Következmény nélkül maradt Škantárék hajójának megrongálása

A vb-ezüstérmes páros az olimpiai búcsúról és új tapasztalatairól is beszélt az újságíróknak.

2016-ban olimpiai bajnokként a negyedik helyen végeztek az Év sportolója-ankéton, 2017-ben szerényebb eredményekkel is befértek az első tízbe...

Ladislav Škantár: Amikor olvastam egy cikkben, kik jutottak be a legjobb tízbe, kissé sokkolt, hogy mi is ott vagyunk, nem vártam. Nagyon örültem neki, már csak azért is, mert voltak évek, amikor elvárható lett volna, hogy a top tízben legyünk, és nem voltunk, most viszont ez nem volt kézenfekvő. Nagyon jó, hogy megint itt lehetünk az elitben.

Mennyire értékelik pozitívan 2017-et?

Ladislav: Specifikus volt, mert olimpia utáni év volt. Mi a vb-t tekintettük a csúcsnak. Kicsit nehezebben lendültünk bele az idény elején, az eredményeink sem olyanok voltak, ahogy azt elképzeltük vagy a közvélemény várta. A szezon második felében viszont sikerült megnyernünk az ivrei Világkupa-futamot, ami a negyedik győzelmünk a sorozatban, vagyis javult a formánk. A pau-i világbajnokságon pedig remekül éreztük magunkat, és megmutattuk, hogy a fontos versenyekre össze tudjuk magunkat szedni. Kevés hiányzott, hogy kompletté tegyük az aranygyűjteményünket, de a második hellyel is elégedettek voltunk, mert nagyon szép versenyben szereztük.
 

Peter Škantár: Remek szezonunk volt, még ha kicsit döcögött is az eleje. A Vk-győzelemmel hangoltunk a számunkra kulcsfontosságú vb-re. 7 századdal maradtunk le az elsőségről, de így is jó érzéseink voltak.

Párosként is az egyéni sportolók között értékelik önöket. Nem érzik úgy, hogy nehezebb dolguk van, mivel rá vannak utalva a másikra?

Peter: Nehéz ezt összevetni. Mi nagyon jól együtt tudunk működni. 25 éve ülünk egy hajóban, az évek alatt már megszoktuk egymást, és semmilyen gondunk sincs.

Kompenzálja némiképp az ankéton elért helyezés a tudatot, hogy vízi szlalomban a C2-eseknek már nem rendeznek versenyt a tokiói olimpián?

Peter: Az, hogy a versenyszámunk kiesett az ötkarikás programból, nagyon kemény csapás. Talán az emberek bele sem gondolnak, hogy milyen érzés lehet, hogy esélyt sem kapunk megvédeni olimpiai bajnoki címünket. De örülünk, hogy egész éves teljesítményünk elég volt arra, hogy részt vehessünk a gálán.

Hogyan változtatta meg akár a mindennapjaikat az említett döntés?

Ladislav: Tudomásul kellett vennünk, hogy ez van. Nagyon kellemetlenül érintett a dolog, de ezzel már nem tudunk mit tenni. Ahogy a vízben megbirkóztunk a ránk nehezedő nyomással, úgy kell ezen a problémán is túllépnünk, ami szerintem sikerült. Elvették tőlünk az olimpiát, a versenyzési kedvünket viszont nem tudják elvenni.

Az sem szegte a kedvüket, hogy a sportágban példátlan módón a vb-n valaki pluszsúlyt ragasztott a hajójukra, amit csak véletlenül fedeztek fel. Lett valamilyen következménye a dolognak, ami a szabályok szigorítását, a hajók őrzését stb. illeti?

Peter: Semmilyen folytatása nem lett az ügynek. Mi a futamunk előtt egy nappal vettük észre a dolgot, a teljesítményünket így nem befolyásolta, ezért ebből a szempontból nem kellett semmit oldani. Ilyen helyzet még sosem fordult elő vízi szlalomban, a mienk volt az első, egyedi eset. Ezért a nemzetközi szövetségünk sem foglalkozott vele különösebben. Nagyon szomorú, hogy ilyesmi megtörténhetett. Elképzelhető, hogy egy sportolótársunk csak meg akart viccelni minket, de ilyesmi akkor sem a vb-re való.

Az új idénynek milyen célokkal vágnak neki?

Ladislav: A prioritás az Eb lesz számunkra, aztán meglátjuk, hogy a későbbi világbajnokságon mi lesz. (ot)