Most már tényleg főállású teniszező

Hogy értékeli a 2015-ös évét?A legjobban azt sajnálom, hogy kikaptam Párizsban a Roland Garros első fordulójában. Az a kedvenc tornám, és mindig bízom is magamban a francia fővárosban, 2015-ben viszont egyáltalán nem jött ki nekem ott a lépés. Ezen mindenképpen szeretnék változtatni az új szezonban. Jó lenne legalább a negyedik fordulóig eljutni, hogy újra javítsak az ottani legjobb eredményemen. Vagyis ez a legfőbb célja az idényben?Igen, a Grand Slam-tornákon szeretnék javulni. De most olimpiai év van, az ötkarikás játékokat pedig még sosem éltem meg résztvevőként, amit már nagyon várok. Így összességében öt csúcspontja is lesz a szezonnak. Milyen nehéz elérni azt, hogy épp ezeken a tornákon legyen csúcsformában?Nem egyszerű. A mi sportágunkban nem egy csúcseseményre készülünk, hanem többre. Nagyon hosszú a szezonunk, amely lényegében sosem ér véget, két-három hét szabadunk van összesen. Nincs igazi felkészülési időszakunk, egész évben játszanunk kell, aminek viszont előnye, hogy ha egy viadal nem sikerül jól, akkor mindjárt jön az újabb, ahol javítani lehet. Ön – amellett, hogy az év hazai teniszezője lett – a hetedik helyen végzett az Év sportolója-szavazáson. Ha voksolhatna, kinek adná az elsőséget?A többi sportot nem igazán követem figyelemmel, nagyon nehéz ezt megítélnem. Személyesen nem is ismerem ezeket az embereket, talán én is Sagant választottam volna. A teniszezőkkel kapcsolatban könynyebb a helyzetem, egyértelműen Djokovics és Serena a legjobb, elég nagy előnyük van a többiekkel szemben a világranglistán. De én a hazai játékosoknak, például Domčának (Dominika Cibulková, a szerk. megj.) is kívánom, hogy egy év múlva akár velem együtt itt lehessen a gálán, mert látom, hogy nagyon kemény munkát végez az edzéseken. Lényegében 2015-ben robbant be igazán a legjobb teniszezők közé. Minek köszönhető ez a nagy előrelépés?Fokozatosan egyre több meccset nyertem, ami meghozta a magabiztosságomat. Az elmúlt két szezonban keményen dolgoztunk az edzőmmel. Volt ugyan pár balsiker, és átéltünk egy kisebb krízist, de most annál erősebb vagyok, jobban bízok magamban a pályán. Agresszívebben teniszezek, és összességében elégedett vagyok a játékommal. Ha most visszagondol pályafutása első WTA-döntőjére, a finálét megelőző napra Katowicéban, más érzések fogták el, mint a korábbi meccsek előtt?Mindenképpen új dolog volt ez számomra, korábban még elődöntőbe se jutottam el hasonló szinten, tavaly pedig háromszor is játszhattam döntőben. Inkább azt éreztem, hogy elmúlt a stressz, már nincs mit veszítenem, mert már a finálé is óriási siker. Sokat változott az élete a sikerek nyomán?Sokkal több a dolgom és a kötelességem is, például ilyen díjátadókon is. Többet szerepelek a médiában, több ember ismer fel az utcán. Szóval nagy volt a változás. Most már végérvényesen úgy veszem, hogy főállású teniszező vagyok, és nem foglalkoztat annyira az iskola. Az ellenfelek is komolyabban számolnak már önnel?Szerintem igen. Már harmadik éve játszok a profik között, ismerjük egymást. Már az edzéseket is a nevesebb teniszezőkkel tudom lekötni, de egyébként hasonló a helyzetem, mint korábban is volt. Az mennyire emelt az ázsióján, hogy Vuhanban legyőzte a korábbi világelsőt, Caroline Wozniackit?Ezt nem tartjuk különösképpen számon a többi teniszezővel, de természetesen örülök ennek a győzelemnek és annak is, hogy Cincinnatiben az egykori második Agnieszka Radwanskát is megvertem. Ezek a legnagyobb sikereim közé tartoznak. Remélem, 2016-ban is meg tudok majd lepni egy-két top tízes játékost. Az év első GS-tornája nemsokára kezdődik Ausztráliában. Milyen célokkal utazik Melbourne-be?Ausztráliában – ha nem változtattak a korábbiakon – nagyon gyors borítású pályákon játszunk, amit én nem túlzottan szeretek. De lényegében ott is jól játszottam még juniorként, és a felnőttek között is mentem már egy-egy fordulót az elmúlt években. A pályák nagyon szép környezetben vannak, nekem a meleggel sincs gondom. Ha jól felkészülök, és a felvezető tornákon megnyerek néhány meccset, az AusOpen is jól sülhet el.