Külföldről érkeztek a hazai korcsolyázók

Mától vasárnapig a műkorcsolyáé a főszerep a pozsonyi Ondrej Nepela Téli Stadionban. A hazai versenyzők – Nicole Rajičová, Michael Neuman, valamint a Federica Testa, Lukáš Csölley jégtánckettős – egy nappal az Európa-bajnokság megnyitója előtt a sajtó képviselőivel is találkoztak.

Négyen három helyről érkeztek – New Yorkból, Stockholmból és Milánóból.

Várakozás a reptéren

Az amerikai havazás bekavart a műkorcsolya-Eb résztvevőinek életébe is – a hazaiak egyik legnagyobb reménysége, Nicole Rajičová hat óráig a New York-i reptéren rostokolt. Az első járatát törölték, a második késett. „Nem számítottunk ilyen zűrökre, de már örülök, hogy itt vagyok” – szögezi le Rajičová. Pozsonyban itt lesz az egész családja – a New Jersey-i családtagok és a pozsonyi rokonok is. Rajičová azonban nem izgul: „Tudom, hogy jó formában vagyok, tudom, hogy mit végeztem el edzésen. Ha erre a versenyen is képes leszek, elégedett leszek.”

Neuman célja a kűr

Michael Neuman inkább csehül, mint szlovákul beszél, és többször keresi a szavakat. Nem zavarja, hogy ő fut elsőként a férfiak rövidprogramjában, mert hozzá van ehhez szokva, és örül is, hogy ő… „Hogyan mondják ezt szlovákul? Start the competition?” Miután kisegítik, és elmondja, örül neki, hogy ő nyithatja meg a versenyt, a 25 éves korcsolyázó a származásáról is mesél.

Édesapja pozsonyi, édesanyja Csehországból származik. Édesapja párhuzamos osztályba járt Ondrej Nepelával, de aztán elhagyta az országot, és sokat utazgatott. Végül Stockholmban telepedett le, ott ismerte meg későbbi feleségét, aki szintén emigrált. Négy gyerekük született. „Csehül és szlovákul beszéltünk otthon, amúgy pedig svédül. A legkisebb öcsém azonban már hároméves volt, és még semmilyen nyelven nem szólalt meg… A logopédus azt mondta, választanunk kell egy nyelvet, és mindig azon kell vele beszélnünk. Ez végül praktikus okokból a svéd lett. A szüleim továbbra is csehül, illetve szlovákul beszélnek egymással, de én sokat felejtettem már ezekből a nyelvekből” – magyarázza Neuman.

Régi vágya volt, hogy egy nagy versenyen indulhasson, és erre szlovák színekben volt lehetősége. Szeretne bejutni a kűrbe, mert a szabadprogramját nagyon kedveli, és szeretné itt is bemutatni. Ha ma megfutja idei legjobbját (53,92), akkor erre lehet is esélye, de első futóként nem lesz könnyű dolga.

Édes élet Milánóban

Federica Testa mosolyog. A hivatalos plakátokon, a műsorfüzet címlapján, a sajtótájékoztatón. Partnerét, Lukáš Csölleyt éppen szétszedik az újságírók, a legváltozatosabb kérdésekre kell válaszolnia. „Néhány szót értek szlovákul, néha sejtem, miről van szó. De amikor Lukáš szlovákul nyilatkozik, akkor a fő feladatom, hogy mosolyogjak” – mondja kedves mosollyal (hogy másképp?) az olasz jégtáncos, aki már itthon érzi magát Szlovákiában. Hozzáteszi, óriási megtiszteltetés számára, hogy az Eb egyik arca lehet.

Aztán persze őt is megtalálják a kérdések, az új rövidprogramjukra kapott bírói visszajelzésektől kezdve egy kűrruha árán át mindenről faggatják. (Az új rövidtánc egyébként sikert aratott az országos bajnokságon, egy ruha pedig nagyjából ezer euróba kerül, de ez attól is függ, hány kristállyal van kirakva.)

Lukáš eközben azt meséli, milyen ajándékot kapott a partnernőjétől – egy szakácskönyvet, süteményreceptekkel, illetve egy milánói cukrászdakalauzt (a kettős Milánóban készül). „Most módszeresen járom végig az összeset, és megkóstolom a specialitásokat” – nevet Lukáš. Ilyen az igazi szlovák–olasz dolce vita.