László Csaba: Nekem első számú lehetőség a DAC

A DAC futballcsapatának emlékezetes tavaszi szezonjáról László Csaba vezetőedzővel beszélgettünk. Hogyan értékeli a tavaszi szezont?Voltak olyan mérkőzések, ahol jók voltunk, voltak amelyeken kevésbé, de összességében sok örömet okoztunk a szurkolóknak. Azt hiszem, hogy a klub és játékosok megtettek mindent, hogy jól szerepeljünk. Hozzá kell tennem, hogy ez csapat két szakállas klubrekordot is megdöntött, amely egy 1904-ben alapított egyesület életében nagy dolog. Tizenhat bajnoki mérkőzésen veretlenek maradtunk, a tavaszi szezonban mindössze egy bajnoki mérkőzést vesztettünk, a zárófordulóban Rózsahegyen buktunk el 2:0-ra. Az már más dolog, hogy evés közben megjött az étvágy, és felcsillant a remény az Európa Liga-szereplésre, sajnos ez nem jött össze. Amikor idejöttem, nagyon nehéz helyzetben volt a csapat, különböző okok miatt, de ha ezt a könyvet becsukjuk, elértük a célunkat, hogy stabilizáljuk a csapatot. Végezhettünk volna előbbre is a tabellán, egy kicsit nagyobb odafigyeléssel, de én mindig azt mondtam, hogy a sok veretlen meccs után sem kell felfesteni a szivárványt az égre. A játékosok mindent megtettek azért, hogy a szurkolók megtapsolják őket, még egy vesztes mérkőzés után is, mint Rózsahegyen. Melyik volt a DAC legjobb meccse az irányítása alatt?Ez nagyon relatív. A stabilitás szempontjából a trencséniek elleni stadionnyitó mérkőzést teszem az első helyre, már csak ezért, is mert a vendégek bajnokként jöttek, csapatunkon pedig rajta volt a külső-belső nyomás, a megfelelni akarás, prominens emberek ültek a lelátón. Jó és élvezhető futballal megnyertük a mérkőzést. A második helyre mindenképp a Slovan elleni rangadót teszem. Azzal a meccsel szerintem az idei év legnagyobb reklámját tudtuk biztosítani a klubnak, az egész Kárpát-medence láthatta az összecsapást az M4-en keresztül, először közvetítettek az országhatárokon kívülre bajnoki mérkőzést Szlovákiából. Azt hiszem, hogy ez a meccs mindenkiben megmarad örökre, és egy nagyon stabil lépést is jelentett a jövő felé. De fontos volt a zsolnaiak elleni meccs is, amelyen bő tíz perc után 2:0-ra vezetett az ellenfél, akkor még nem is ábrándoztunk az EL-szereplésről, de a csapat bebizonyította, hogy van tartása. Egyenlítettünk a későbbi bajnok ellen, én úgy éreztem, hogy végül még a győzelmet is meg tudtuk volna szerezni. Melyik meccs után volt a legcsalódottabb?A legfájdalmasabb a poprádiak elleni kupamérkőzés volt. Sok ember szereti a statisztikát, és sokan igyekeznek elbújni mögötte. Én is tehetném ezt, de nem teszem. Hatalmas mezőnyfölényben játszottunk, 35 kapura lövésünk volt, kétszer a kapufát találtuk el, 25 szögletet rúgtunk, mégsem tudtunk a hálóba találni. Inkább keresem az okokat, azt hiszem, nem tudtunk élni az esély lehetőségével. Ez az a mérkőzés, amikor csak veszíteni lehet, ezt nem értette meg a csapat, és amikor ez tudatosult a játékosokban, fogyott az idő, és akkor már csak hibás megoldásokat választottak. Akkor már csak futottunk az eredmény után. Mindig azt mondtam, nem szabad lebecsülni az ellenfelet, mert ez annak volt a példája, hogy mi történik, ha nem figyelsz, és nem százszázalékosan készülsz. A bajnokság végén a sereghajtó eperjesiek ellen más volt a helyzet. Akkor már érezni lehetett azt a nyomást, hogy győzelem esetén Rózsahegyen ki-ki meccset játszhatunk a nemzetközi kupaszereplésért. Ezt a nyomást már nem bírtuk el, és végül döntetlennel zárult a meccs. A télen Šafranko, Šatka majd Mervó érkezett. Hogyan értékeli a teljesítményüket? Šatka és Šafranko alapembere és fontos tagja lett a csapatnak. Kiemelném Šatkát, aki Hukkal együtt belső védőként nagyon jó szezont tudhat maga mögött. Šafrankóról tudtuk, hogy hajtós, erőszakos csatár, akin sokat kell még csiszolni. Nagyon sokat tanult az öt hónap alatt, mindent elmond a fél szezonjáról, hogy ő lett az év felfedezettje a Fortuna Ligában. Az is büszkeséggel tölt el, hogy Ljubicicet beválasztották az év csapatába. Arra is büszkék lehetünk, hogy a Slávik–Zsivkovics, Šatka, Huk, Davis összeállítású védelem a legfiatalabb a szlovák ligában.  A játékosok közül kikkel volt a legelégedettebb?Az egész csapattal elégedett voltam, sőt, ki kell emelnem a kispadot is. A csereként beálló játékosok sokszor meg tudták változtatni a játék képét, tudtak valami pluszt hozzáadni. Brašeň, Sarr, Kontár vagy Németh Zsolt, akik általában a kispadról jöttek be, mindig helytálltak. Senki sem azért ült a cserepadon, mert gyenge volt, ennek inkább taktikai okai voltak. Senkit sem akarok kiemelni, mert csapatként tudtunk működni. Volt olyan játékos, aki csalódást okozott?Nem. Mindenki a képességének megfelelően hozzátett valamit a csapat játékához. A mérkőzések után beszélgetett a klubtulajdonossal vagy a klubvezetőkkel?Napi szinten a klubigazgatóval kommunikáltunk. Van egy szenzációs tulajdonosunk, aki nagyon elfoglalt ember, és annak örültem, hogy megbízott bennünk, és csak a futballra kellett koncentrálnunk.  A szurkolók hamar a szívükbe zárták. Milyen érzés, amikor egy egész stadion skandálja a nevét?A Ferencvárosnál ez ugyanúgy gyakori volt, de a Heartsnál is megszokott dolognak számított. Nem volt újdonság a számomra, de itt a Csallóközben ez szenzációs érzés. Nagyon nagy köszönet jár a szurkolóknak, ezzel elismerik a munkánkat. Nem az enyémet, a mi közös munkánkat. Annak örültem, hogy ugyanúgy éltették a csapatot is, mint engem. A drukkerek mindent megtettek azért, hogy mindenki büszke legyen a Csallóközre. Mert szurkolók nélkül mit ér a futball? Mit ér egy szép stadion, ha üres? Ezek a drukkerek meg is érdemlik, hogy ez a stadion felépüljön, ott jól érezzék magukat, és világgá kürtöljék a DAC-nak a jó hírét. Ez egy fantasztikus közönség, fantasztikus közeg. Ez egy közösség, amely múltból építkezik, és előre tekint. Milyen volt a magyar és székely himnuszt hallgatni?Ez több, mint életérzés. Ez mindenért kárpótol. Ezért érdemes itt dolgozni.  Május 31-ével lejárt a szerződése, és egyelőre nincs hír arról, folytatja-e a munkát. A sikeres őszi szereplés után nem volt szó szerződéshosszabbításról?A tulajdonos úrnak is elmondtam, én tényleg szeretem ezt a klubot, szívesen vagyok itt. Jól érzem magam a Csallóközben, örülök, hogy itt lehetek. Tiszteletben tartom a klub kérését, hogy ameddig nem született meg a döntés, én ezzel kapcsolatban nem nyilatkozom. Per pillanat úgy áll a helyzet, hogy beszélni fogok a tulajdonos úrral, már korábban is többször beszélgettünk. A klub fogja bejelenteni, hogy milyen döntés született.  Igaz, hogy a szezon közben szavát adta klubvezetőknek, hogy marad?Volt olyan időszak, amikor arról cikkeztek, hogy már aláírtam a Ferencvároshoz, aztán Debrecent, majd Belgiumot emlegették. Akkor mondtam, hogy ez nem igaz, és az első tárgyalópartnerem mindig a DAC marad. Ha a DAC tesz egy ajánlatot, ha az egyesület vezetői úgy gondolják, hogy érdemes folytatni a munkát, akkor én nem hajlok semmi más irányba. Szavamat adtam a sportigazgatónak, hogy nekem első számú lehetőség a DAC.  Ha mégis távoznia kell a DAC-tól, van valami B terve?Nincs. Eddig nem is foglalkoztam azzal, hogy máshol folytatnám. Az csak kacsa, ha valaki azt mondja, hogy tárgyaltam valamelyik csapattal.