Kétszer dördült az ágyú a gútai maratonon

Amint az várható volt, előbb a félmaratoni futók értek célba. Pontosabban a két legjobb, a pozsonyi Šimon Wahlandt és a Sebechlebyből érkezett Ján Sopko. „Szinte végig elöl haladtak, és csak a város utcáin húzott el a pozsonyi győztes, közel 200 métert vert riválisára, ők ketten pedig utcahossznyi előnnyel értek célba, közel négy percet verve e mezőnyre – elevenítette fel a történéseket Zsélyi Zoltán házigazda, aki ezúttal nem indult, a célban várta a befutókat. – Ennél jóval nagyobb fölénnyel lett első a maratoni távon az alsókubíni Ján Červeň, akivel egy ideig csak a félmaraton két hangadója tartotta az iramot. Egyedül csak a győztes ért három órán belül a célba. Sokáig nem érkezett senki utána, azt hittük, eltévedtek a többiek.”

Zsélyi Zoltán szokásához hűen érdekességekkel is szolgált. Társszervező feleségével nem kellett izgulniuk, mert a verseny napjára elég segítőtárs jött össze a megbetegedettek helyett. Több érkező futó megijedt, mikor hallotta a kilenc órai durranást, azt hitték, lekésték a rajtot. Egy losonci versenyző pedig fél órával a rajt előtt telefonált Érsekújvárból, hogy ő nevezne, mert futni akar. Bediktálta az adatait, és felkerült a rajtlistára. Aztán épphogy besorakozott a többiek közé, és már megszólalt az ágyú. Egy futó hölgy meg egyenesen a versenytávról hívott a szervezőknek, hogy a vártnál lassabban fut, s arra kérte őket, hogy lelkére kössék a célban talpaló férjének, ne aggódjon, majd megérkezik. Utolsóként meg is érkezett. Akárcsak a nyolc árvai futó, de ők jóval korábban, a legjobbak között. Egy mikrobusznyi nádszegi hölgy is volt a mezőnyben, és még sokan mások Dél-Szlovákiából, megtisztelve ezzel a térség egyedüli maratoniját. Zsélyi Zoltán pedig nem győzte őket fogadni a célban. Örültek az újabb találkozásnak.