Javi Fernández Nepela nyomdokain

1973 óta először nyert férfikorcsolyázó zsinórban négy Európa-bajnoki aranyérmet. Javier Fernández az Ondrej Nepela Téli Stadionban Ondrej Nepela örökébe lépett.

Tágítani a határokat

A spanyol Javier Fernández az első korcsolyázó, aki Európa-bajnokságon 200 pontnál többet kapott a kűrjére, és 300 pontnál magasabbra jutott összetettben. Fernández először mutatta be kűrjét három négyfordulatossal és két tripla axellel, s bár a második tripla axelből elesett, a győzelme egyáltalán nem forgott veszélyben.

Ezt az Eb-t a spanyol korcsolyázó akkor is megnyerte volna, ha a kűrben minden ugrásából elesik. Összesítésben 60 ponttal győzött – vannak versenyzők, akik a rövidprogramban sem kapnak ennyit…

„Mindegy hányadszor nyer az ember, ez mindig különleges és egyedülálló – válaszolta Fernández a kérdésre, hogy rutinná vált-e már számára az Eb-győzelem. – Nem könnyű felkerülni arra a listára, amelyen azok a korcsolyázók szerepelnek, akik zsinórban négyszer nyertek Eb-t. Nagyszerű érzés ebben a stadionban, amely Ondrej Nepela nevét viselni, az ő társaságukba kerülni.”

A spanyol korcsolyázó szeretne továbbra is folyamatosan történelmet írni. A visszavonuláson egyáltalán nem gondolkozik, idén a programjai nehezítésével szintet is lépett. „Éveken át valamilyen értelemben egy helyben álltam, mivel csak egy négyfordulatost ugrottam a rövidprogramban. Idén úgy éreztük, ideje váltani, előbbre lépni. Ahhoz, hogy az ember továbbra is győzni tudjon, muszáj egyre jobban és jobban tágítani a határait. Ahhoz, hogy te legyél a legerősebb, kockáztatnod kell. A rizikó nem mindig jó, de ha keményen edzel, akkor meg tudod csinálni” – foglalta össze versenyzői filozófiáját Fernández.

Beérett a támogatás

Nem ő volt az egyetlen dobogós, aki történelmet írt. Izraeli korcsolyázó még soha nem szerzett érmet, Alexei Bychenko az első. Egy éve Stockholmban negyedik volt, most nem szeretett volna ennél lejjebb csúszni. A dobogót is elérhetőnek tartotta, de az ezüstérem minden elvárását felülmúlta. „Nem tudom, mit mondjak, túlságosan fel vagyok pörögve. Szóval… Ah, tényleg nem megy…” – az újdonsült ezüstérmes ennyit bírt mondani a sajtótájékoztatón.

Másnap, már egy adag ünneplés után és több adag ünneplésre készen már jobban meg tudta fogalmazni, mit érez. Kijevi születésűként ukrán színekben versenyzett, de nem őt küldték a vancouveri olimpiára. Ekkor csalódottan visszavonult, de egy év után a volt edzője megkereste, volna-e kedve izraeli színekben versenyezni. „A szövetségtől minden segítséget megkaptam, minden módon támogatnak. Kezdettől fogva hittek bennem, és egyszer csak én is elkezdtem hinni magamban.” S néha pont ennyin múlik egy érem.

Kovtun, a kőkemény

A harmadik helyen – 0,35 ponttal Bychenko mögött – az orosz Makszim Kovtun végzett. Sokan szívesebben látták volna a francia Florent Amodiót a dobogón, Kovtun ugyanis messze volt a tökéletestől – második ugrásából, a négyfordulatos toeloopból csúnyán elesett, egy pillanatig úgy tűnt, nem is tudja folytatni. De az oroszokat nem ilyen fából faragták. Kovtun is végigkorcsolyázta a programot, és attól eltekintve, hogy a második négyfordulatos salchowot leduplázta, nem is hibázott.

Rezzenéstelen arccal, de láthatóan fájdalmak között ment ki átvenni az érmét, és nem mosolygott a sajtótájékoztatón sem. Hogy érzi magát, hogy van a lába – ez volt az első kérdés hozzá. Miután Kovtun értetlenül nézett, lefordították neki oroszra, de a válasza kategorikus volt: „Nem értem a kérdést oroszul sem.”

Ez valami orosz fájdalomkezelési módszer lehet (emlékszünk még a jégtáncos Makszim Sabalinra is, aki a befáslizott, óriásira dagadt térdéről állította, hogy teljesen rendben van). A tavalyi ezüstérmes Kovtun nem titkolta, hogy csalódott a harmadik hely miatt, de már előre nézett: „Ki kell javítani a hibákat, ezt pedig úgy lehet, ha minél többször lefutom a programjaimat edzésen.” Esetleges pihenésről, a fájós testrészek gyógyításáról nem esett szó.