„Leszegett fejjel nem lehet, felemelt fejjel nem szabad”

Milyen edzéseket tart pontosan?

A mi klubunk több küzdősporttal és harcművészeti ággal is foglalkozik. Az egyik alapunk a zen bu kan kempó, melyet Harnosi Imre alapított, mi ezt a vonalat visszük tovább. Ezen belül kiemelten foglalkozunk a kempo küzdelmi részével, mely igencsak hasonlít a ma is ismert kevert harcművészetekre. Oktatunk ezenkívül brazil jiu-jitsut, illetve kiegészítő sportágként bokszot és birkózást. Valójában a kevert harcművészetek alapjait tanítjuk: a kempóban főleg az álló pozíció dominál, emellett használjuk a thai boksz- és karatetechnikákat is. Az ellenfél földre viteléhez rendkívül fontos az általunk szintén oktatott sportág, a birkózás. Ezután pedig következik a földharc, ami a fojtás, feszítés és a feladásra kényszerítés művészete.

Mely küzdősportok dominálnak a kevert harcművészetekben?

Attól szép a kevert harcművészetek sportja, hogy minden személyből ki lehet hozni a saját egyéniségét. Hogy milyen technikákat alkalmaz a harcos, az függ például a testalkatától. A hosszú kezű atléta nyilván olyan módszert választ, ahol a kéz dominál, mint például a boksz. A hosszú végtagok azonban nem jelentenek hátrányt a jiu-jitsuban sem. Sokszor adódnak izgalmas párosítások, hiszen hogyha valaki karatés múlttal rendelkezik, akkor ő nyilván igyekszik majd a lábán maradni, aki viszont birkózik, az pedig próbálkozik földre vinni ellenfelét. Nyilván minden küzdelem állva kezdődik, ezért tudni kell ütni és rúgni, az ellenfelet birkózással le kell vinni, a földön pedig következik a már említett jitsu. Mindezen technikák adják az MMA szépségét, viszont ezeket feltétlenül el is kell sajátítani. Vannak, akik úgy vélekednek a harcosokról, hogy csak eszetlenül „verekednek”. Szeretném leszögezni, hogy én csak akkor engedek be tanítványt a ketrecbe vagy ringbe küzdeni, ha meg vagyok róla győződve, hogy kellően képzett ahhoz, hogy ne sérüljön meg. 

Minek köszönheti az MMA a növekvő népszerűségét az elmúlt években?

A környező országokban az MMA hírnevén sokat lendített, hogy létrejött az Oktagon, mely egy cseh–szlovák MMA-szervezet és televíziós műsora is van. Bízom benne, hogy ezáltal nagyobb figyelmet kapnak az MMA-t képező küzdősportok, mint például a boksz vagy a birkózás, melyek közül főleg az utóbbi már évtizedek óta működik Szlovákiában és a környéken, viszont jelentős anyagi támogatás hiányában sajnos a háttérbe szorul. 

„Leszegett fejjel nem lehet, felemelt fejjel nem szabad” – ez a klubja mottója. Mit jelent ez egy sportoló számára?

Ez egy érdekes történet. Biztonsági céget is üzemeltetek, és egyszer a Punnany Massif egyik koncertjén dolgoztunk, ott hallottam ezt a szólást. Ez a sor szerintem nagyon jól leírja a küzdősportokhoz, de valójában magához az élethez való megfelelő hozzáállást. Az életben ugyanis nem lehetünk bátortalanok, de ugyanakkor az orrunkat sem szabad fent hordani. Mindig törekedni kell arra, hogy az adott helyzetben erkölcsösen, gerincesen megálljuk a helyünket. Ezt az életfelfogást szeretném átadni a tanítványaimnak. Az edzésen történő strapát mindenki máshogy éli meg. Azáltal, hogy valaki fegyelmezett és edzett lesz, lehet, hogy jobbá válik a családi állapota, vagy nyugodtabb lesz az otthoni légkör. De hogyha például valaki katonaként vagy rendőrként dolgozik, akkor elengedhetetlen, hogy meg tudja magát védeni, és fel tudja mérni az adott szituációt. Ha valaki a küzdősport által stabillá válik lelkileg, és a gyerekét is úgy neveli, hogy egy karakán, határozott ember válik belőle, akkor már megérte a fáradozást. A fizikai határok végesek, a lelki kapacitást azonban a végtelenségig ki lehet tolni. Erre tanít meg a harcművészet, de bármilyen más sport, például a futball is igényli, hogy a játékos ne csak fizikailag és technikailag, hanem lelkileg is fel legyen készítve.

Ha már így szóba jött, össze lehet hasonlítani például a focit és a harcművészeteket?

A küzdősportban fel vagyunk arra készülve, hogy ha megütnek, megdobnak, elájulsz, ha kifeszítik a karod, az fáj, és mindig ki vagyunk téve komoly sérülésnek. Az atléta ezt nyilván fel is nagyítja a fejében, de ez megadja a sport szépségét is. Van egy olyan mondás, hogy a foci az játék, a küzdősport meg sport – ezzel én nem értek egyet. Hogyha valaki a profi szintet szeretné elérni, legyen szó fociról vagy bármi másról, ahhoz ugyanúgy szenvedni kell. Félre kell tenni a bulizást, barátokat és sokszor a családot is, tehát áldozatokkal jár. Szintén nem sokan tudatosítják, hogy bizony kevés embernek akasztanak aranyérmet a nyakába, és még kevesebben gazdagodnak meg belőle.

Egy pletyka szerint ha egyik tanítványa civil verekedésbe keveredik, akkor a következő edzésen önnel kell megküzdenie.

Ez valóban igaz. Mivel küzdősportolókról van szó, mindenkiben ott van, hogy ki szeretné magát próbálni, ami még nem feltétlenül gond. Viszont azt el szeretném kerülni, hogy ilyen incidensek miatt „kutyáknak” nevezzenek minket és kritizálják a harcművészetünket. Viselkedni tudni kell. A harcost hagyni kell „szállni”, viszont néha arra van szükség, hogy kicsit letörjük a szarvát. Ami történhet sparring által, de sajnos már olyan is megesett, hogy az illetőt el kellett tanácsolni a klubtól, ugyanis tettei már károsak voltak a klubra és önmagára nézve is. 

Versenyez még ön is aktívan?

Igen, az utóbbi időben Amerikában voltam néhányszor graplingversenyeken, amivel valójában visszatérek a gyökereimhez, hiszen hasznomra válnak az általam elsajátított birkózási technikák. Ezeken a versenyeken ugyanis dobás és földharc van. Járok világversenyekre, például a Pánamerikai játékokra, az Amerikai Nagydíjra, de voltam a Rómában megrendezett Európa-bajnokságon is. Szintén részt vettem egyéb világbajnokságokon Los Angelesben, Las Vegasban, és szerencsére elmondhatom, hogy mindenhonnan érmesként tértem haza. Igaz, hogy 41 évesen már a mesterkategóriába tartozok, viszont ebben a korban már mindenki rutinos, és ismeri a trükköket, szóval igencsak izgalmas csatákban lehetett részem.

Melyik küzdősport áll önhöz a legközelebb?

Mivel édesapám edző volt a bősi birkózóklubnál egészen 62 éves koráig, ezért az volt nálam az alapsportág, majd erre építve sajátítottam el különböző küzdősportokat. 

A korábbi bősi birkózógeneráció legendás. Mi a helyzet most?

Meton Krisztiánnak igazán szuper csapata van. Több mint 20-25 srác állandó tagja a klubnak. Valószínűleg azért hallani róluk mostanában kevesebbet, mert a szlovák bajnokság nagyon gyenge. Az utóbbi időben nagyon leromlott a színvonal, és ezért a bősi birkózok inkább külföldi versenyekre mennek, hogy minőségibb megmérettetésben legyen részük.

Ön vezeti a biztonsági intézkedéseket a DAC-meccseken. Mennyire igényes ez a munka?

Egy Slovan vagy Trnava elleni meccsre általában 120 biztonsági őrt is kirendel a Szlovák Labdarúgó-szövetség, s ezt megszervezni és lekoordinálni nem egyszerű feladat. Az utóbbi időben viszont olyannyira kifejlődött a dolog, hogy valójában minden olyan meccsre minket hívnak, ahol balhé lehet. Az UEFA szerint az akkor legrizikósabb mérkőzésnek besorolt Szlovákia–Magyarország Eb-selejtezőn is mi dolgoztunk, és a legmagasabb osztályzatot kaptuk mint biztonsági szolgálat. 

„Megvadult” a szlovák kevert harcművészetek világa. Ľudovít Klein az elmúlt hónapok egyik legszédítőbb győzelmével mutatkozott be az UFC-ben.

Megvadult bizony, le a kalappal Lajosko előtt. Már karrierje elején is ígéretes volt, annak ellenére, hogy itt-ott voltak kilengései. Ezzel a fantasztikus meccsel nagyon komolyan letette a névjegyét, és csak remélem, hogy ezzel megalapozta a saját útját egészen a csillagokig. Bízzunk benne, hogy képes lesz fogyni, hiszen Klein alapsúlya 80 kiló, és 66-ban bunyózik. 14 kg mínusz pedig egyáltalán nem kevés. Most is lemaradt a kitűzött súlyról 1,8 kg-mal, ami pénzbüntetést von maga után. 

Ha valaki az ön klubjában szeretne „küzdősportolni”, hogyan kezdjen neki?

Elsősorban el kell jönni edzésre. Otthon a Playstationön mindenki tud UFC-t játszani. Szoktam hallani, hogy „felkészülök és megyek”, aminek viszont semmi értelme. Alázattal és türelemmel kell hozzáállni a dolgokhoz. Nyilván hogyha valaki el szeretne jönni edzésre, nem árt, ha rendelkezik valamilyen harcművészeti múlttal, de ez egyáltalán nem feltétel. Hogyha megvan hozzá a kellő akarat, mindenkiből ki lehet hozni a maximumot.