Kökény Bea: „A korábbi értékrend alapjaiban változott meg”

JOCHA KÁROLY

Rangos vendége lesz november 21-én, hétfőn 18 órakor Karván, a Hídverő Olimpiai Baráti Körnek, ahova az olimpiai ezüst- (2000) és bronzérmes (1996), világbajnoki ezüstérmes (1995), Európa-bajnok (2000) kézilabdázónő, Kökény Bea látogat el. A mindig készséges egykori kiválóság szívesen válaszolt kérdéseinkre.

Miért éppen a kézilabdát választotta, és kiknek köszönheti, hogy világklasszissá érett?

Nővérem játszott a Budapesti Épitőkben, őt követtem. Hajnal József fedezte fel a tehetségemet, neki köszönhetem az alapokat. Később is szerencsés voltam, mivel mindig jó edzőkkel kerültem össze. Laurencz Lászlótól, Adorján Jánostól, Németh Andrástól és Mocsai Lajostól egyaránt sokat tanultam.

Mi a véleménye a klubhűségről?

Ha nem megy csődbe az Építők, bizonyára még ma is ott lennék valamilyen feladatkörben. Kényszerből váltottam 1992-ben a Ferencvárosba, ahol mindmáig kitartottam. Jelenleg a női kézilabdázók klubigazgatója vagyok. Azért vállaltam el ezt a nehéz, sokrétű feladatot, mert olyan emberek vesznek körül, akik hozzám hasonlóan gondolkodnak az életről. Sajnos, a korábbi értékrend alapjaiban változott meg, de nagyon remélem, ez a nagy jövés-menés, a pénzfüggőség egyszer megint kevésbé lesz meghatározó.

Kétszáznegyvenöt alkalommal szerepelt a magyar válogatottban, s két klubjával is rengeteg nemzetközi meccsen vehetett részt. Mire emlékezik vissza a két, szomszédos állam, Magyarország és Szlovákia kézilabdás eseményeivel kapcsolatosan?

Két találkozó kívánkozik kiemelésre. A magyar bajnok Építőkkel az első szereplésem a Bajnokcsapatok Európa Kupája sorozatában (a mai BL elődje – a szerző megj.) éppen Eperjesen volt, ahol újoncként tíz góllal mutatkoztam be. 1990-ben a magyar válogatott a C-világbajnokság, azaz a harmadik vonal döntőjében nagy különbséggel nyert Csehszlovákia ellen.

Önnek mindig kitűnő sajtója volt, ezt minek köszönheti?

Igazán semmi különöset nem tettem. Ahonnan megkerestek, mindig szívesen rendelkezésre álltam.

Pedig nem lehet könnyű dolga a rengeteg kötelezettséget időben összeegyeztetni, hiszen férje, az ugyancsak olimpiai ezüstérmes Imre Géza párbajtőrözőként versenyben van a londoni olimpiai részvételért és két gyermeküket is „mozgatnia” kell.

Segítőkész családtagok nélkül ez nem menne, hiszen a 9 éves Bence és a 7 éves Szofi is rendszeresen kézilabdázik.