Kalmár a betyáros győzelem után: Egymásért küzdünk a pályán

A szurkolók szokás szerint közös gyülekező után vonultak át a Puskás Arénához, ahol már két órával a kezdés előtt is többen vigyáztak a rendkívül látványosra sikerült koreográfia elemeire. A válogatott szurkolói csoportja, a Carpathian Brigade '09 tagjai előbb Rúzsa Sándor „Ha mindönki úgy tösz, ahogy tönni köll, akkó mindön úgy lösz, ahogy lönni köll” idézetét feszítették ki, majd a kapu mögött helyet foglaló szurkolók fejük fölé emelték a piros-fehér-zöld lapokat, végül pedig a már említett, hírhedt magyar betyár háromszintes képe került felhúzásra.

Ki pótolta Orbánt?

Bár a sérülése miatt a válogatott kezdőjéből kimaradó Willi Orbán helyére Fiola Attila került be, a háromvédős rendszer közepén Lang Ádám helyettesítette a Leipzig védőjét, míg a Fehérvár játékosa a trió jobb oldalán kapott szerepet. A támadások építésénél ellenben inkább Fiola és Szalai, valamint a középpályáról a megszokottnál is jóval többet visszalépő Nagy, Styles, Szoboszlai hármas pótolta Orbán labdabiztos játékát. Így nyert értelmet Dibusz Dénes mérkőzés előtti nyilatkozata: „Nem egy személyben kell őt pótolni, a másik 10 játékos teljesítménye is kell ahhoz, hogy a hiányát ne érezzük meg.”

Az első percekben elsősorban a széleken Kerkez és Nego révén aktívan kezdett a szurkolók által hajtott válogatott. Bár a Puskás Arénában soha nem lehet panasz a hangulatra, szombat este a megszokottnál is összeszedettebb és hangosabb volt a B-közép, így azonnal érezhető volt, hogy nagy dolgokat vihetnek véghez Varga Barnabásék. A Ferencváros csatára átmentette a zöld-fehéreknél mutatott formáját és első helyzetét azonnal gólra váltva a 21. percben vezetéshez is juttatta a magyar válogatottat.

A szerbek letámadása szemmel láthatóan nem ízlett Nagy Ádáméknak, de ennek ellenére nyugodtan, okosan és helyenként látványosan sikerült kihozniuk a labát a magyaroknak. 1:0-nál éppen a Pisában kispadozó középpályás mutatott be olyan cseleket, amelyeket eddig ritkán láthattunk tőle. Persze a vendégek sem tétlenkedtek és a 33. percben egy pontatlan magyar passz után kialakult szögletből ki is tudtak egyenlíteni.

Sallai rosszabbik lába?

Nem kellett sokat várni a válaszra, hiszen Nego második gólpasszát is kiosztotta. Sallai sarokkal igazította meg a jobbról jövő átadást, majd ballal hatalmas gólt lőtt a kezdéstől nagyon idegesnek tűnő Vanja Milinkovics-Szavics kapujába. „Mikor lecserélték Negot, mutattam a szurkolóknak, hogy nagy tapsot érdemel, mert amit művelt az utolsó pár mérkőzésen, az kimagasló. Willi nagyon jól szervezi a játékot, de nagyon jó a keretünk, teljesen mindegy ki játszik ez a küzdésről és az akarásról szól. Van egy Fityónk (Fiola – szerk.), aki, nem akarok csúnyát mondani, de ha az anyukája lenne ott, őt is agyonrúgná. Ilyen játékosokra van szükség – dicsérte társait a lefújás után Szoboszlai Dominik, aki persze a bombagólt szerző Sallairól is szót ejtett. – Sallai Roland iszonyatosan nagy gólt lőtt a gyengébb lábával. Már nem is tudom, milyen lábas…”

A Freiburg támadója szintén hasonlókat mondott, de szerényen kezdte az értékelést. „Azt gondolom ez másodlagos. Persze szép gól volt, de sokkal fontosabb, hogy meg tudtuk nyerni a mérkőzést és nagyon nagy lépést tettünk a kijutás felé. Tudatosan így akartam átvenni, szerencsére jól eltaláltam. Ezek után lehet nincs is rosszabbik lábam – válaszolta nevetve Szoboszlai felvetésére Sallai. – Voltak a mérkőzésnek szakaszai amikor szerencsénk is volt. De mi is rá tudtuk volna rúgni a harmadikat, ők is ki tudtak volna egyenlíteni. Ilyen a foci és örülünk a három pontnak. Le a kalappal mindenki előtt, mert mindenki beleadott mindent ebbe a meccsbe” – zárta a győztes gól szerzője.

Ki volt a szerencsés?

Fortuna kegyeire elsősorban a szünet utána volt szüksége Kerkezéknek. Ugyan sokan már a két szerb lesgólnál is erről beszéltek, de nehéz lenne a szerencsére fogni a szabálytalan találatokat. Annál inkább azt, amikor néhány másodpercen belül kétszer is kifelé pattant a magyar kapufáról a labda. Hozzá kell azonban tenni, hogy Varga is eltalálta a felső lécet, és volt még egy veszélyes fejese amely a kapus kezében landolt, valamint egyszer centiméterekkel maradt le Kerkez beadásáról, továbbá Bollának is volt egy ziccere a második félidőben. Ezeknél pedig legalább akkor mázlijuk volt Tadicséknak is.

Ahogy a második félidő első tíz percében, az utolsóban is beszorította Szerbia a magyarokat, de mindig volt egy becsúszó láb, egy ügyes blokk vagy egy remek kapusteljesítmény, amely megóvta a kaput a góltól. A 94. percben Milenkovics közvetlen közelről fejelt kapura egy beívelést, amelynél Dibusz Dénes mutatott be hatalmas bravúrt. „Érezhető volt, hogy a vérünket adnánk ezért a győzelemért. E miatt mindenképpen megérdemelt a három pont, még ha nem is játszottunk jól és sokszor pontatlanok voltunk. Amikor viszont pontosan tudtuk megjátszani a labdákat, helyzetbe is kerültünk. Éreztük a szurkolók támogatását és ők is tudták, hogy a kritikus pillanatokban szükség van rájuk” – értékelt a Fradi kapusa, aki szerint a hazai kapufától az a minimum amit elvárnak, hogy kifelé pattanjanak róla az ellenfél kísérletei.

Ez a dolga?

Nagy Ádámtól szintén megkérdezték mit gondolt az utolsó védés pillanatában. „Azt, hogy ezért áll a kapuban, hogy kivédje ezeket. Nagyon örülök, hogy ő is mindig a helyén volt. A végén azért megkérdeztem, hogy megcsókolta-e a kapufát, ami kétszer is kisegítette – vágta rá Dibuszra mosolyogva a középpályás.

A mérkőzés folyamán többek között Szoboszlai, Szalai és Kalmár is jelezte a drukkereknek, hogy szükség van a hangjukra, ám utóbbi volt, akit csitított is. Vanja Milinkovics-Szavicsot már a 80. perc környékén is csendre intette a DAC középpályása. A végig feszült kapus nem is vette ezt jó néven és a lefújás után újra odaszólt a játékosnak, aki ismét csak az ujját a szája elé helyezve jelezte, hogy ki az úr a haznál. Egy kisebb lökdösődés ki is alakult, mivel a Torino futballistája azt mutatta Kalmárnak, hogy rendezzék le egymás közt a dolgot, de a Fehérvár futballistája inkább csapattársaival kezdett ünnepelni. Ennek ellenére mindketten kaptak egy-egy sárga lapot a francia játékvezetőtől és mivel a magyar játékosnak ez már a második volt, a lefújás után ki is állította őt a bíró. „Úgy gondolom ez azért kicsit túlzás volt. A meccs hevében, a meccs után az ilyesmi mindig benne van. Az egész csapatot be lehetett volna így sárgázni. Nem tudom, mit kell tennünk ahhoz, hogy az ilyen csapatok tiszteljenek minket. Láttuk miket nyilatkoztak és hogyan jöttek ide… Nagy arccal, és nulla ponttal mennek haza. Ez a csapatunk erőssége, hogy ilyen teljesítményt tud letenni az asztalra. Van egy jó edzőnk, aki összetartja a csapatot, aki tud motiválni, taktikai utasításokat adni és mellesleg remek közösség alakult ki. Mindenki már hetekkel az összetartás előtt várja, hogy ide jöhessen. Egy csapatként küzdünk a pályán, mindenki tudja mi a dolga, az is aki beszáll, az is aki kezdő. Nehéz megfogalmazni, hogy mi a titok. Egymásért küzdünk a pályán és nem hagyjuk egymást a padlón” – fogalmazta meg a siker kulcsát Kalmár Zsolt.

Erre remek példa volt, amikor az ünneplés alatt az átizzadt mezét levető Szoboszlainak Gulácsi Péter adta át a pulóverét, hogy esetleg meg nefázzon a tiszteletkör alatt. A csapatkapitánynak szüksége is volt a meleg öltözetre, hiszen a csapatot kétszer is magához hívta a kemény mag, majd Szoboszlai Kalmárral és Kerkezzel harmadszor is visszatért a kapu mögötti szektorokhoz, ahol újra felharsant Az éjjel soha nem érhet véget című sláger, hiszen már mindenki a 2024-es Eb-re gondol, ahova újra indul majd az utazás.