Köln megérdemelten a klubkézilabda fővárosa

A Final Four végérvényesen otthonra talált a Rajna menti városban, tavaly decemberben újra meghosszabbították az együttműködést, vagyis 2024-ig biztosan ezen a helyszínen marad a négyes döntő.

A csaknem húszezres befogadóképességű Lanxess Aréna tökéletes helyszínnek bizonyult – évről évre telt ház fogadja a csapatokat, még olyankor is, amikor nincs német résztvevő. A németek imádják a sportágat, az idei Veszprém–Kielce elődöntő egyik félidei játékában például a stuttgarti Charlie nyerte meg kedvenc csapata mezét – vagyis egy aláírt Veszprém-mezt. De a kölni metróban is láttunk Kiel-mezes fiatalokat összekapaszkodva énekelni: „Hajrá Veszprém, hajrá Veszprém, hajrá Veszprém, é-á-ó!”

A Final Four-hétvége immár hagyományos időtöltése sokak számára a sorban állás, ilyenkor kezdődik ugyanis a jövő évi négyes döntőre szóló belépők árusítása. Érdemes jó előre bebiztosítani a jegyeket, mert aki elbambul, úgy járhat, mint az a két Kielce-drukker, aki a szemünk előtt próbált egy jegyüzértől belépőt szerezni az elődöntő előtt. Az eredetileg kb. 200 eurós kétnapos jegyért 500 eurót kellett volna leperkálnia, s mikor alkudozni próbált, a jegyüzér egyszerűen faképnél hagyta. Ez is mutatja, Köln erre a hétvégére a kézilabda-fanatikusok városává vált, s biztos akadt közöttük olyan, aki nem sajnálta az 500 eurót az élményért.

Mert az élmény megfizethetetlen – a kölni csarnokban fülsiketítően visszhangzanak a szurkolói nóták, a pályán a sportág legjobbjai produkálják magukat, és minden gól és kivédett ziccer kisebb hangrobbanással jár.

A szurkolók a meccsek előtt és között számtalan szórakozási lehetőség közül is választhatnak – lehet a kinti színpadon zajló koncerteket hallgatni, kapura lőni (ennek többféle változata is van, az egyik kézilabdakapuban például a biatlonos lőtérre emlékeztető módon egy sorban van öt célpont, amit el kell találni a labdával), szelfit készíteni a szurkolói falra, a rendezvény applikációjában pedig a legkülönfélébb statisztikákat böngészni. A szervezők egészen szimpatikus módon nem kizárni akarják a modern technológiát, hanem úgy alkalmazni, hogy ne zavaróan hasson, hanem érdekes kiegészítésként szolgáljon – az említett statisztikákból például kiderül, az elődöntőben a veszprémiek öt legkeményebb lövése közül hármat is a 12 gólos Petar Nenadics jegyzett, aki egyszer 118,73 km/órás sebességgel lőtte meg a labdát, a leggyorsabb sprintet pedig a magyar bajnok játékosai közül Manuel Strlek produkálta, aki 29,81 km/órás sebességgel száguldott.

A Final Four évről évre érdekes panelbeszélgetéseknek is otthont ad – az idei témája a kézilabda marketingjének jövője volt, s egyik érdekes megállapítása az, hogy a sportág nézőinek aránya immár 9:1 azok javára, akik interneten követik a sportot, szemben a hagyományos tévéközvetítést figyelőkkel.

S bár a tartalomfogyasztási szokások változnak, egy dolog biztos: a kézilabda népszerűsége töretlen. Kölnben kiváltképp.