Mainzi futballcsoda szenvedéllyel és vággyal

Az biztos, hogy ha a szurkolókon múlik, akkor minimum szobrot emelnek Bo Henriksen edzőnek, aki 14 hónapja érkezett Rajna-Pfalz szövetségi tartomány legnagyobb városába, és azóta folyamatosan történelmet ír.

Pedig ha csak az elmúlt negyed évszázadra tekintünk vissza, azért voltak legendás elődjei. 2001-ben itt kezdte munkáját Jürgen Klopp, aki hét és fél éven át ült a kispadon. Ő juttatta fel a csapatot 2004-ben az élvonalba (ott a 11. hely volt a legjobb eredménye), majd a 2006–2007-es kiesést követően sem lépett le a fedélzetről, azonban a feljutást nem tudta ismételten kiharcolni.

2009 és 2014 között Thomas Tuchel már nagyobb sikereket könyvelhetett el, vele a Mainz 2010–11-ben az ötödik helyen zárt. Azóta egyszer sikerült hasonló kaliberű eredményt felmutatni, 2015–16-ban Martin Schmidt vezetésével a hatodik helyen zárt az együttes.

2021 januárjától 2023 novemberéig Bo Svensson következett, akit két és fél év után azért menesztette a vezetőség, mert a csapat kilenc nyeretlen bajnokival kezdte a szezont. Jött Jan Siewert, aki igazi melléfogásnak bizonyult, négy hónap alatt 12 meccsen ült a kispadon, és mindössze egy győzelmet jegyzett.

Nulláról a topligába

Mit volt mit tenni, újabb edzőváltás következett és a mainziak egy ambiciózusabb trénert próbáltak keríteni. Így került képbe az 1975-ös születésű Bo Henriksen, aki egy Dán Kupa-győzelmet tudott felmutatni, ugyanakkor csapatait mindig lehetett a pofás jelzővel illetni.

A tök ismeretlen dán Brönshöj csapatában edződött meg igazán, ahol nyolc szezonon át edzősködött (ötöt játékosedzőként csinált végig), 243 meccsen ült a kispadon, 121 győzelmet szerzett, azaz a meccseinek felét megnyerte. 2014–21 között a Horsens következett újabb 227 mérkőzéssel, amikor az első igazán komoly klub, az FC Midtjylland szerződtette. Nem is vallott kudarcot, hiszen megnyerte a hazai kupát, míg a Superligában az FC Köbenhavn mögött három ponttal lemaradva ezüstérmet szerzett. A vezetésnek azonban ez kevésnek bizonyult, így megköszönték az együttműködést.

2022 októberében a svájci FC Zürich szerződtette, amelyet reménytelen helyzetben vett át, és bravúrral benntartott az élvonalban, majd az új szezonban végig a második–harmadik helyen szerepelt csapata, amely lehet, csak azért lett végül negyedik, mert Henriksent 2024. február 13-án a Mainz kivásárolta szerződéséből.

„Mielőtt személyesen találkoztunk, volt egy videóhívásunk, és azt hittem, bármelyik percben kiugrik a monitoromból, annyira tele volt energiával”

 – nyilatkozta Christian Heidel, a német klub igazgatótanácsának tagja.

Henriksen pedig tette a dolgát, és felépítette ugyanazt, amit Svájcban. Megérkezésekor a mainziak a kieső, 17. helyen álltak, és ugyan Henriksen egyből egy Augbsurg elleni 1–0-s sikerrel nyitott, azt három nyeretlen meccs követte. A március 9-i, Bayern München elleni 8–1-es kiütéses vereség után kevesen jósoltak nagy karriert a dán szakembernek, ám ő úgy összekapta a csapatot, hogy a KO után következő kilenc meccsen már nem kaptak ki tanítványai, a megszerezhető 27 pontból 19-et begyűjtöttek és végül nagyon simán bennmaradva a 13. helyen zártak.

Klasszisok nélkül, csapatként

Olyan nagyon a nyári átigazolási szezonban sem csapott bele a lecsóba, hiszen mindössze kilencmillió eurót költött, ennek közel a felét a dél-koreai válogatott középpályás, Hjun-Szeok Hong (Gent) megszerzése vitte el.

A csapat mégis összeállt, és a szezonban már legyőzte a Bayern Münchent (2–1), a Frankfurtot (3–1), az RB Leipziget (2–1) és a Mönchengladbachot (3–1). Igaz, legutóbbi három bajnokiján csupán két pont jött össze, de így is tartja a negyedik, BL-részvételt érő pozíciót.

Az általa irányított csapatból Jonathan Burkhardt bemutatkozhatott a nemzeti csapatban, Nadiem Amiri is visszakerült a keretbe, míg az U21-es válogatottba Paul Nebel és Nelson Weiper kapott meghívást.

Ami a taktikát illeti, Henriksen rendszerint aszimmetrikus 1–4–2–2–2-es felállásban játszatja csapatát: négy védővel, két védekező és két támadó középpályással, egy jobbszélsővel és egy csatárral. Ez alkalmas arra, hogy hosszú indításokkal tömjék Joshua Burkhardtot, aki képes fejjel megjátszani, vagy éppen megtartani a labdát. Így rövid passzok helyett, a középpályát megkerülve azonnal nyomást gyakorolhatnak az ellenfél védelmére.

Ez a taktika nemcsak Burkhardt fizikai adottságait használja ki, hanem az ellenfelet is folyamatosan nyomás alatt tartja, megzavarja a védekezési struktúráját, és lehetővé teszi a támadáshoz felzárkózó csapattársaknak, hogy jó pozíciókba kerüljenek a kapunál.

Hosszabb támadásépítésnél Henriksen az 1–3–4–3-as felállást kedveli, amelyben a középpálya számbeli fölényének megteremtésére összpontosít. Ahogy az egyik közösségi oldalon egy szurkoló találóan megjegyezte, taktikai evolúcióra volt szükség, hiszen nincsenek világklasszis játékosok, ellenben akadnak olyan individuumok, akik igazi csapatként kapcsolódnak össze.

Henriksen filozófiája Kloppot és Tuchelt visszhangozza:

 „Játssz olyan jól, amennyire csak tudsz, de tedd mindig teljes szenvedélyeddel! Nem érdekel, hogy milyen európai versenyre kvalifikáljuk magunkat, a lényeg a szenvedély és a vágy, amit minden meccsen látni akarok.”