sóhaj is tanúskodott („húúú”) a tegnapi, pozsonyi díjátadón. „Pechjére” nem ez volt az egyetlen elismerés, amit át kellett vennie az olimpiai bizottság székházának múzeumi termében: a HC DAC-cal a MOL Ligát megnyerő, szlovák bajnok játékos lett – pályafutása során először – az Év kézilabdázója. „Köszönöm szépen minden szavazónak, megtisztelő a bizalmuk” – jegyezte meg egy fülig érő mosoly kíséretében Bízik Réka, aki Oguntoye Viktória, Lancz Barbora, Patrícia Wollingerová és Adriána Holejová konkurenciájában diadalmaskodott. A szövetség szakmai bizottságának jelöltjei közül a széles nyilvánosság választhatta ki a végső győztest az online szavazáson.

A sárga-kékek egyik meghatározó játékosának még egy jelenése volt a mikrofonállvány előtt, ő tolmácsolt ugyanis Juhos Katának. Dunaszerdahelyi csapattársa a MOL Liga legjobb játékosának díját kapta.

„Inkább a jelölés maga volt váratlan, arra vagyok nagyon büszke. Természetesen örülök, hogy megnyertem ezt a díjat, de a bajnoki cím az, ami a legfontosabb volt a szezonban – mondta érdeklődésünkre a magyarországi kézilabdázó, aki elárulta, ilyen kaliberű egyéni elismerésben még nem volt része karrierje során. – De ehhez mindig kellenek a csapattársak is, nekik is nagyon szépen köszönöm.” S hogy mivel fogja ezt megtenni a szavakon túl? „A sütit azt mindenki szereti, azt máskor is szoktam vinni a lányoknak. Csapatkapitányként sosem könnyü összetartani egy gárdát, amit nálunk nehezít, hogy az anyanyelvünk sem egyforma. Szép és nehéz feladat ez, de minél többet vagyunk együtt, úgy csiszolódik össze a társaság, egyre jobb a közösség” – tette hozzá a HC DAC 35 éves jobbszélsője.

A jobbátlövők versenyében nem történt változás, ismét a Mosonmagyaróváron játszó Lancz Barbora vehette át az elismerést. „Mindkét szezonom jó volt, mindkettőben előre léptünk, de a mostani idény egy fokkal jobb volt, az eredmények is jobbak voltak” – nyilatkozta az Új Szónak a vágsellyei származású játékos, aki egy éve azt mondta, klubcsapatával szeretné túlélni a csoportkört az EL-ben. Ez végül, az utolsó meccs rendkívüli izgalmai mellett, nem sikerült. „Fájt a dolog, mert tudtuk, hogy van esélyünk, otthon is játszhattunk, remek hangulatban. Nagyon sajnáltuk, nagyon szomorúak voltunk sokáig – jegyezte meg Lancz. – A szlovák válogatott is sokat fejlődött, csak rajtunk áll, hogy nemsokára tudjuk tartani a lépést olyan erejű csapatokkal is, mint Horvátország volt a sikertelen vb-selejtezőn.”

Hasonlóképpen a kapusoknál sem történt trónfosztás, a dunaújvárosi Oguntoye Viktória megvédte címét. Ő is – sok más, külföldön szereplő kézilabdázóhoz hasonlóan – nem tudott személyesen jelen lenni a gálán, így a résztvevők nemegy videóüzenetet nézhettek meg. Üde színfoltot jelentett a férfiaknál a legjobb beállós, Martin Slaninka, aki helyett az anyukája vette át a díjat: „Emlékszem, az első kézilabdaedzésen a mester azt mondta Martinnak, nem baj, ha nem tudsz kézilabdázni, elég, ha galibázol a pályán.”

A zenei betétekkel színesített, profin lepergő kellemes kora délutánon két újabb névvel bővült a Kézilabdázók Hírességek Csarnoka, Júlia Kolečániová lett sorrendben a 60., Marta Pernišová-Pösová a 61. tagja.