KFC: Gólzsák és bővebb keret hiányzott

Ha röviden akarnánk összefoglalni, hogy mi volt a komáromiak gyengéje az előző szezonban, akkor csak annyit kéne írnunk: a helyzetkihasználás. Nézzünk azonban mélyére a többi hiányosságnak és emeljük ki a pozitívumokat is.

Szűk keret

A Duna-partiak kezdőcsapata abszolút megfelel az élvonal alsóházában, és ez alapján nem kellene reális veszélynek lennie a kiesésnek. Ha viszont megnézzük a keret mélységét, akkor azt látjuk, hogy sérülések, eltiltások és formahanyatlás esetén már bőven akadnak gondok.

A kapuban Filip Dlubáčnak és Száraz Benjaminnak is voltak jó mérkőzései, de hiányzott a stabilitás hátul. Amikor pedig úgy tűnt, hogy utóbbi elkapta a fonalat, jött a sérülés. 

Összességében talán mégis ez az a csapatrész, ahol csak egy kicsit komolyabb élvonalbeli rutin hiányzott.

Három belső védővel nekivágni a szezonnak úgy, hogy a csapat gyakran játszik ötvédős rendszerben, merészség. Sokáig azonban nem volt gond, hiszen Pillár, Špiriak és Šimko is kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtott, ráadásul mivel utóbbi védekező középpályásként is megállja a helyét, meccsen belül is tudott váltani a KFC. Ez a hármas biztosította azt, hogy akár a labdás és a labda nélküli fázisban is tudjon alkalmazkodni az ellenfélhez a csapat játéka. 

Amikor viszont Pillár megsérült és Špiriaknak is akadtak kisebb-nagyobb problémái vagy éppen eltiltott volt, már nem volt könnyű összeállítani a védősort.

A szélső védőknél a jobb oldalt viszonylag jól sikerült megoldani, hiszen bár Šmehylnek és Krčíknek is voltak gyengébb időszakai, itt rendre volt alternatíva. Előbbi ráadásul a bal oldalt is többször kisegítette. Ott Rudzan gyakran ért fel a támadásokkal és gólokat is lőtt, viszont néhány alapvető helyezkedési hibájából néhányszor gólt is kaptak. Mellette időnként Palán is feltűnt balhátvédként, de nem váltotta meg a világot.

Sérülések

A középpályán a hihetetlen sérüléshullám okozta a gondot, főleg a tavasz elején. 

Ideális esetben a Domonkos, Kiss, Ožvolda, Gamboš, Žák névsor bőven megoldotta volna a feladatokat. Persze a sérüléshullám miatt Mustafic kölcsönvételére mindenképp szükség volt. 

Beugróként pedig ősszel még Németh Tamás, tavasszal Pastorek József is maximálisan átérezte, hogy mekkora tétje van az utolsó 10-15 perc stabilitásának is.

Ha a szélsőket nézzük, a létszámmal itt sem volt akkora probléma, de itt már előjöttek a képességbeli hiányosságok. Ganbold 5 gólja ugyan szép teljesítmény, de sokszor ő is és társai is rossz döntéseket hoztak a tizenhatoshoz érve. Itt nem feltétlen csak jobb lövésekre lenne szükség, de a villámléptű játékosok egy-egy jó csellel vagy váratlan passzal is sokat tehetnének a sikerért. Bayemi lelkes, de ezen a szinten már kevés lehet, Szűcs fiatalként nem robbant be, Druga és Tamás esetében pedig talán csak a gátnak kellett volna átszakadnia, hogy önbizalomtól telve csaphassanak össze az ellenfelekkel.

Öltözői hangulat

A támadósor kapcsán érdemes megemlíteni Zyen Jonest is, aki képességei alapján biztosan egy felsőházi csapatot érdemelne. Ám amíg az edzéslátogatásban nem nő fel a többiekhez, nem várható, hogy bárhol berobbanna. Nem véletlen, hogy korábban a Fradinál is próbálkozott, de ott sem, és sehol máshol nem marasztalták. 

Bár szóltak arról pletykák, hogy komoly öltözői balhéi voltak neki is és Mashikének is, úgy tudjuk, ez nem igaz. Az viszont annál inkább, hogy nem tesz jót az öltözői légkörnek, ha valaki csak a meccsnap előtt áll be edzeni, mert mindig fáj valamije.

Ha már Mashike: a kongói nehezen viselte, hogy nem tudta kiharcolni a helyét a kezdőben, de tény, hogy a kispadról beállva sokszor adott új lendületet a csapatnak. Ha az első perctől a pályán volt, a legtöbbször csak őrlődött a még pihent védők között. Boďa sérüléséig ígéretesen kezdett, és ha akkor talált volna még 1-2 gólt, lehet, belelendült volna. Így viszont leginkább az maradt meg mindenkiben, hogy hiába küzd a védőkkel, nem jut eredményre.

Megoldás

Jelen esetben könnyű lenne felsorolni, hogy kit kellett volna vagy kit kéne igazolni. Egy ballábas védő, aki középen és a szélen is bevethető, egy-két jól cselező és jól előkészítő szélső, valamint egy jó csatár. Az előző évi kerethez csak ennyi kéne, hogy ne legyen gond a bentmaradással. De egy ilyen kiscsapatnál jól meg kell gondolni, hogy érdemes-e anyagiakat áldozni a keret bővítésére, ha esetleg ez az év végén fizetési gondokat okozhat. 

Nem lepődnénk meg, ha a KFC csak egy-két távozót tudna pótolni és rutinos, bevált játékosok helyett fiatalokkal vagy máshol kiszorulókkal próbálna erősíteni. Azt pedig még csak találgatni lehet, hogy a húzóemberek közül mindenki marad-e a Duna-partján.

Ami biztosan pluszt adhat még, az az, ha a játékosok végre hazai pályán játszhatnak. Eleinte szinte borítékolható a több ezres nézőszám, hiszen Komáromban is mindenki meg akarja majd nézni az új stadiont. 

De a szurkolóknak is tudatosítaniuk kell, hogy ez a csapat nem lesz a Slovan, a DAC vagy a Trnava ellenfele és még hazai pályán is be fog csúszni egy-egy rosszabb eredmény akár egy Skalica vagy egy feljutó Banská Bystrica ellen is. 

Ezért ami a leglényegesebb, hogy ne ürüljön ki a lelátó egy hullámvölgynél, hiszen a magyar sportot körülölelő bizonytalan anyagi helyzetben nem csak a hangulat, hanem a jegybevétel miatt is szükség van a nézőkre.

Szakmai stáb

Radványi Miklós távozása után a háttérből előre lépő, és a csapatot a gödörből kivezető Czibor Norbert marasztalása a vezetőség részéről érthető döntés. A fiatal szakembernek ugyan a rutinja még sok esetben hiányozhat, volt kitől ellesnie a szakma csínját-bínját. Két olyan asszisztenssel, mint Saláta Kornél és Novota János pedig a hiányzó tapasztalat is pótolható.

Ami biztos, ha a szezon végén a Cziboron látott szenvedélynek csak a fele átragad a játékosokra, a hozzáállással nem lehet gond. 

Ráadásul a zólyomiak elleni osztályozó után a tréner úgy hívta meg a sajtó képviselőit a komáromi stadionba, mintha csak haza hívná őket. Otthon pedig könnyebb jól teljesíteni.