Két szlovák csúcs, az ötödik bajnoki arany - Interjú

Február elején 1983 óta érvényes szlovák csúcsot döntött meg az ostravai nemzetközi viadalon, amikor 400 méteren 46,63 másodperc alatt ért célba. Gátas létére síkfutásban hívta fel magára a figyelmet...

Szeretem a fedett pályás versenyeket, a kanyarokkal együtt, hiszen hosszú évekig 200 méteres pályán edzettem. Éreztem, formában vagyok, csak színvonalas verseny kellett, hogy megmutathassam, mi van bennem. Ideális alkalom volt az ostravai viadal, eléggé erős ellenfelekkel, ami arra késztetett, hogy igazán gyorsan kezdjem az első kétszázat. És végig kibírtam az iramot, az elért idő meg kellemesen meglepett.

Bő tíz nappal később Birminghamben újabb két századot faragott le saját rekordjából. Hogyan?

Kiválóan húzta meg a mezőnyt egy brit futó, tartottam vele a lépést, és a célegyenesben sikerült elé kerülnöm. Állítom, még bennem maradt egy tizednyi tartalék is.

Sorrendben másodszor lett bajnok fedett pályán 400 méteren, és ismét 47 másodpercen belüli idővel. Erre számított?

Kicsit jobb teljesítményt vártam, a 46,98 sem rossz idő, de taktikai hibát követtem el. A túlsó egyenesben akartam előzni, nem sikerült, s ez sokat elvett az erőmből. Nagy harc volt mindvégig, s annak örültem, hogy legalább győztem. Csak hajszálon múlott. Mindenképpen jobb időt akartam futni, legalább jobban megközelíteni nemrég elért szlovák csúcsomat.

A Slávia STU 4x400 méteren győztes váltójának is tagja volt. Az viszont már szlovák klubcsúcsot hozott...

Nagyon erős négyesünk volt. Voltaképpen csak az idővel harcoltunk, s végül 3:15,77 perces csúcsidővel vittem a váltót a célba, aminek nagyon örültünk.

Eddig csak a síkfutásról esett szó. Mi van, mi lesz a gátakkal?

A csarnokbeli futások csak felkészítenek a fő versenyidényre. Abban pedig minden bizonnyal a gátfutást fogom forszírozni.

Két csúcs és bajnoki cím sem volt elég ahhoz, hogy nevezzék az apeldoorni fedett pályás Eb-re. Miért?

Két hellyel maradtam le a kijutásról, ami kicsit bánt, de minden a nevezési kritériumok szerint történt. Mivel gátas versenyeim is voltak, nem tudtam eleget síkfutni a szabad ég alatt, s végül hiányoztak a ranglistapontok. Reménykedem, hogy a hónap második felében várható kínai vb-re már kijutok. (Dömötört időközben nevezték a pénteken rajtoló viadalra – a szerk. megj.) Nyáron főleg a csapat-Eb-re, az Universiadéra készülök, esetleg a világbajnokságra, de a számomban nagyon gyors a mezőny, kemény dió vár rám.