Lesz Calzonából Marco Rossi?

 Az olasz mester pályafutása lehangolóan indult a szlovák kispadon: előbb egy Azerbajdzsán elleni hazai vereség, majd egy Fehéroroszország elleni döntetlen. Amikor pedig a válogatott egy 0:0-s Luxemburg elleni döntetlennel kezdte az Eb-selejtezőket, már alig lehetett találni valakit az országban, aki kitartott volna Calzona mellett.

A szövetség mégis megtette, és márciusban, a bosnyákok elleni 2:0-s győzelem alkalmával már látni lehetett a feltámadás első jeleit a csapaton. A többi már történelem. A szlovákok hozták a kötelező győzelmeket Liechtenstein ellen és oda-vissza verték a papíron magasabban jegyzett Izlandot és Bosznia-Hercegovinát. A csoportból kimagasló portugáloktól ugyan mindkétszer kikaptak, de mindkét mérkőzés nagyon szoros volt, ráadásul egyedül a szlovákok találtak be Ronaldóéknak. Végül bekövetkezett az, amiben egy évvel ezelőtt még senki sem hitt: tükör-sima szlovák kijutás lett a vége.

A „Nekünk semmi sem elég jóˮ típusú hozzáállás nem magyar találmány, a szlovák szurkolók is szívesen alkalmazzák a részvétel kiharcolása óta. Sokan például úgy tartják, hogy ez egy nevetségesen könnyű csoport volt. Tény, hogy Izland már a fasorban sincs a néhány évvel ezelőtti önmagához képest, és láttunk már ennél erősebb Boszniát is, cserébe viszont Luxemburg még soha nem volt ilyen erős (tavaly például a magyarokkal és a törökökkel is döntetlenezett), Portugália pedig egyszerűen csak Európa egyik legerősebb csapata. A szkeptikusok figyelmébe ajánlanám a tavalyi Nemzetek Ligája-csoportot, amelyben Kazahsztán és Azerbajdzsán is megelőzte Szlovákiát. Az talán egy erősebb csoport volt?

Azt hiszem, kollégáimmal a szerkesztőségben egy fokkal korábban kezdtünk bízni Calzonában, mint a közvélemény. Novota János, a válogatott kapusedzője és Bénes László kerettag ugyanis a lapunknak adott interjúikban már a kezdeti gyenge eredmények alkalmával is méltatták az olasz szakember tudását, taktikáját, felkészültségét. Ez már jelzett valamit.

Calzona mostanra megtette az első lépést a Marco Rossivá válás útján, és az üdvözüléshez az lesz a következő feladata, hogy továbbjusson a csoportból a 2024-es Eb-n, vagy legalább egy nagy skalpot begyűjtsön.

A szlovák futballtársadalom ünnepel. Egy olyan sikert ünnepel, amely igazából benne sem volt a pakliban. Ehhez valószínűleg csak annyi kellett, hogy egy szép tavalyi nyári napon Ján Kováčik szövetségi elnök elhitte, hogy nem tud mindent és mindenkinél jobban a futballról, és hallgatott a nála nagyobb szakértelemmel rendelkező Marek Hamšíkra.

Hiszen a legkönnyebben így születhetnek sikertörténetek, nem igaz?