Juventus: a titkos favorit?

KISS TIBOR NOÉ

2006 után láthatjuk ismét Európa legjobb nyolc csapata között a Juventust. Az olasz csapat akkor a Werder Bremen elleni szerencsés továbbjutással (emlékeznek még Tim Wiese kapus kapitális hibájára a torinói visszavágó hajrájában?) került be a negyeddöntőbe, ott azonban az Arsenal könnyen továbblépett rajta. Aztán jött a calciopoli, a Serie B, a használhatatlan játékosok és karizma nélküli edzők dömpingje. Teltek-múltak az évek, és a Juventusnak még az Európa Liga is sok volt. 2010 tavaszán a Fulham (jól olvassák, a Fulham) verte ki a zebrákat a sorozatból, egy évvel később pedig már a csoportkör is erős volt a Juvének (emlékezetes idény volt, a Juventus mind a hat csoportmérkőzésén döntetlent játszott).

Antonio Conte 2011-es érkezése aztán mindent megváltoztatott. A csapatnak lett fazonja és tartása, Pirlo, Vidal és a többiek személyében pedig igazán jó kvalitású focisták kerültek a klubhoz. A Juve 2012-ben előbb a bajnoki címet szerezte vissza (veretlenül!), idén pedig már a BL-ben is villant. A Celtic elleni negyeddöntő legalábbis ujjgyakorlat volt a csapat számára – Glasgow-ban 3:0, Torinóban 2:0. S persze, Skóciában szerencse is kellett a háromgólos győzelemhez (az egygólos zebraelőny jogosabb lett volna), Torinóban azért kiderült, melyik csapat játssza, és melyik ugatja a focit. Ha a Juventusnak oka lett volna komolyabban venni a meccset, akkor a végeredmény nem 2:0 lett volna. Így viszont maradt a szolid különbségű győzelem. Statisztikai adalék: a Juventus az utolsó öt mérkőzését úgy nyerte meg a Bajnokok Ligájában, hogy még csak gólt sem kapott (gólkülönbség: 13:0). A zebrák lehetnek a sorozat titkos favoritjai.

Továbbjutott a Paris Saint-Germain is. A francia együttes az idegenbeli 2:1-es győzelem után hazai pályán 1:1-re végzett a Valenciával szemben. A nem túl magas színvonalú meccsen Zlatan Ibrahimovic eltiltás miatt nem lépett pályára, míg David Beckham végig a kispadon ült a hazai csapatnál. „Nem mutattuk a legszebb arcunkat” – értékelt a meccs után Carlo Ancelotti. Ezzel együtt tény, hogy a PSG 18 év után jutott be ismét a legjobb nyolc közé a BL-ben.

A PSG korántsem akkora tradíciójú klub, mint a Juventus. 1970-ben alapították, első csapatkapitánya és profi játékosa Jean Djorkaeff (a későbbi világ- és Európa-bajnok Youri apja) volt. A csapat kétszer nyert bajnoki címet Franciaországban, és a legjobb európai kupaidénye az 1994/95-ös volt. A csoportkört százszázalékos teljesítménnyel nyerte meg a klub, többek között a Bayern Münchent is oda-vissza verte. A legjobb nyolc között a Barcelonát múlták felül a párizsiak, az elődöntőben azonban a Milan már sok volt nekik. Pedig akkoriban Európa egyik legjobb csapata volt a PSG: ott játszott az 1994-ben aranylabdát szerző George Weah, valamint Rai, Ginola, Guerin, Le Guen.

A későbbi BL-szereplések felejthetők voltak, de a kétezres években egy katari cég eurómiliókat kezdett pumpálni az együttesbe. A csapatot 2011- ben átvevő új tulajdonosok előbb Carlo Ancelottit hozták a csapat kispadjára, majd „kirabolták” az olasz bajnokságot, olyan sztárokat megvásárolva, mint Ibrahimovic (Milan), Thiago Silva (Milan), Lavezzi (Napoli), Ménez (Roma) és Pastore (Palermo). A tavalyi idényben a bajnoki címet még elhappolta előlük a Montpellier, idén azonban vezetnek a Ligue 1-ben. A BL-negyeddöntőben nem lesz könnyű dolguk, hiszen Zlatan Ibrahimovic az első mérkőzésen még mindig nem játszhat. A nagy visszatérés ellenére túlzott reményeket nem dédelgetnek Párizsban, Ancelotti szerint korai lenne még BL-győzelmet várni a PSG-től.