Kiss Péter visszament Erőssért, ez lett a veszte

ÖSSZEÁLLÍTÁS

Megrázó interjút adott a 4bakancs.hu internetes oldalnak Kollár Lajos, a Magyarok a világ nyolcezresein expedíció vezetője Erőss Zsolt és Kiss Péter tragédiájáról a Kancsendzöngán, a világ harmadik legmagasabb csúcsán.

Kollár szerint mindkét hegymászó kiváló állapotban volt és a körülmények is ideálisnak tűntek. Az első problémát pont a jó idő okozta. Erőss Zsolték a meleg miatt nem a 4-es táborban táboroztak le a csúcstámadás előtt, hanem valamivel lejjebb.

Miután elindultak, kiderült, a serpák nem csinálták meg azt a biztosítókötelet, amit a többi hegymászó csapatnak megígértek. 8200 métertől felfelé egy keskeny, veszélyes, csúszós szakasz van, a lefelé jövetel biztonsága érdekében lett volna szükség a kötelekre. A magyarok ezért fizettek is 400 dollárt, hiába. Carlos Soria, a spanyol mászó ekkor úgy döntött, visszafordul. A többi csapat ment tovább. „Azért jöttünk ide, hogy ezt a csúcsot megmásszuk” – magyarázta rádión Erőss.

Erőss legyengült

Kiss Péter végül 18–20 perccel hamarabb ért fel a csúcsra. Ott bevárta társát. Bár már este hat óra volt, elindultak lefelé. Eltelt két óra, amikor Erőss ismét bejelentkezett Kollárnál a rádión: „Lalikám, annyira legyengültem, hogy nem tudok tovább menni.” Ez 8300 méter körül, a veszélyzónában lehetett, ahol éjszaka mínusz 30 fok van.

Közben senki sem tudta, hol lehet Kiss Péter, és merre van a többi mászó. „Zsolt mondta, látja, hogy a többiek 150–160 méterrel lejjebb vannak, látja a lámpák fényét, próbál jelezni is a lámpával, de nem veszik észre, és nem állnak meg. Zsolt egyedül maradt. Petire nagyon haragudtam, bevallom őszintén, hogyan hagyhatta így egyedül. Arra is gondoltam, hogy sajnos Zsoltnak itt vége. Egy koordinálatlan mozgású legyengült mászónak a percei meg vannak számlálva. Ha meg nem csúszik ki, de mondjuk nem mozdul, ott fagy meg” – magyarázta Kollár, aki azt javasolta Erőssnek, bújjon bele a hálózsákjába. „Húsz perc múlva Zsolt ismét jelentkezett. Azt mondta: te, figyelj, most ejtettem le a zsákom. Ez nagyon szíven ütött. Ha leejti a zsákját, az azt jelenti, nincs koordinált mozgása.”

„Hát itt van”

Valamivel később Erőss azt mondta a rádión, kicsit kipihente magát, és elindul lefelé. Az újabb bejelentkezéskor, hajnali fél hat felé a kérdésre, tud-e Petiről valamit, azt felelte: „Hát itt van.” Kollár megint meglepődött: „Zsolt kezdett eléggé összefüggéstelen lenni. Őt kellett nyugodt és működőképes állapotba hozni. Kiss Péter átvette a telefont: Lalikám, itt vagyok Zsozsónál, te csak ne izgulj, kicsit szar állapotban van, de majd megmasszírozom a lábát, rendbe hozzuk és elindulunk lassan lefelé. Életemben ilyen boldogságot nem éreztem” – vallotta be Kollár.

A rámpán a két magyar hegymászó elindult lefelé. Aztán bekövetkezett a tragédia. „Jött egy pici köd, eltakarta ezt a részt, és egy óra múlva, amikor fellebbent a fátyol, már csak Zsoltot láttuk. Zsolt teljesen összefüggéstelenül beszélt.”

Kiss visszafordult

Erőss Zsolt ekkorra teljesen lemerült fizikailag, de tudott pihenni, jó volt az idő, így alhatott kicsit. Háromkor beszélt utoljára Kollárral. 8050 méter körül ismét köd ereszkedett a hegyre. Többet nem lehetett látni. „Este pontosan tudtam, hogy Zsoltot elveszítettük, mert még egy éjszakát nem lehet kibírni” – mondta Kollár. Kiss Péterről ekkor semmit sem tudtak. Végül a serpák fotóin azonosította Kollár Lajos a hegymászó holttestét. „Kiderült, hogy hajnalban észrevette, hogy Zsolt nincs, megfordult, és visszament. Élete nagy őrülete, de fantasztikus emberi teljesítmény. Az egyik serpa azt mondta, hogy azt hitte, megbolondult, mert ilyet nem szoktak csinálni. 8100 méternél nem fordul vissza mászó. Peti nem bolondult meg, egész egyszerűen visszament Zsoltért. Rendkívül tisztelem érte” – hangsúlyozta Kollár.

Az expedícióvezető szerint fél vagy egy liter folyadékon múlt az egész: „Zsolt nagyon kevés folyadékot vitt magával, mint mindig, hogy ne kelljen annyit cipelnie, de itt többet kellett volna. A dehidratáció miatt a szaruhártyák és a nyálkahártyák is befagynak. Zsolt gyakran panaszkodott arra az utolsó órákban, hogy nem lát. Feltehetőleg Kiss Péter ekkor csúszott ki. Peti a bajtársiasság és a segítőkészség áldozata lett. Fantasztikus, amit csinált.” (szeretlekmagyarorszag.hu)