Kuzmina elbúcsúzott, de még hagyott egy kiskaput

Az olimpiai idény után ez volt a bónuszszezon. Hat ötkarikás érem (három arany, három ezüst) után is maradt még célja: a hőn áhított világbajnoki cím és a talán még jobban áhított „négy nulla”, azaz hibátlan lövészet egy négylövészetes versenyen.

A huszadik lövés

S bár ez az idény „kísérleti szezon” is volt („meglátjuk, mi lesz”), Anastasia Kuzmina mindkét célját elérte. Az östersundi vb-n betegen versenyezve is meg tudta nyerni a sprintet, a holmenkolleni Vk-döntő üldözéses versenyében pedig a négy nulla is összejött.

Az a mosoly az utolsó lövés után magáért beszélt, az utolsó körben Nasztya szinte szállt. „A legeslegutolsó célpont előtt eszembe jutott az összes elrontott huszadik lövésem. Megdolgoztam azért a lövésért, hagytam magamnak rá időt, és nagyon boldog vagyok, hogy ez jó döntésnek bizonyult, és végül sikerült a célpont közepébe találnom – mesélte Kuzmina. – Az üldözéses verseny általában arról szól, hogy egymáshoz közel vannak a versenyzők, folyton változik a sorrend, de én most gyakorlatilag teljesen egyedül versenyeztem. Ezért is tudtam annyira ellazulni a lőtéren.”

Született harcos

A lövészet sosem volt számára könnyű. Kuzmina sprintben is többször úgy nyert, hogy volt egy lőhibája (például a vancouveri olimpián), a 20 hibátlan lövés pedig szinte elérhetetlen álomnak tűnt számára. Pjongcsangban, a tömegrajtos versenyben közel járt hozzá, 19 lövés pontos volt, de az utolsót elrontotta.

„A lövészet nekem igazán sosem feküdt, sosem értettem teljesen” – vallotta be Kuzmina. Vannak versenyzők, akik szinte erőlködés nélkül, gyorsan és pontosan lőnek. Kuzminának mindig minden egyes lelőtt célpontért meg kellett küzdenie. De alapvetően harcos természet, aki kőkeményen megy a kitűzött céljai után.

Add le a gyereket

Ilyen volt már juniorként, Oroszországban is, ahol bekerült a válogatottba. Amikor viszont teherbe esett, hirtelen veszélybe került a teljes sportpályafutása. „Három hónapot adtak volna, amit a gyerekemmel tölthettem volna. Azt mondták: Nasztya, utána szépen leadod a fiadat az anyukádnál, és kezdheted elölről végigjárni a ranglétrát. A hormonoktól még érzékenyebbé vált kismamaként akkor azt gondoltam, kész, befejezem a sportpályafutásomat, követem a férjemet egy másik országba, ahol csak az anyaságnak és a családnak fogok élni” – idézte fel élete fordulópontját Kuzmina.

Férje, a szintén orosz származású, de izraeli színekben induló volt sífutó, Daniel Kuzmin akkor már hat éve Besztercebányán élt. Jó másfél évbe telt, amíg Kuzminában kikristályosodott, hogy szeretne továbbra is sportolni, először csak egy-két edzésre ment el Cserpatakra. A szlovák biatlonosok nagy generációjáról, a Halinárová vezette nemzedékről most is a legnagyobb elismerés hangján beszél. Az edzéseken pedig kiderült, Kuzminában a szülés után is megvan minden, ami által nagy bajnokká válhat.

Az oroszoknak nem kellett

A Szlovák Biatlonszövetségtől megkapta mindazt a támogatást, amit az oroszok nem akartak megadni neki. „Az orosz válogatott edzőin nem csodálkozom. Reményteljes fiatal versenyző voltam, de még csak egy éve versenyeztem a felnőttek között. 13. voltam a Világkupában, ami nem rossz eredmény, de semmi nem garantálta, hogy ez így is marad a szülés után. Nem voltam olimpiai vagy világbajnok, akik védettséget élveztek, és a felnőtt nemzeti csapatban még csak kezdőnek számítottam. A saját edzőimet viszont nem értem. Ők már évek óta ismertek, tudták, mi van bennem, tudták, mennyire tudok harcolni” – mondta még mindig némi keserűséggel a hangjában Kuzmina.

A szlovák szövetség hamar felismerte, hogy Kuzminával megütötték a főnyereményt. Megengedték neki, hogy a férje készítse fel, és hogy fiukat, később kislányukat is magukkal hordják a versenyekre, Kuzmina pedig érmek sorával hálálta meg a lehetőséget. Sorozatban három olimpián nyert, ráadásul a legendás Ole Einar Björndalen mellett ő az egyetlen biatlonos az olimpiák történetében, aki mind a négy egyéni számban dobogóra állhatott.

Egy tiszta lélek

S hiába volt háromszoros olimpiai bajnok, egy-egy kevésbé jól sikerült verseny után mindig őszintén elnézést kért a szurkolóktól, akiket a gyengébb teljesítményével elszomorított. Pedig egy Kuzmina formátumú versenyzőnek igazán nincs miért bocsánatot kérnie.

„Egy tiszta lélek, aki mindig mosolyog” – ezt mondják róla az ellenfelek, az újságírók, a szurkolók. Hogy honnan van ehhez energiája? „A biatlonközeg tényleg olyan, mint egy nagy család, ahol szinte mindenkit ismerek, és nagyon szeretem is őket. Még ha szomorú is voltam egy sikertelen verseny után, azt gondolom, azokat az embereket, akiket szeretek, ilyenkor is meg kell ajándékoznom a mosolyommal.”

Az érmei sora mellett ezért is imádta az egész ország, de a nemzetközi biatlonvilág is.

Legutolsó egyéni versenye után a stábja pezsgővel és díszes koronával várta a célban, az addig vérprofin versenyző Kuzmina pedig átadhatta magát az érzelmeknek.

Váltóban még versenyezhet

Előfordulhat azonban, hogy még jövőre is láthatjuk a pályákon: a szövetség azt szeretné, ha Kuzmina kisegítené a női váltót, és ettől ő sem zárkózott el. „Az nem úgy van, hogy véget ért az utolsó verseny, és holnaptól Nasztya Kuzmina nem számít sportolónak. Továbbra is edzeni fogok, nem is lenne egészséges, ha 20 év élsport után leállnék, ráadásul a gyerekeimet, Jeliszejt és Oliviát is a sport szeretetére nevelem. Nyárra meghívást kaptam több nyáribiatlon-versenyre, ott majd megmutatkozik, milyen szinten vagyok. Ha a váltóban hiányozni fog egy negyedik ember, akkor a szezon öt váltóversenyére azért fel fogok tudni készülni, és szívesen segítek a lányoknak” – jelentette ki Kuzmina, aki azt is kiemelte, edzőpartnerként is szívesen a válogatott rendelkezésére áll.

Glóbuszok vonzásában

A nagy kristályglóbusz, az összetett Vk-győzelem az egyetlen cél, amelyet nem sikerült elérnie. Tavaly karnyújtásnyira volt tőle, az utolsó Vk-futamon csúszott le róla. Idén az utolsó versenyen még matematikai esélye volt rá, harcolt is érte, de az is kevés lett volna, ha megnyeri a holmenkolleni tömegrajtos viadalt, még az összetett éllovas Dorothea Wierernek is rontania kellett volna. „Ez pedig nem volt nagyon valószínű, mert egész szezonban nagyon kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtott. Ebben a szezonban, főleg a kezdeti haloványabb eredmények után, nem is álmodtam a glóbuszokról. Boldog vagyok, hogy a sprintért járó kis glóbusz mégis ismét az enyém lett. Nagy glóbuszom már sosem lesz, de egyszerűen tudomásul kell venni, hogy vannak álmok, amelyek meghaladják az erőnket” – mondta Kuzmina. Mosolyogva elmesélte, hogy a tavalyi összetett Vk-győztes, a finn Kaisa Mäkäräinen azt mondta neki: „Nasztya, el kell ismernünk, hogy már benne vagyunk a korban, itt vannak ezek a fiatal lányok, agresszívek, tehetségesek, szemtelenek, és egyre nehezebben bírjuk velük a tempót. Nekünk nem marad más, mint hogy keressük, hol tudunk még javulni, és örüljünk azoknak a napoknak, amikor ránk mosolyog a szerencse.”

Ilyen napok pedig ebben a bónuszszezonban is voltak szép számmal, és egyértelmű, hogy a szerencsénél ehhez jóval több kellett. Azok a szerencsések, akik végigkísérhették ezt a káprázatos karriert.