Lisztes Krisztián még egy évet akar focizni Soroksáron

ALBERT JÓZSEF

Hatalmas tervekkel kezdte a 2012/2013-as bajnoki szezont a másodosztályú Szegedben, ám meglepetésre a téli felkészülést már a harmadosztályban szereplő Soroksárnál végezte. A rutinos egykori Fradi-kedvenc vezérletével a budapesti csapat a labdarúgó NB III Alföld csoportjában a tabella élén végzett. A 37 éves, negyvenkilencszeres válogatott Lisztes Krisztiánnal az elmúlt szezonról is beszélgettünk.

Egy éve hatalmas tervei, elképzelései voltak a Szegeddel, aztán mégis távozott. Miért?

Soha nem szerettem a sárdobálást, a panaszkodást, de sajnos lényegében semmi sem úgy alakult Szegeden, ahogyan azt ígérték az ottani vezetők. Ebben azért az is hatalmas szerepet játszott, hogy nagyon hiányzott a családom is, és nem viseltem könnyen a Budapest–Szeged–Budapest ingázást. Hogy ingázni kell, azt persze akkor is tudtam, amikor leköltöztem, de abban reménykedtem, sokkal többet tudok majd itthon lenni. A játék érdekében feláldoztam a családomra szánt időt, hetente alig egy-két napot tudtam velük lenni. A Soroksár pedig kiszimatolta, hogy Szegeden nem érzem olyan jól magam. Egykori fradista csapattársam, Szűcs Misi most a soroksáriak játékosmegfigyelője, neki köszönhetően tavasztól már náluk játszom.

Bizonyára ön a rangidős, és hatalmas tekintélye is van a csapatnál.

Igen, ez érezhetően így van. A bajnokság megnyerésének aranyos fényében túlzások nélkül mondhatom, hogy tehetséges fiatalokkal játszom egy csapatban. Csapattársam Nyilas Elek fia is, akinek az apukájával sok mérkőzésen játszottam együtt, most pedig a korlátnál állva szurkol nekünk. A Fradiból is vannak fiatalok, mert a Soroksár a zöld-fehérek fiókcsapata. A célt elértük, megnyertük a bajnokságot, de az osztályozó első meccsén hazai pályán sajnos 3:0-s vereséget szenvedtünk a Ceglédtől, a visszavágón pedig 3:2-re kaptunk ki, így nem jutottunk fel az NB II-be.

Ha nagyon akarná, a harmadosztályból azért vissza tudna kerülni valamelyik első osztályú csapatba? Ha első osztályú csapathoz hívnák, vállalná?

Azt már biztosan nem. Kedden voltam harminchét éves, nem akarok én már ugrálni. Az embernek meg kell becsülnie azt a helyet, ahol még ennyi idősen is építenek a játékára, és lehetőséget adnak neki. Soroksáron valóban az történik, amit mondanak, ígértek, és ez Magyarországon nagy dolog. Arról nem is beszélve, hogy meglátásom szerint Budapesten nincs is olyan csapat, amelyikbe én még beleférnék.

Akkor hogyan tovább?

Hosszú távra nem tervezek, de egy évet még mindenféleképpen szeretnék játszani, aztán meglátom, mennyi van még bennem. Elkezdtem az edzői tanfolyamot is, és várom az őszi folytatást. A foci továbbra is fontos az életemben. Játszom, edzésre járok, közben építem a foci utáni életemet is az edzői papírok megszerzésével, csinálom a Külvárosi Kávéházamat Újpesten, és ez így szerintem teljesen rendben van. A családomat pedig mindennap látom…