Interjú Saláta Kornéllal

Számított arra, hogy Vladimír Weiss meghívja a sorsdöntő vbselejtezőkre?

Nem. Kellemesen meglepett, hogy helyet kaptam a keretben. Bevallom, abban viszont szinte biztos voltam: nevem ott szerepel majd a tartalékok között.

Mi dönthetett az ön javára vetélytársaival szemben?

Elsősorban az, hogy Weiss kapitány még a ligeti csapatból jól ismer, tudja, mire vagyok képes. Az is sokat nyomhatott a latban, hogy a védelem tengelyében és védekező középpályásként is használható vagyok.

Mégis melyik a kedvenc posztja?

Legszívesebben középhátvédként szerepelek, de a pálya közepén is otthonosan érzem magam. Az edző feladata, hogy milyen feladatokkal küld pályára, mindig igyekszem kihozni magamból a maximumot.

A csehek elleni pozsonyi meccsre nem volt nevezve, hol nézte a rangadót?

Szülőfalumban, Garamkövesden barátaimmal együtt szurkoltuk végig a derbit. Nagyon örültem, hogy sikerrel vettük a rendkívül nehéz akadályt.

A mérkőzés másnapján még jobban meglepődött…

Alig akartam hinni a fülemnek, amikor délután háromkor felhívott Róbert Tomaschek, a válogatott csapatvezetője, s közölte, a kapitány számít rám, és este nyolcra Pozsonyban kell lennem. Másnap pedig már repültünk a belfasti vb-selejtezőre, ahol a cserepadon izgultam végig a kulcsfontosságú győztes meccset. Olyan volt, mint a mesében, főleg azért, mert előzetesen még a bővebb keret tartalékjai között sem voltam.

Eddig kétszer húzhatta magára a címeres mezt.

Tavaly Luganóban a svájciak ellen cserejátékosként mutatkoztam be a nemzeti csapatban, idén júniusban pedig Pozsonyban egy félidőt töltöttem a zöld gyepen a San Marino elleni 7:0-s sikerünkkel zárult vb-selejtezőn. Nagyon jó érzés a válogatottban játszani, remek kollektívát alkotunk.

A teljes interjú szerdai nyomtatott kiadásunkban olvasható.