Mi élteti, ösztönzi a futballmatuzsálemet?

Engem még éltesebb koromban is a futball szeretete motivál. Van bennem elég kurázsi, erő ahhoz, hogy felvegyem a harcot a fiatal nemzedékkel. Szerencsém is van, hiszen elkerültek a komolyabb sérülések, betegségek. Egyáltalán nem tartom rangon alulinak, hogy 44 évesen a csallóközi futballpályákon, csupán a területi bajnokságban kergetem a labdát. A leggyakrabban a középpályás sorban szervezem a játékot, ám tavaly ősszel, kényszerből, a beállós posztjára kerültem. Kettes osztályú edzői képesítéssel, temérdek tapasztalattal rendelkezem. Ezeket kamatoztatom a nagymegyerieknél. Nem tagadom, szeretnék feljebb araszolni az edzői ranglétrán. Alighanem nyáron majd újra iskolapadba ülök, hogy tovább képezzem magam.

Volt-e már arra már példa, hogy nem játszotta végig a mérkőzést?

Minden meccsen az elejétől a végéig a pályán vagyok. De nem azért, mert én döntöm el, hogy ki megy le és ki marad a játéktéren. Inkább azért, mert csapattagként példát mutathatok. Hogy is követelhetnék olyat tanítványaimtól, amit magam is képtelen vagyok megvalósítani.

Elképzelhető, hogy életjubileumát még aktív játékosként ünnepli meg?

Nem ígérek, tervezek ilyesmit. Én addig maradok a futballpályán, amíg képes vagyok lépést tartani a társakkal, az ellenféllel. Amíg örömet okoz a játék, amíg teljesítményemmel a közönséget is szórakoztatni tudom. Mert azt nem szeretném megélni, hogy kigúnyoljanak, kifütyüljenek. (ái)