„Mindig lesznek, akik pénzért elcsalják a meccseket”

Mikor és hol találkozott az első bundameccsel?
Meg fog lepődni, de éppen Szlovákiában történt, 1997-ben. Pecze Károly volt a Spartak Trnava edzője, nagyon jó barátom volt a Karcsi, s meghívott engem a Rimaszombat–Trnava (2–1) mérkőzésre. Erre a találkozóra elvittem egy másik határon túli barátomat, Bölöni Lászlót is. Telt ház volt, vezetett is Pecze csapata, és úgy nézett ki, megvan a bajnoki cím. Aztán nagyon furcsa gólokkal fordított a Rimaszombat. A bíró ráadásul megítélt egy büntetőt a vendégeknek, majd a partjelző kérésére visszavonta ítéletét. Arra ment ki a játék, hogy az 1. FC Kassa legyen a bajnok. Na, az volt az első mérkőzés, amelyen teljesen egyértelmű volt számomra, hogy bundáztak a játékosok.

Pecze tudta, hogy melyik futballistája hagyta cserben?
Akkor még nem. Legfeljebb sejtette. Mi ünnepelni mentünk ki, még pezsgőt is vittem magammal, Peczét be akartam mutatni Bölöninek. Erre aztán nem került sor. A meccs után bementem az öltözőbe, Pecze ott sírt, mi pedig eljöttünk, Bölöni nem is találkozott vele. Évekkel később Karcsi elmondta, hogy saját játékosai bundáztak, említett néhány nevet. Az egyik játékost később személyesen is megismertem, kérdeztem is tőle, igaz-e, amit arról a rimaszombati mérkőzésről hallottam. Nem válaszolt, csak nevetett. Pedig a Pecze Karcsi majdnem beleőrült abba a meccsbe.

A magyar bundaügy kapcsán gyakori hivatkozási pont az úgynevezett kockás füzet. Elmesélné a történetét?
2004 tavaszán csörgött a telefon a Nemzeti Sport szerkesztőségében, s egy illető, aki Kareszként mutatkozott be, azt állította, hogy szenzációs hírekkel tudna szolgálni bundaügyben. Akkoriban gyakran lehetett hallani olyan pletykákat, hogy magyar játékosok fogadni járnak Szlovákiába, arra gondoltam, hogy ez is egy ilyen bejelentés. Csakhogy ez az illető arról tájékoztatott bennünket, hogy van egy kimutatása, amely szerint 2001 és 2005 között körülbelül harminc magyar futballmeccset manipuláltak, köztük válogatott mérkőzést és nemzetközi kupameccseket is. Akkor szembesültem azzal, hogy itt nem arról van szó, hogy a futballisták kijárnak a határon túli fogadóirodákba, és ott különböző meccsekre tippelnek, hanem hogy ezek a futballisták bérmunkások, akik megrendelésre dolgoznak a pályán a maffiának, és megfelelő fizetségért szállítják a kért eredményt. Ez a Karesz elmondta azt is, hogy kik foglalkoznak Magyarországon a játékosok beszervezésével. Volt köztük egy újságíró és egy zenész is.

Honnan tudta, hogy nem blöfföl ez az illető?
Az is benne volt a pakliban, hogy nem mond igazat, persze. Úgyhogy arra kértem, ne csak olyan bundameccseket említsen, amelyeket már lejátszottak, hanem olyat is, ami csak lesz. Ekkor árulta el előre a 2004 tavaszán játszott Győr–ZTE bajnoki meccs eredményét. Megmondta, hogy 2–1 lesz, s úgy alakul majd a meccs, hogy félidő vendég, végeredmény hazai. Így is lett, Győr–ZTE 2–1 (0–1). A másik mérkőzés pedig, amelyiknek előre megmondta a kimenetelét, a Magyar Kupa elődöntője volt, szintén 2004-ben: az akkor másodosztályú Honvédnak 0–1-es félidő után 2–1-re kellett győznie a ZTE ellen. Ez is úgy alakult, ahogy megjósolta. Úgyhogy fogtam magam, és kimentem Szerbiába, hogy találkozzak ezzel az illetővel.

Nem félt?
De, egy picit igen. Nem tudtam, hova megyek, azt sem tudtam, kivel találkozom majd. Eljutottam egy vajdasági faluba, Zentagunarasra, ahol Karesz megmutatott nekem egy füzetet, amelyben minden dokumentálva volt: a manipulált mérkőzések időpontjai, a párosítások, a beszervezett játékosok neve, telefonszáma, címe, az átadott összegek. De nemcsak focisták neve szerepelt ott, hanem két olyan magyar futballbíró neve is, akik nemzetközi meccseket vezettek.

Miért volt a bundamaffiának szüksége egy ilyen nyilvántartásra?
Ez egyfajta számlakönyv volt. Karesz saját könyvelése, arra az esetre, ha a megbízói számon kérnék rajta, hogy kiknek, mikor és mennyi pénzt adott át, akkor ő mindezt pontosan vissza tudja keresni a kockás füzetben.

Ez a füzet nála maradt?
Igen. Egymillió forintot kért érte. Mondtam neki, hogy legalább valamit adhatna, mert konkrétumok nélkül senki sem fog hinni nekem. Készített egy hatoldalas vázlatot arról, hogyan szerveződik a balkáni futballmaffia Magyarországon, milyen a hierarchia, kik a legfontosabb szereplők. Amikor hazajöttem, mondtam a kollégáknak: készüljünk fel arra, hogy nagyon fájdalmas dolgokkal fogunk találkozni; olyan emberek vannak benne a csalásban, akikről korábban rajongó hangú cikkeket írtunk.

A téma egészen rendkívülinek tűnt, a Nemzeti Sport kiadója mégsem fizette ki az egymillió forintot ezért a füzetért. Miért nem?
Mert ott lebegett a kérdés, hogy mihez kezdjünk vele? Jelentessük meg a névsort? És hogyan bizonyítanánk, hogy mindez valóban igaz? Mi ismertük a neveket, tudtuk, miként működik a szervezet Magyarországon, de egy újságíró nem tud bizonyítékokat gyűjteni.

Karesz miért akarta nyilvánosságra hozni a történetet?
Így akart bosszút állni egy külföldön szereplő magyar válogatott hátvéden, aki becsapta őt. Akkoriban úgy működött a rendszer, hogy a maffia előre odaadta a játékosoknak a pénzt. Tessék, itt van 5–10 ezer euró. Nem szállítod a kért eredményt? Rendben, előfordul, hogy nem jön össze, de akkor a dupláját kell visszaadnod. Karesz szerint egy Hertha–Cottbus német bajnokin az volt a maffia kérése, hogy iksz legyen a végeredmény, csakhogy a Cottbus 3–2-re győzött, s az általa beszervezett magyar játékos nem adta vissza a pénzt.

A 2001/2002-es szezonról van szó. A Hertha BSC és az Energie Cottbus keretében összesen öt magyar játékos szerepelt abban az évadban. Mind magyar válogatottak voltak. Karesz hányat említett közülük?
Kettőt. Két cottbusit.

A Központi Nyomozó Főü­gyész­ség eddig 31 személyt gyanúsított meg a magyar bundaügyben, zömmel a REAC-hoz kötődő futballistákat, egyikükkel szemben azóta megszüntették a gyanúsítást. Van közöttük olyan, akinek a neve már a Karesz-féle kockás füzetben is szerepelt?
Igen, egy-két név már akkor is felbukkant.

A balkáni maffia idejében hogyan működött a bundázás?
Kedden beültek a budapesti Korona Szállóba, megnézték a hétvégi kínálatot, számba vették, hogy a pályára lépő csapatok közül melyikben vannak saját embereik, kiválasztották a legjobb szorzókat kínáló meccseket, s kezdődhetett a szervezés. Karesz levezette nekem, hogy volt olyan fogadási hét, amikor a balkáni bundamaffia 300 ezer eurót fektetett be a kitippelt meccsekbe. Ebben az összegben már benne volt a benzinpénz, a szállás, a kávé, minden. Hat meccset játszottak meg kötésben, a magyar bajnokságból a Videoton–Újpest 5–0 szerepelt köztük, s a 300 ezer eurós tétre 1 millió eurós nyereményt vettek ki.

Kik irányították azt a balkáni maffiát?
A szervezet központjáról Karesz nem beszélt, de elmondása szerint egész Európában voltak embereik. Görögországban, Albániában, Cipruson, Svédországban, Norvégiában… De nemcsak ott, hanem Angliában és Németországban is. Az irányítók egyébként szerbek és horvátok lehettek. Aztán ez a maffiakör 2006-ban megszűnt. Sokallták a befektetést.

Egy bűnszervezet megszűnt, de a fogadási csalás nem szűnt meg.
Egyáltalán nem, sőt. A játékosok ellesték a módszereket, kitanulták a szakmát, ráadásul megjelent az ázsiai vonal. A balkáni maffia idejében általában félidő/végeredmény tippre fogadtak, ma az online sportfogadás korában már bármire lehet fogadni, ami még vadabbá tette a manipulációkat.

A Becsengetünk és elfutunk című dokumentumfilmben elhangzott az is, hogy egy csapat a bundamaffiának köszönhette a bajnoki címét. Az edző is tudott erről?
Karesz szerint az edző nem volt benne a bundában, de tudott róla.

Milyen játékosokat keresett meg a maffia?
Elsősorban a vezéreket, akiknek szavuk volt az öltözőben. Meg persze a légiósokat. Meg azokat, akiknek sürgősen pénzre volt szükségük. A maffia mindig tudta, ki az a futballista, aki játékautomata-függő, aki éppen válófélben van, aki új kocsit venne, vagy aki egyszerűen csak szeret villantani a csajok előtt. Tudták ezt, s ezért őket keresték meg.

Válogatott futballistákat is?
Hogyne. Volt olyan válogatott középpályás – ma is ismert közéleti személyiség –, aki hetente felhívta Kareszt, és arra kérte, hogy a bűnszervezet bundázza meg a soron következő meccsüket. Egy válogatott hátvéd pedig Karesz állítása szerint a bűnszervezetnek tett szolgálataiért kapott ciprusi szerződést, jutalomként.

Akkoriban nem fordult meg a fejében, hogy fölkeresi a rendőrséget, és elmondja, amit tud?
A rendőrséget nem kerestem meg, van is lelkifurdalásom emiatt. Ismeretlen tettes ellen feljelentést kellett volna tennem. Viszont megkerestem a Magyar Labdarúgó Liga elnökét, Dr. Szieben Lászlót, majd Kisteleki Istvánt is, aki 2005-ben Szieben utódja, később pedig MLSZ-elnök lett. Telefonon beszéltem velük, elmondtam, hogy mit hallottam, de valahogy nem mutattak túl nagy hajlandóságot arra, hogy foglalkozzanak a dologgal. Egyetlen embert érdekelt komolyabban az a lista, Kovács Pétert, az Újpest akkori tulajdonosát.

Éveken át hallgatott erről a Nemzeti Sport, egészen addig, amíg a bochumi ügyészség nyilvánosságra nem hozta, hogy az Európát behálózó bundamaffiának magyar szála is van. Miért volt az a nagy csönd?
Mert nem tudtuk volna bizonyítani, hogy mindez megtörtént. Ez olyan volt, mint amikor egy baráti társaságban tudjuk, hogy ki az, aki csalja a feleségét. Mindenki tisztában volt ezzel, de senki sem beszélt róla. Az értesüléseimet nem írhattam meg, de leellenőriztem Karesz információit, kérdezősködtem a szakmabelieknél, hogy valóban úgy történt-e, valóban megvertek-e ekkor és ekkor egy fővárosi futballistát, utánajártam annak a bizonyos Manchester Utd–Zalaegerszeg BL-selejtezőnek is, érdeklődtem, ki mit hallott a helyiek közül. S hát mindenki suttogta, hogy igen, ez is igaz, meg az is igaz, és lassan összeállt a kép. Találkoztam például egy válogatott hátvéddel, rákérdeztem, igaz-e, amit Karesztől hallottam, hogy a maffiózók megkergették őt egy külföldi kisváros főterén. A futballista persze mindent tagadott. Leinformáltam, hogy ki lehet a Karesz által emlegetett újságíró, aki központi szerepet játszott a futballisták beszervezésében. Akkor még csak a keresztnevét ismertem, s annyit tudtam róla, hogy tulajdonosa egy szórakozóhelynek, ahová több futballista is rendszeresen eljár.

A kockás füzetben szereplő Dunaferr–Olympiakosz Nicosia mérkőzés furcsaságairól később a sajtó is beszámolt, nyolc évvel a meccs után. Hogyan sikerült szóra bírni az érintetteket?
Felhívtam Egervári Sándort, a Dunaferr akkori edzőjét, és elmondtam neki, hogy információim szerint bunda volt az Olympiakosz Nicosia elleni 2001-es kupameccsük, s hogy állítólag négy játékosa volt benne. Megkérdeztem, mit tud erről, Egervárinak pedig felrémlett, hogy Salamon Miklós akkoriban szólt neki valami megkeresésről. Ez nagyon fontos infó volt számomra, hiszen egybevágott azzal, amit Karesz mesélt nekem, hogy felkeresték Salamont a rácalmási házában, ajánlatot tettek neki, amit a hátvéd elutasított.

A dokumentumfilm készítői felvették a kapcsolatot Salamon Miklóssal is, ő azonban nem akart nyilatkozni arról a 2001-es mérkőzésről. Vajon miért?
Nem tudom. Talán mert annyira fertőzött az egész közeg.

S mit lehet tudni a dokumentumfilmben említett magyar–horvát válogatott meccs körülményeiről?
Pécsett játszották, az volt a horvátok utolsó felkészülési mérkőzés a 2002-es világbajnokság előtt. Azt nem árulta el Karesz, pontosan hogyan történt a beszervezés. Csak azt, hogy ki volt az a két játékos, akiken keresztül megszervezték a bundát. A maffia úgynevezett handicap-tippet ajánlott, vagyis legalább kétgólos horvát győzelmet. Ezt elfogadták a magyarok. Sok helyezkedési hiba után 2–0-ra kikaptunk.

Az nem merült fel önben, hogy Karesz információi esetleg pontatlanok?
Elképzelhető, hogy egy-két névre vagy egy-két meccsre rosszul emlékezett. Azt viszont nem tartom elképzelhetőnek, hogy az ügyészség mendemondák alapján tartóztatna le embereket. Ma például beszéltem az egyik gyanúsítottal, aki bevallotta nekem, minden igaz, amit a dokumentumfilmben a Karesz állít, de jól tette a Nemzeti Sport, hogy nem írta le a konkrét neveket, mert minden érintett azonnal beperelt volna bennünket. Abban bízok, hogy a Központi Nyomozó Főügyészség előbb-utóbb előrukkol a nevekkel.

Az egyik gyanúsított, a most éppen házi őrizetben lévő játékvezető, S. Krisztián egy cikk miatt életveszélyesen megfenyegette Fehér György sportújságírót. Érte önt hasonló inzultus?
Igen, egyszer. Szintén egy játékvezető, L. Kolos, aki négy 11-est fújt be a Bulgária–Észtország (2–2) barátságos meccsen, s akit a FIFA örökre eltiltott, mert nem volt élvonalbeli bíró, így nem vezethetett volna nemzetközi mérkőzést, szóval ez a játékvezető még a letartóztatása előtt megfenyegetett engem. Azt mondta, kicsinálnak, és készüljek fel arra, hogy ami rossz lesz az életemben, mind mögött ő áll majd. Pedig akkor még csak annyit tudtunk, hogy ő és a partjelzői engedély nélkül vezettek válogatott mérkőzéseket. Az csak később vált világossá, hogy kapcsolatban álltak K. Zoltánékkal.

Hány bundamaffia működik ma Magyarországon?
A sárkánynak több feje van, s a K. Zoltán-féle ázsiai szindikátus csak az egyik. A jelek szerint működött a magyar futballban egy szlovéniai szál, aztán volt egy játékosügynök, az ő köre is külön csoport. És persze vannak magánzók is, akik saját szakállukra dolgoznak, ilyen a pécsi történet a Ligakupa-meccsel, ami egy privát akció lehetett, valakik pénzt akartak csinálni, de lebuktak.

A mostani bundaügyben a nyomozók kíváncsiak voltak arra, milyen neveket rejtett a kockás füzet?
Háromszor idéztek be, tanúként. Hozzáteszem: a nyomozók jóval többet tudnak, mint én. Annyit mondtak: Vajda úr, maga sokat tud, de ha megtudná, amit mi tudunk, hanyatt esne.

Miért lett öngyilkos Kutasi Róbert?
Nyilván oka volt rá. Valamitől félt. Talán ő lett volna a következő, akit elvisznek.

A TV2 Tények című műsorában elhangzott, hogy Kutasi Róbert búcsúlevelet hagyott hátra, amely terhelő adatokat tartalmaz több fontos emberre is. Tud ilyenről?
Tudok a búcsúlevélről, de a tartalma csak magánjellegű volt, a családnak szólt.

Miután látta a listát, rajta a bundaügyben érintett futballisták nevével, más szemmel nézte a magyar bajnoki mérkőzéseket?
Hát persze. Néha szinte fizikai fájdalmat éreztem, amikor akár a Nemzeti Sportban, akár más lapban hozsannázó, dicsőítő cikkeket olvastam olyan játékosokról, akikről tudtam, hogy a bundamaffia emberei.

S mit látunk, ha ma kinyitunk egy Nemzeti Sportot?
Nehéz dolog ez. Az ártatlanság vélelme mindenkit megillett. Én csak abban reménykedem, hogy a nyilvánosság ereje elrettentő hatással bír, és egyre kevesebben vesznek részt a bundában.

Soha nincs olyan összeg, amelynél ne lehetne többet ajánlani.
Ez igaz. Szóval ne legyünk naivak: igen, mindig lesznek olyan futballisták, akik pénzért elcsalják a meccseket. De talán azok a szűz játékosok, akiket most próbálnának behálózni, könnyebben elutasítják az ajánlatot. Aki már egyszer benne volt, az persze nehezen mondhat nemet. Megzsarolják, kész. Vagy azok a játékosok, akiknek korábban pénzt adtak, s most ellenszolgáltatást kérnek érte. Mert ilyesmi is előfordul. Kihelyeznek valakihez egy nagyobb összeget, mintegy letétbe. Nem jelentkeznek rögtön. Lehet, hogy csak egy év múlva. Addigra a játékos már el is költötte azt a pénzt. S akkor kérnek tőle valamit cserébe. Vállalod vagy nem? Ha nem, akkor fizesd vissza azt a sok pénzt, amit nálad hagytunk, s amit már rég elköltöttél. Több ilyenről hallottam. Ezek a futballisták képtelenek kilépni ebből a körből. Sajnos az ázsiai vonal éppen a fiatalokat támadja meg, a 18–19 évesekhez mennek oda, mert ma már az utánpótlás-meccsekre is lehet fogadni, esetükben ráadásul nem százezer forintokkal dobálóztak meccsenként, mint a REAC-nál, hanem négyezer eurókkal.

Vass Ádám jelentette ki 2009-ben, hogy valakik manipulálni próbálták az U19-es válogatott meccseit. Abban az ügyben történt valamilyen fejlemény?
Néhány játékost kihallgattak. Tudomásom szerint a nyomozás sem az utánpótlás-válogatott ügyében, sem a Debrecen ügyében nem állt le, s a nyomozók vizsgálják a magyar futballba begyűrűző olasz szálat is.

Az olasz szál kifejezésen a gyanús külföldi klubtulajdonosokat kell érteni?
Igen. Amikor az utóbbi években külföldi szerencselovagok magyar klubokat vásároltak, még véletlenül sem a magyar foci szakmai fellendítése motiválta őket, hanem az, hogy a fogadási csalások révén nagy pénzeket szerezhessenek. Ehhez kellett nekik az élvonalbeli klub. Érdekes dolgok kerülnek majd napvilágra, amikor a bírósági tárgyalás lesz. Mert a focisták ebben a történetben gyakran a legutolsók a sorban. Ezt a rendszert ugyanis valakik működtetik, a hasznot elteszik, a játékos pedig ki van szolgáltatva ezeknek az embereknek. De mindenkinek meg kell értenie, a futballistáknak is, hogy rájuk nézve ez nem mentség. Persze, nagyon kellemetlen, ha valaki sokáig nem kap fizetést, de ez még nem jogosítja fel a bundázásra. Vagy akkor nem kell futballozni. Aki a fociból nem tud becsületesen megélni, az keressen más munkahelyet, de ne csaljon. Csakhogy sokan a könnyebb utat választják. Miért van az, hogy a klubok tartoznak, nem folyósítják a fizetést, a játékosok mégsem tesznek feljelentést? Mert az a focisták érdeke, hogy lehetőleg élvonalbeli csapatuk legyen. Csapat nélkül ugyanis nem tudnak bundázni.

Egy névtelenséget kérő informátor egyszer azt nyilatkozta az Indexnek, hogy az NB1-ben fordulónként három-négy meccset is elcsalnak. Reális szám?
Ha abból indulok ki, hogy csak a balkáni maffia három év alatt hány meccset manipulált, s hogy a mostani bundaügyben az ügyészség már közel harminc meccsről állítja azt, hogy manipulálták vagy megpróbálták manipulálni, akkor talán nem járok messze az igazságtól, ha azt mondom, hogy minden fordulóban több meccsel is próbálkozik a maffia.

Ezek után a Honvéd tulajdonosa paranoiát emleget, ha megfogalmazódik a bundagyanú. Nem furcsa ez? A kifejezést konkrétan a hétvégi Újpest–Honvéd meccs után használta, amikor a kispesti szurkolók azt kiabálták saját csapatuk játékosaira, hogy „tippmixcsalók”, amit a tulajdonos a csapat nevében kikért magának.
Nyilván ő is abból indult ki, hogy az ártatlanság vélelme mindenkit megillet. Én sem állítom azt, hogy Ivancsics Gellért szándékosan hagyta ki a 11-est az Újpest ellen. De ne felejtsük el, hogy ennek a mostani bundaügynek már 30 gyanúsítottja van, s ez még messze nem a végső szám, vagyis a maffia nyilvánvalóan itt volt, és itt is van közöttünk.

Hisz még a magyar fociban, a magyar focistákban?
Voltak játékosok, akik a szemembe mondták, hogy ártatlanok. A gyerekeik életére megesküdtek, hogy nincsenek benne a fogadási csalásokban. Ugyanazok a játékosok később beismerő vallomást tettek a rendőrségen…

Az interjúban említett mérkőzések jegyzőkönyve:

Dunaferr–Ol. Nicosia 2–4 (0–2)
2001. augusztus 23., UEFA-kupa
Gól: Sowunmi, Tököli, illetve Kožlej, Radoszavljev, Temiszteklosz, Arisztokleosz
Dunaferr: Petry, Kiss Gy., Bagoly (Lengyel), Éger, Molnár, Penksa
(Nikolov), Zováth, Jäkl, Rósa H., Tököli, Sowunmi (Baranyi).
Edző: Egervári Sándor

Magyarország–Horvátország 0–2 (0–2)
2002. május 8., barátságos mérkőzés
Gól: Dárdai (öngól), N. Kovac
Magyarország: Király (Babos), Bódog (Korolovszky), Dragóner, Juhár, Lőw, Sowunmi (Böőr), Pintér Z. (Rósa H.), Dárdai, Tóth N. (Kuttor), Waltner (Gera), Tököli (Fehér M.).
Szövetségi kapitány: Gellei Imre

Videoton–Újpest 5–0 (3–0)
2002. május 22., NB1
Gól: Tímár 2, Lőw (öngól), Földes, Terjék
Videoton: Végh, Tímár, Csató, Vilo­tic, Vasas, Szalai, Tóth, Bekő (Némedi 58.), Dvéri, Terjék (Komódi 76.), Hamar (Földes 7.). Edző: Várhidi Péter
Újpest: Szántai, Pető, Korolovszky, Tamási, Kunzo, Lőw, Piroska
(Szlezák 58.), Erős (Geri, 46.), Szélesi, Herczeg (Móri 46.), Tokody.
Edző: Glázer Róbert

Manchester Utd–ZTE 5–0 (3–0)
2002. augusztus 27., BL-selejtező
Gól: Van Nistelrooy 2, Beckham, Scholes, Solskjaer
Piros lap: Ilics (ZTE)
ZTE: Ilics, Csóka, Urbán, Budisa,
Szamosi, Babati (Turi, 74.), Ljubojevics (Faragó), Molnár, Vincze O. (Balog Cs.), Kenesei K., Egressy.
Edző: Bozsik Péter

Honvéd–ZTE 2–1 (0–1)
2004. április 14., Magyar Kupa-elődöntő
Gól: Drobnjak 2, ill. Koplárovics
Honvéd: Molnár, Bánik, Vámosi, Budovinszky, Horký, Dobos, Vadócz, Borgulya (Drobnjak), Vén, Horváth P., Kozarek (Hamar). Edző: Gálhidi György
ZTE: Bardi, Kocsárdi, Sebők V., Balog Cs., Szamosi, Nagy L. (Gyánó), Ljubojevics (Vincze O.), Molnár B., Koplárovics, Sebők J., Waltner (Babati). Edző: Gellei Imre

Győr–ZTE 2–1 (0–1)
2004. május 1., NB1
Gól: Priskin, Varga Z., ill. Koplárovics
ETO: Sebők Zs., Regedei, Stark, Kartelo, Makra, Jäkl, Varga Z. (Nyilas), Vlajic, Peric (Oross), Priskin (Németh N.). Edző: Reszeli-Soós István
ZTE: Varga, Kocsárdi, Sebők V., Csóka, Szamosi, Nagy L., Vincze O., Balog Cs., Koplárovics, Sebők J., Waltner (Egressy). Edző: Gellei Imre