„Lehet, hogy Párizs volt az utolsó esélyem”

Kaptam egy nagy adag injekciót, s most pihentetnem kell a kezemet. Parancsba kaptam, hogy lehetőleg ne mozgassam, ezért se járok sehová, itthon ülök. Valószínűleg kapok aztán még egy injekciót, hétfőtől pedig elmegyek a pöstyéni fürdőbe.

Miután megjött a bécsi vizsgálatról, már nagyvonalakban vázolta, mi a baj. Hogy hangzik a pontos diagnózis?

(Végre legalább elneveti magát, majd sóhajt egy nagyot.) Húsz év tenisz. Kinövéseket találtak a könyökömben, és szinte teljesen tönkre van. Bizakodtam, hogy csak egy valami okozza a problémát, de végül kiderült, legalább hét bajom is van, komoly beavatkozásra szorulna a könyököm. Ha vállalnám a műtétet, fél évet biztosan ki kellene hagynom, addig még az ütőt se vehetném a kezembe. Csak azután kezdhetnék lassacskán edzeni, és kilenc hónapig, de akár egy évig sem játszhatnék tornán. Mivel januárban huszonkilenc éves leszek, az ilyen hosszú kihagyás már végzetes lehetne számomra.

Mindig nagy harcos volt. Nem hisz abban, hogy még utána tudná folytatni?

Nagyon nehéz lenne a korom miatt. Remélem, hogy a műtét nélkül még négy-öt évem hátravan. Ezért szeretném, amennyiben csak lehet, konzervatív módon kezeltetni magam. Ha már nagyon fájna a könyököm, akkor majd esetleg rászánom magam.

Most mennyire fáj?

Egyszer jobban, máskor kevésbé. Ha melegben vagyok, akkor jobb, hidegben megmerevedik a kezem, és érzékenyebb.

Mióta tart az egész, az Australian Open-től?

A Davis-kupa-meccs után vált komolyabbá, aztán valamivel javult, a US Openen megint jobban fájt. Az is lehet a baj, hogy túl hosszú az idény, valójában hosszabb pihenőm nem volt.

Miért épp Bécsbe ment orvoshoz?

Az ottani torna orvosa, doktor Weinstadl kitűnő szakember, s amikor ott játszottam, párszor beszélgettem vele a problémámról. Megegyeztünk, hogy az idény befejeztével megvizsgál. ĺgy derült ki, hogy nemcsak az a baj, amit feltételeztünk, hanem a dolog jóval bonyolultabb.

Visszatérvén a párizsi döntőhöz, mit jelentettek a könynyei? Mi játszódott le ott belül?

Ez úgy magától jött, eddig mindig sikerült lepleznem az érzelmeimet. Most valahogy elkapott a gépszíj. Eszembe jutott, hogy talán ez volt az utolsó esélyem a Masters-sorozatban. Nem tudom, sikerül-e még valaha megnyernem egy ilyen rangos tornát.

Eléggé nehéz és furfangos esztendeje volt. Egyáltalán számolt vele, hogy a végére még jön egy ilyen lehetőség?

Eszembe sem jutott, hogy eljutok a döntőig. Reméltem, hogy egy kis szerencsével sikerül a világranglistán az első harmincban végeznem, ami elég lesz arra, hogy Melbourne-ben, az év első Grand Slam-tornáján kiemelt legyek.

A Bercyben újra visszatért a régi formája?

Jól játszottam. Jól éreztem magam a pályán, az ütésekkel sem volt baj. Elégedett voltam a játékommal, örülök, hogy legalább az idény utolsó tornáján kijött a lépés. Persze, a mai teniszben sok függ attól is, milyen ellenfelet fog ki az ember, ül-e neki vetélytársa stílusa. Most olyanokkal teniszeztem, akik játékfelfogása ugyan nem épp a legmegfelelőbb számomra, de nem is a legrosszabb. Tudtam velük mit kezdeni.

Visszapillantva a Melbourne-től Párizsig megtett útra, mi ragadt meg leginkább az emlékezetében?

Bonyolult időszaka volt ez pályafutásomnak, eddig soha nem volt ilyen hosszadalmas sérülésem. A tavalyi formámat sikerült átmentenem a szezon elejére, ami azt jelezte, hogy ez az idény nagyszerű lehet. Aztán megállított a sérülés, s lényegében Párizsig, pontosabban Rómáig, ahol megtört a lendület, küszködtem a fájó könyökömmel, és ez zavart a játékban. Nagyban befolyásolta az eredményeket, folyton azon járt az eszem, és nem tudtam minden idegszálammal a játékra figyelni. Párizsban szereztem vissza tavalyi formámat.

Különböző borítású pályákon másképpen érzi a sérülését?

Nem tapasztaltam különbséget. A labdáknál viszont igen.

Már szó esett arról, hogy nagyon hosszú és nehéz év áll mögötte. Pihent egyáltalán néhány napot a tornák közben?

Talán egy–két hétig, amikor csak tréningeztem, de az előző esztendőkhöz hasonlóan csak most, az év végén marad erre időm.

Kondiedzőjével, Ivan Gabovičcsal nagyon vigyázott mindig arra, hogy megelőzzék a bajt. Ez a sérülés nem lehet figyelmeztetés, hogy húsz év tenisz után jó lenne egy kicsit behúzni a vészféket?

Ennek semmi köze a fitnesz-programomhoz, én azt rendszeresen csinálom, biciklizek, hát- és hasizomerősítő gyakorlatokat végzek. Egyedül az lehet a megoldás, hogy kevesebbet játszom, nem terhelem annyira a kezemet. No meg talán másképp szervezem meg az edzésnapokat.

Az utóbbi években november táján exotikus tájakon töltötte a szabadságát. Most hová utazik?

Palauba készülök. Nem lesz szafari, de lesz halászat, búvárkodom majd, és főleg nagyot pihenek. S remélem, egy hónap elteltével megkezdhetem a felkészülést az elkövetkező idényre.