Isten keze és az irapuatói földrengés

Ma már hihetetlenül hangzik, pedig így volt: a szakemberek a magyar válogatottat tartották a mexikói világbajnokság egyik esélyesének. Az 1982-es vb-t követő, és 189 játékos eltiltását eredményező totóbotrány után megtisztulni látszott a magyar futball. A Mezey György vezette válogatott könnyedén vette a selejtezőbeli akadályokat (Hollandiát 2:1-re, Ausztriát 3:0-ra verve idegenben), és Európából elsőként kvalifikálta magát a világbajnokságra. S amikor a felkészülés során a Népstadionban 3:0-ra legyőzte Brazíliát, a World Soccer brit szaklap a 2. legjobb európai csapatnak nevezte Détáriékat, a FIFA világranglistáján pedig a 3. helyen állt a magyar válogatott. Soha többé meg sem közelítette ezt a helyezést...

Szovjet csapás

„Tizenegy mai hős, aki győz, viva-viva Mexikó, éjjel-nappal dáridó” – énekelte a Dolly Roll az ügyeletes slágerében. De se hősök, se győzelem, se dáridó. Megmaradt viszont egy városnév: Irapuato, ahol egy évvel a vébé előtt földrengés pusztított. És földrengés pusztított 1986. június 2-án is, ezúttal a futballpályán. A világbajnokság még szinte el sem kezdődött a magyarok számára, amikor már véget is ért. A szovjetek elleni nyitómeccs 4. percében ugyanis már 2:0-ra vezetett az ellenfél. A vége 6:0 lett (Jevtyusenko még egy 11-est is kihagyott), s ezt a szégyent már Mezey utólagos magyarázkodásai (magaslati levegő, tésztaelmélet) sem mosták le. Mert bár a következő meccsen megverték Kanadát (amelynek akkoriban saját bajnoksága sem volt), a franciák elleni passzivitás (0:3) jutalmaként idejekorán csomagolhattak.

„Maradona egy fenomén. Megállíthatatlan a pályán. Nem hiszik? Próbálják csak meg feltartóztatni, ha megindul a labdával. Én már megpróbáltam elégszer...” – nyilatkozta Diego Maradonáról, az argentinok 26 éves klasszisáról a kőkemény angol hátvéd, Terry Butcher.

Maradona megállíthatatlan

volt ezen a vébén, bár bal kezének egyetlen mozdulata elég volt ahhoz, hogy az angolok egy életre meggyűlöljék. Az Anglia elleni negyeddöntőben (2:1) kézzel juttatta a hálóba a labdát, de ez volt az egyetlen csúnya megmozdulása. „Isten keze” – nyilatkozta utóbb. De hamar kiengesztelte a közvéleményt: ugyanazon a meccsen úgy lőtte második gólját, hogy saját térfeléről indulva kicselezett négy védőt és elfektette Shilton kapust is, s ugyanezt megismételte a belgák elleni elődöntőben is (Pfaff, a belga kapus elismerése jeléül neki ajándékozta kesztyűjét). A fináléban hiába őrizte őt Matthäus és Förster, egyszer villant, s az elég volt: ziccerbe hozta Burruchagát, aki eldöntötte a meccset. (gj)

KRÓNIKA

Döntő: Argentína–NSZK 3:2 (1:0), 1986. június 29., Mexikóváros, Azték-stadion, 114 660 néző. Játékvezető: Arpii Filho (brazil). Góllövők: Brown (22.), Valdano (56.), Burruchaga (85.), ill. Rummenigge (74.), Völler (82.). Argentína: Pumpido–Cuciuffo, Brown, Ruggeri, Olartichoechea–Giusti, Batista, Burruchaga (90. Trobbiani), Enrique–Maradona, Valdano. Szövetségi kapitány: Carlos Salvador Bilardo. NSZK: Schumacher–Brehme, Jakobs, K-H. Förster, Briegel–Magath (62. D. Hoeness), Eder, Matthäus, Berthold–Rummenigge, Allofs (46. Völler). Szövetségi kapitány: Franz Beckenbauer.

Gólkirály: Gary Lineker (angol), 6 gól

Résztvevők: Algéria, Anglia, Argentína, Belgium, Brazília, Bulgária, Dánia, Dél-Korea, Észak-Íszág, Franciaország, Irak, Kanada, Lengyelország, Magyarország, Marokkó, Mexikó, NSZK, Olaszország, Paraguay, Portugália, Skócia, Spanyolország, Szovjetunió, Uruguay