Köszönjük, Arsenal!

Egészen csodálatos első félidőt produkált az Arsenal az AC Milan ellen Londonban. Az angoloknak nem volt veszítenivalójuk, 0:4-ről még egyetlen csapatnak sem sikerült fordítania a BEK/Bajnokok Ligája közel hatvanéves története során. Az Arsenalnak ez majdnem összejött. Az ágyúsok már az első félidőben ledolgozhatták volna hátrányukat, a két csapat között osztálykülönbség volt a pályán, a Milan játékosai csak keresték a labdát. A szurkolók tomboltak a lelátón, és volt rá okuk, Rosický régi önmagát idézve osztogatott, OxladeChamberlain játékára pedig nehezen tudnánk tízesnél rosszabb osztályzatot adni. Persze, az Arsenal mindhárom góljához kellett egy-egy bődületes baki (főleg Thiago Silváé volt meglepő), de ez nem magyarázat a Milan számára, az Arsenal egyszerűen hibázásra kényszerítette az olaszokat.
„Az első félidőben az Arsenal lefutballozott minket a pályáról” – ismerte el megkönnyebbülését a továbbjutás miatt Mark van Bommel, a Milan középpályása. A holland erőfocit emlegetett az Arsenal kapcsán, de ezúttal nemcsak az erő volt az ágyúsokkal, hanem a szenvedély, technika és a tökéletes csapatmunka is. Az Arsenalról kialakított összképet csak Wenger rontja le kissé, aki a mérkőzés után részrehajlással vádolta a mérkőzés játékvezetőjét, Damir Skominát. A szlovén 21 szabadrúgást ítélt az Arsenal ellen, ami kétségkívül sok. Azonban az is feltűnő volt, hogy a londoni bekkek – rájuk nem jellemző módon – folyamatos „bokázással” próbálták elvenni Zlatan Ibrahimovic kedvét a játéktól. A másik Wenger-érv sem feltétlenül elegáns, a francia menedzser szerint az UEFA-nak keményen meg kellene büntetnie az olasz klubot a San Siro gyepszőnyegének állapotáért. Maradjunk annyiban, hogy néhány évvel ezelőtt az Arsenal 2:0-ra vert egy legalább ennyire erős Milant a San Siróban. Ezúttal viszont 4:0-ra kikapott tőle – a kiesésnek ez az oka.
„Mint egy kocsmai csapat” – így jellemezte az első félidő alapján az AC Milan játékát Alan Shearer, és ebben tökéletesen igaza volt. Aztán az olaszok a szünet után valahogy összekapták magukat, s bár Van Persie még így is belőhette volna a hosszabbítást jelentő negyedik gólt egy százszázalékos ziccerből, ahogy telt az idő, egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a Milan a kezében tartja a mérkőzést. Az Arsenalt az sem segítette, hogy több játékos alaposan visszafogta a gárda teljesítményét, különösen Gibbs és az időnként elképesztően gyenge megoldásokat választó Song kritizálható. Vagy Gervinho – a londoni visszavágón ő volt az egyetlen Arsenal-futballista, aki még az első félidőben sem tudott mit kezdeni a kilátástalanul focizó olaszokkal szemben. S még egy gyenge pont, az első félidőben tündöklő Rosický hatvan perc után elkészült az erejével. Mindazonáltal az olaszokat dicséret illeti, legalábbis amiatt, hogy az első félidő katasztrófája után képesek voltak talpra állni, és a szünet után minimum egyenrangú ellenfelei voltak az angol csapatnak. Ez különösen a „Riazortragédia” tükrében nagy szó. Bár a Milan kezdőjátékosai közül senki sem volt ott a Deportivo elleni 2004-es, 0:4-es mérkőzésen (amikor a Milan a hazai 4:1 után bukott el), a klub örökké hordozni fogja annak a vereségnek az emlékét. Most nagy adag szerencse is kellett ahhoz, hogy ne ismétlődjön a múlt a Milan számára. Így viszont sikerült a továbbjutás az olaszoknak, de a visszavágóért az Arsenalt illeti maximális respekt. A londoniaknak köszönhetjük, hogy az előzetesen lefutottnak tekintett párharcból kilencven percnyi lötyögés helyett életre szóló élmény kerekedett. A másik keddi mérkőzés után is 4:3-as összesítés alakult ki, a Benfica ilyen különbséggel múlta felül a legjobb tizenhat között a Zenit Szentpétervárt, miután a lisszaboni visszavágón 2:0-ra legyőzte az orosz csapatot. A Benfica 2006 után jutott be ismét a legjobb nyolc közé a BL-ben, miután mindkét félidő ráadásában szerzett egyegy gólt. „A Benfica egyszerűen jobb volt nálunk” – ismerte el Luciano Spalletti, a Zenit olasz edzője, a portugálok viszont már előre néznek. Jorge Jesus, a Benfica trénere legszívesebben a Chelsea-vel találkozna a legjobb nyolc között, a Real Madridot viszont – a sok portugál játékos miatt – szívesen elkerülné.