Kétszer is vezettek, mégis kikaptak Majorossék

Az alapszakasz harmadik helyezettje az utolsó, negyedik strigulát csütörtökön húzhatja be hazai jégen. Persze, ha azt nézzük, hogy Zólyomban az első kettő győzelmük is hajszálon múlt és csak a hosszabbításban született meg, nem is tűnik olyan egyértelműnek a négy sikerig tartó sorozat vékimenetele. Hogy mást ne mondjunk: az eddgi találkozókon összesen hat alkalommal fordult elő, hogy az érsekújváriak vezetést szereztek, de a zólyomiak (egy időre) egyenlítettek vagy fordítottak…

Nem véletlenül hangsúlyozták a hétfő esti hazai vereség után a zöld-fehérek, hogy számukra a lényeg nem változott, továbbra is három meccset kell nyerniük az elődöntőbe jutáshoz.

„Tetszett a lelkesedésünk, a küzdeni tudásunk. A második harmadban kicsit hiányzott belőlünk az energia, és több rossz döntést hoztunk, amikor nálunk volt a korong. Hatvan percen át kell jól teljesíteni, nem csak negyvenen keresztül– mondta Majoross Gergely vezetőedző a meccs utáni sajtótájékoztatón, ahova három apró gyereke társaságában érkezett. A magyarországi szakembernek azonban nem csak ennek kapcsán jutott eszébe, hogy egy nagy családként írja le az érsekújvári hokis közeget. „Nagyon örülök, hogy a tagja lehetek ennek a kis közösségnek, ahol a szurkolók látják és értékelik a munkát. Azt, hogy apró lépésekben haladunk előre, és közben jöhetnek rosszabb periódusok, akár mint most a második harmad volt, mégsem fordulnak el tőlünk. Szerencsésnek érezhetjük magunkat, hogy ilyen drukkereink vannak.”

Akik valóban remek hangulatot teremtettek a jégcsarnokban, és – legfőképp – az utolsó percekben olyan ünneplésben részesítették a csapatot, mintha legalábbis biztos érmesek lennének. Pedig akkor már hosszabb ideje 2:4-et mutatott az eredményjelző, és a játék képe alapján nem tűnt reálisnak, hogy egyenlíthetnének a zöld-fehérek, a bő háromperces, kapus nélküli powerplay ellenére sem. A dudaszó után is zengett a vastaps a B-középből, a hokidresszekben feszítő gyerekek sorfalat álltak az öltőzőbe masírozó játékosoknak. Akik sokáig nem maradhattak bent, mert a szurkolók szokásukhoz híven még egy kis ünneplésre visszahívták őket a jégre… S bár láthatóan csalódottak voltak a vereség miatt, egy-egy közös selfie erejéig kis mosolyt erőltettek az arcukra, földöntúli boldogságot szerezve ezzel az alapiskolásforma rajongóiknak.

„Szeretném megragadni a lehetőséget, és megköszönni a fanklubnak és mindenkinek, aki ma kilátogatott a csarnokba – mondta a meccs eleji hazai gól szerzője, Tomáš Mikúš is az újságíróknak, mikor végre ők is körbefoghatták őt a gyerekek után. – Reméljük, nem ez volt az utolsó hazai meccsünk a szezonban. Nem akarom azt mondani hogy a vereséggel semmi sem változott volna számunkra, tudjuk, milyen helyzetben vagyunk, de a cél ugyanúgy a továbbjutás. A meccseket jól kezdjük, viszont ha vezetünk, higgadtabban kellene játszanunk, megpróbálni azonnal szem előtt tartani a kedvező eredményt. Persze, nem lehet elvitatni a zólyomiak érdemeit sem, nagyon jók voltak a második harmadban. Egyszerűen erősebbeknek, gyorsabbaknak kell lennünk náluk, és még inkább ésszel kell hokiznunk” – magyarázta Mikúš.

Hogy mekkora bravúr lenne számukra a továbbjutás 1:3-ról, azt jól jelzi, hogy az élvonal playoffjában utoljára a 2010/2011-es szezonban történt meg, hogy egy csapat zsinórban három meccset nyerjen egy adott körben: akkor a Slovan a negyeddöntőben 3:0-ra elhúzott, hogy végül 4:3-ra elveszítse a sorozatot a trencséniekkel szemben.