Jöjjön a Wismut Aue!

Az egyenes kieséses rendszer híve vagyok.

A Bajnokok Ligája jelenlegi lebonyolítási modellje ugyanis a perifériára szorítja a kiscsapatokat. Hol vannak már azok az idők, amikor – mint például 1984-ben – a BEK negyeddöntőjében a Rapid Wien mellett ott vitézkedett a Dundee United, a Dynamo Berlin, a Dinamo Bukarest, sőt még a Dinamo Minszk is. Vagy említhetnénk az ötvenes évek kedves ámokfutó csapatát, a meccseit Karl Marx Stadtban játszó keletnémet Wismut Auét.

Közép-kelet-európai egyesület utoljára 1991-ben nyerte meg a legrangosabb európai kupasorozatot: 1991-ben a belgrádi Crvena Zvezda. Az azóta eltelt 15 évben egyetlen egyszer fordult elő, hogy valaki a „keleti blokkból” eljutott volna a legjobb négy közé (1999-ben a Dinamo Kijev).

Michel Platininek igaza volt, amikor megkérdőjelezte a BL jogosultságát. „Le grand Michel”, az egykori háromszoros aranylabdás francia futballista a FIFA utazó nagyköveteként éppen azt kifogásolta, hogy a jelenlegi modell nem a futball népszerűsítését szolgálja. A Bajnokok Ligája ugyanis nem jut el mindenhová: évről évre majdnem ugyanazok a kiválasztott csapatok mérkőznek egymással.

Ma egy észt, egy máltai vagy egy moldáv bajnokcsapatnak esélye sincs arra, hogy megmérkőzzön a Real Madriddal, mint mondjuk 15 évvel ezelőtt.

Visszás az is, hogy a BL idei csoportkörében például a 32 csapatnak csak a fele lett bajnok hazája bajnokságában. Mi végre akkor a Bajnokok Ligája elnevezés? A H csoportban például csak egyetlen bajnokot találunk (Anderlecht), az AEK Athén 2., a Milan és a Lille 3. lett odahaza. Sőt: az Arsenal úgy indulhatott a Bajnokok Ligájában, hogy csak a 4. helyen végzett a Premier League-ben, 24 ponttal lemaradva a bajnok Chelsea mögött!

Vagy csak a Focitipp hiányolja az esélyegyenlőséget a futballban? (gj)