Miért szomorú Révész Ferenc?

Nem tegnap, se nem tegnapelőtt, már korábban, látványosabb tünetei azonban most jelentkeznek. Dél-Szlovákia magyar iskoláinak egyetlen országos sportversengése jövő héten immár a tizennyolcadik felvonását kezdi. Hol tart, merre halad? Megálmodója, Révész Ferenc 1993 óta szervezi, istápolja, koordinálja. Meglátásait testnevelő tanári észrevételeivel gazdagítja.
„Amikor kezdtük, kevés más versenyük volt a középiskolásoknak. Akkor még lelkesen rendeztek, jelentkeztek a kollégák, azóta jócskán megváltozott a helyzet - állítja az ipolysági állami gimnázium örökmozgó tanára. - Szomorúan mondom, de ezvan:lanyhulaversenyszellem nemcsak a gimnáziumokban, hanem általában a középiskolákban. Sokirányú a diákok érdeklődése, s főleg az alapsportágak, gondolok itt az atlétikára, a szertornára, kezdenek kiveszni az iskolai sportéletből. A minisztérium megengedi, hogy a tanárok döntsenek, miből mit tanítanak. Nem az atlétika és a szertorna állazelső helyen.“
Révész szerint kezd a perifériára szorulni a Szlovákiai Magyar Gimnáziumok Országos Bajnoksága. Egyetlen oknál fogva: nincs rajta a szlovákiai iskolai versenyek hivatalos listáján, s ezért minden más versengést előnyben részesítenek az iskolák, ami aztán az érdeklődésben ismegmutatkozik.
A verseny koordinátora idén ősszel is megszólította a délszlovákiai gimnáziumokat. Szokásos levelében azzal a kéréssel fordult az igazgatókhoz, testnevelőkhöz, ha lehet, mindegyik iskola vegyen részt valamelyik versenyen. Ismét csak a nyugatszlovákiai gimnáziumok adtak életjelt magukról. „Elég kevés iskola jelentkezett. Érsekújvár már teljesen kiesett közülünk. Jó, hogy végül a párkányi Adygimi is a nevezett - folytatja Révész Ferenc. - Nem újdonság, csak ismétlem korábbi önmagamat, hogy tényszerű legyek: úszni csak a galántaiak akarnak, az atlétikára nincs jelentkező. Mindig a teremfoci, vagy újabb nevén futsal volt a legnagyobb vonzerejű sportág. Előfordult, hogy 14 iskola is indulni akart, idén ebben is a legkisebb a nevezettekszáma,hárommaltíz alatt van. Kosárlabda és röplabda még létezik a sulikban, a kézilabdát viszont már kevés helyen űzik. Amit mondtam, sportágankénti lebontásban a középiskolai sport valós tükrét tárja elénk. És ez nemcsak a magyar gimnáziumokra vonatkozik, hanemaz egész sportra jellemző valahol. Olyan anyagi gondok vannak, amelyek nem ígérnek semmi jót. Mi azonban derűlátók vagyunk, reménykedünk, hogy átvészeljük ezt az időszakot is. S eljön az az idő, amikor több csapat fog jelentkezni a gimibajnokságba, amikor nem az anyagiak kérdése lesz az elsődleges, hanem az, hogy találkozzunk, diákjaink sportoljanak, és összemérjék képességeiket.“ Amíg ez az álom megvalósul, addig is lesz gimibajnokság, azoknak, akiket érdekel. Már jövő héten kezdődik a 18. kiírása: kedden a futsalosok lesznek a dunaszerdahelyi sportgimi vendégei, a röplabdázók már hagyományosan Ipolyságon csatáznak, valamikor februárban. A kézilabdázókat a dunaszerdahelyi magángimi látja vendégül, a kosárlabda pedig Somorján lesz, lehet. A lányok tornája biztosan, mert azt magukénak érzik a somorjaiak, a fiúké meg azért, mert egyelőre nincs rá házigazda. „Felkérem őket, ha lehet, rendezzék meg, mert senki sem jelentkezett“ - veti be utolsó aduját Révész Ferenc.