Királyok, professzorok

A magyar válogatott mellett nemzetközi szinten mindig is az olaszokért szorítottam, így az én elméletem az, hogy a lehető legjobb kezekbe, Giorgio Chielliniébe került vasárnap a trófea. Az olaszok csapatkapitánya, valamint harcostársa és oldalbordája a védelemben, Leonardo Bonucci, az a két focista, aki az egész olasz keretből, de talán az egész Eb mezőnyéből leginkább megérdemelte, hogy végre nemzetközi színtéren is bajnoki címet ünnepelhessen. Chiellini 36 éves, Bonucci 34, így valószínűleg válogatottbeli karrierjük utolsó szalmaszálát ragadták meg, hogy valamilyen nagy tornán a csúcsra érjenek. Megannyi elbukott döntő és kiábrándító vereség után pedig végre együtt ünnepelhették a sikert. 

Az olasz válogatott utoljára 2006-ban nyert nagy tornát. Akkor az ominózus Zidane-lefejelés után tizenegyesekkel győzték le a franciákat a németországi vb döntőjében. Ekkor még egyikük sem szerepelt a Squadra Azzurában, Chiellini 2007-ben került a keretbe, Bonucci pedig 2010-ben, így lemaradtak az utóbbi évtizedek legnagyobb olasz sikeréről. Kudarcokban azonban volt részük, nem is kevés: 2012-ben a kijevi Eb-döntőben 4:0-ra kaptak ki a címvédő spanyoloktól. Az eredmény beíródott a történelemkönyvekbe, ez lett a legnagyobb arányú győzelem a döntőben az Eb-k történetében. 2017-ban pedig mindketten ott voltak, amikor az oroszországi világbajnokságtól Svédország ütötte el őket pótselejtezőn. A Giampiero Ventura vezette csapat 60 év után nem jutott ki vb-re, ezzel elnyerte az utóbbi évtizedek legrosszabb válogatottjának járó kétes címet is. Ráadásul a klubfutballban sem termett sok babér Olaszországon kívül a két játékosnak. Gianlugi Buffonnal kiegészülve mindhárman évek óta a BL-győzelemről álmodoznak a Juventus csapatával. A 2014/15-ös és a 2016/17-es szezonban is ott voltak a nemzetközi klubfutball legrangosabb versenyének döntőjében, ám előbb a Barcelona (3:1), majd a Real Madrid (4:1) ütötte el őket a végső győzelemtől. 

A duó, amelyről a németek egykori kiválósága, Bastian Schweinsteiger szuperlatívuszokban beszélt, és amelyikről Jose Mourinho is azt mondta, hogy professzorként a Harvardon kellene oktatniuk a védekezést, a sok kudarc után most végre célba ért, együtt, egymás oldalán. Nem is történhetett volna másképpen, hiszen Chiellini azt nyilatkozta Bonucciról, hogy jobban ismeri a gondolatait, mint a feleségéét. A két veteránban – akiket koruk vagy éppen a formahanyatlásuk miatt már sokan leírtak és a válogatottból való távozásukat követelték – Roberto Mancini megbízott, és ezzel egy olyan szilárd alapot adott az olasz válogatottnak, amire bátran építhette azt a támadó és presszingelő focit, amely végül meghozta az Eb-győzelmet. 

Chiellini az Eb-trófeával a kezében, koronával a fején szállt ki Rómában az őket szállító buszból, Bonucci pedig olasz zászlóval a nyakán énekelte, hogy „Campione, campione” (Bajnokok, bajnokok). A király és a leghűségesebb lovagja végre bajnokként tért haza, tisztelet nekik.