Lehet-e sikeres José Mourinho és a Tottenham házassága?

Így aztán a meccset felvezető sajtókonferencia kezdődhet a harmadik kérdéssel. Igazából a negyedikkel, mert azt a kérdést is megválaszolta hangosan magának és mindenki másnak, hogy azért nem vesznek új csatárt Harry Kane sérülése után, mert a rövid távú célok helyett hosszú távú eredményességre koncentrálnak a klubnál. Érdekes helyzet ez azok után, ami az elmúlt időben jellemezte Mourinhót a különböző állomáshelyein.

A portugál edző megítélése nagyon sokat változott az évek alatt. A 2004-es Bajnokok Ligája-győzelem a Portóval elhozta neki az első elismerést, majd a Chelsea-vel olyan sikereket ért el és rekordokat állított fel az angol bajnokságban, melyek közül néhányat még a mai napig sem tudtak megdönteni – például az egyik szezonban 28 bajnoki meccsen nem kaptak gólt, és a maradékon is mindössze 15-t –, és mely eredmények elhozták számára a várt hírnevet.

Sikerek és arrogancia

Ezt követően az Interrel megnyerte a Bajnokok Ligáját, majd Spanyolországba, a Real Madridhoz igazolt, hogy legyőzze a Pep Guardiola vezette Barcelonát. A bajnokságban sikerült is megelőzni egyszer a katalán együttest, és a spanyol kupát is el tudta hódítani, ennek ellenére a fővárosi regnálást nem könyvelték el teljes sikerként. Amerre csak járt, győzelmet győzelemre, trófeát trófeára halmozott. Valamelyest a sikereknek, de leginkább a madridi impulzusoknak köszönhetően valami eltört a portugál mesterben. Angliába visszatérve először a Chelsea, majd a Manchester United kispadján pökhendi, lekezelő sajtótájékoztatókat tartott, nyíltan kritizálta saját játékosait, magát mentegette, és az iránta tanúsított tisztelet hiányát kérte számon folyamatosan.

A Manchester United kispadján több sztárjátékost vásárolt – Romelu Lukaku, Paul Pogba, Alexis Sánchez a teljesség igénye nélkül –, de végig arra panaszkodott, hogy a vezetőség nem támogatja eléggé azzal, hogy elhozzák az általa kiszemelt játékosokat. Emellett több labdarúgójával is összeveszett, és őket okolta a csapat rossz szerepléséért. 2018 decemberében, a menesztése előtt nem sokkal például Paul Pogbát, a friss világbajnok francia középpályást egy „vírusnak” nevezte, aki rossz hatással van a többi játékosra maga körül, és megfertőz másokat a nem megfelelő mentalitásával.

Csak a pályán boldog

Néhány nappal később, a Liverpooltól elszenvedett 3–1-es vereség után Mourinhót menesztették a MU kispadjáról. A menesztése után szűk egy évig nem kapott állást egyetlen csapatnál sem. Ezen időszak alatt volt ideje átgondolni, mi ment félre a karrierjében, és min szeretne változtatni a jövőben.

Mourinho rájött, hogy sehol sem boldog igazán, csak a focipályán. A FourFourTwo magazinnak 2019 nyarán azt nyilatkozta: „A barátaim azt mondják, hogy élvezd a nyarat, a júliust, az augusztust, a szabadidődet, amid sosem volt. Őszintén szólva, nem tudom élvezni. Nem vagyok elég boldog ahhoz. Hiányzik a foci, érzem a tüzet magamban.... Sokat gondolkoztam, önmagamnak kell lennem az utolsó napig, amíg az edzőpályán vagyok, de jelenleg nem gondolok még erre, mert a következő állomáshelyem olyan lesz, mint a kezdet.”

Az új lehetőség 2019 novemberében érkezett meg. A Tottenham kispadján Mauricio Pochettino helye sokáig biztosnak tűnt annak ellenére, hogy trófeákat nem sikerült begyűjtenie a csapattal. Azonban a Premier League-ben folyamatosan az első négy között végeztek, ami biztosította számukra a Bajnokok Ligája-szereplést, és a 2018–2019-es szezonban a BL-döntőbe is bejutottak. Viszont, ahogy az oly sokszor lenni szokott, valamiért ez a kapcsolat is megfáradt az edző és a játékosok között, és idén az eredmények már elmaradtak. Amikor az elnök, Daniel Levy a váltás mellett döntött, a Tottenham a 14. helyet foglalta el a bajnokságban. Ekkor sokak meglepetésére José Mourinhót nevezték ki a londoni csapat élére.

A fiatalokra építeni

Érdekes, hogy az a Mourinho, aki az elmúlt években rengeteg pénzért vásárolt új játékosokat, egy olyan csapathoz szerződött, amely a 2018 – 2019-es szezonban egyetlen fontot sem költött az átigazolási piacon. Ezenkívül az is szembetűnő lehet, hogy a portugál mester az elmúlt években az idősebb, tapasztaltabb játékosok pályára küldését favorizálta, mialatt a Tottenhamnél a fiatal játékosok játszatását részesítették előnyben – nagymértékben támaszkodva a klub akadémiájáról kikerült fiatalokra. Emiatt sokan nem értették a döntés racionalitását egyik oldalról sem.

Mindazonáltal Mourinho nézőpontjából igenis logikus lépés volt leülni a Tottenham kispadjára. Elsősorban azért, mert nincs rajta eredménykényszer, ami előrevetíti azt, hogy a saját képére tudja formálni a keretet. Erre csak taktikai szempontból van szükség, hiszen alapvetően a játékosok képesek arra, hogy a portugál mester kedvelt stílusában játszanak.

Mourinho régen és most

Ha összehasonlítjuk a Tottenham jelenlegi keretét Mourinho korábbi sikercsapataival, akkor a következőket láthatjuk: Jan Vertonghen, Toby Alderweireld és Dávinson Sánchez labdabiztos középhátvédek, akikre a portugál mester bátran támaszkodhat a labdakihozataloknál. Gyorsaságuknak köszönhetően magasabban lehet a védővonalat meghúzni, mint például a John Terry–Gary Cahill kettőssel lehetett a 2014–2015-ös angol bajnok Chelsea-nél.

Moussa Sissoko vagy Tanguy Ndom bele biztosíthatja azt a fizikális jelenlétet a pálya közepén, amit korábban Michael Essien testesített meg Mourinho első chelsea-s regnálása alatt.

A 10-es pozíciójában remekül érzi magát Delle Alli. Mourinho korábbi klubjainál remekül tudta használni a hozzá hasonló játékosokat. Elég csak Mesut Özilt vagy Wesley Schneidert említeni.

Harry Kane személyében van egy olyan gólgyárosa a csapatnak, aki hajlandó kivenni a részét nemcsak a támadásépítésből, de a védekezésből is. Itt példaként említhetjük akár a Bajnokok Ligája-győztes Interből Diego Militót.

A széleken olyan gyors, nagy munkabírású játékosok állnak rendelkezésre, mint Lucas Moura, Szon Heung-Min vagy a friss igazolás Steven Bergwijn, akik ezen tulajdonságaik mellett még gólveszélyesek is.

A jobb és bal oldali szélsővédő pozíciója egyelőre azonban kérdéses. A jobb oldalon az a Serge Aurier szerepel, akinek a megbízhatóságával kapcsolatban már eddig is számos kérdés felmerült. A bal oldalról télen távozott Danny Rose, így most felváltva szerepel két fiatal, Ryan Sessegnon és Japhet Tanganga, akikben megvan ugyan a potenciál, hogy sokáig az első kerethez tartozzanak, azt viszont nem lehet tudni, hogy mikortól lesznek képesek rendszeresen kimagasló teljesítményre. Ezekre a kérdésekre Mourinhónak kell megtalálni a válaszokat, de ezek alapján azt mondhatjuk, hogy a játékoskeret adott ahhoz a stílushoz, amit a portugál preferál.

Több a helyzet, biztosabb a védekezés

Mauricio Pochettino utolsó hónapjaiban az jelentette a legnagyobb problémát, hogy kevés minőségi helyzetet alakított ki a csapat. Az argentin edző 12 meccse alatt a Tottenham xG-je (xG = expected goals = várható gólok értéke, a lövések darabszáma helyett inkább azok minőségét értékelik a modellben) meccsenként 1,16 körül mozgott a bajnokságban, míg Mourinho első 12 meccse alatt ez az érték 1,46. Ez jelentős növekedésként könyvelhető el. A portugál trénernek sikerült felrázni a csapatot, annak ellenére, hogy a legeredményesebb gólszerzőjük, Harry Kane megsérült, és a csapat másik sztárjátékosának, Szon Heung-Minnek eltiltás miatt heteket kellett kihagynia.

Ami a védekezést illeti, Pochettino utolsó hónapjaiban az ellenfél meccsenként 1,43 xG-nek megfelelő helyzetet dolgozott ki ellenük, míg Mourinho első 12 meccse alatt ez az érték 1,15.

Ezek alapján azt láthatjuk, hogy Mourinhónak sikerült hatékonyabbá tenni a védekezést és a támadásépítést is.

Azt azonban fontos megjegyezni, hogy ezen hatások jelentős része a kinevezés utáni gyors formaemelkedés következménye. Az elmúlt hetekben a kidolgozott helyzetek minősége csökkenő, míg az ellenfél helyzeteinek a minősége növekvő tendenciát mutat, ami aggodalomra adhat okot. A szerdai FA-Kupa-visszavágó után végre másfél hét következik majd mérkőzés nélkül, ami alatt lesz ideje Mourinhónak begyakoroltatni azokat mozgásokat és védekezési formációkat, amiket látni szeretne a pályán.

Ha sikerül átadnia az elképzeléseit a játékosainak, és megkapja a megfelelő támogatást a vezetőség részéről – ami a közeljövőben megtestesülhet egy új jobbhátvéd érkezésében is –, akkor a Tottenham ebben az idényben beérhet a legjobb négy közé a bajnokságban, és kupákért küzdhet majd a következő években.

Kocsis Bence