Hova tűnt a gútai fakó?

Hat évadot élt meg a gútai fakó futballcsapat. Nyár óta azonban nem létezik. Bepillantás megszűnésének történetébe.

2010-ben jelentkeztek be a komáromi területi bajnokság II. osztályába, ahol szinte önmagukat felülmúlva káprázatos sikereket értek el. Tizennyolc alkalommal ízlelték meg a győzelem ízét, háromszor döntetleneztek, és mindössze egyszer szenvedtek vereséget. A mezőnyben a legtöbb gólt rúgták és a legkevesebbet kapták. Bajnokként aztán a járási elitcsoportban folytathatták. Öt évadot végighúztak a VI. ligában, tavaly nyáron viszont végleg befejezték.

Akkoriban a gútai fakó a járás legkiemelkedőbb csapatai közé tartozott. „Kezdetben a fiatalokra építettünk, később tapasztalt játékosoknak is lehetőséget adtunk. Mindenekelőtt azonban az utánpótlás nevelésére fektettük a hangsúlyt. Egy alkalommal kiharcoltuk a harmadik helyet, de általában a középmezőnyben végeztünk. A kieséssel sosem kellett foglalkoznunk. Elhódítottuk a Szuperkupát, és a járási alakulatok teremfocitornájáról is hazavittük a győztesnek járó trófeát” – összegezte kiugró eredményeiket Ferencz László, az immár fél éve megszűnt gútai fakó vezetője.

S bár Kolárovo B néven szerepeltek, a IV. ligás egyesülethez alig volt valami közük. „Hat év alatt csupán egy alkalommal kaptunk tőlük 800 eurós támogatást. Az edzésekért bérletet kellett fizetnünk a városnak, ezért nem is nagyon erőltettük a tréningeket. Az anyagi hátteret jómagam teremtettem elő, én vásároltam a labdákat és a szövetségnek minden idényrajt előtt kifizettem a nevezési díjat. Az utolsó évadban a feleségem mosta és vasalta a mezeket. Az egyesület vezetői az évértékelőre minden esetben meghívták az A csapaton kívül az ifiket és a diákokat, rólunk viszont egyfolytában megfeledkeztek” – kesergett a hatvanéves építészmérnök, aki hosszú évek során a Komáromi Területi Labdarúgó-szövetség elnöki tisztségét is ellátta.

A 2015/2016-os évadban a játékosok száma is folyamatosan csökkent, nemegyszer komoly gondot okozott tizenegy valamirevaló labdarúgó összeszedése a bajnokikra. „Csupán tizenhárom tagú maradt a keretünk, közülük néhányan hétvégeken is dolgoztak. Felajánlottam az ifjúságfalvaiaknak, hogy induljanak helyettünk a VI. ligában. Sőt a perbeteiekkel való fúzió lehetősége is felvetődött, ám egyik elképzelés sem valósult meg, így a bajnokság kilencedik helyezettjeként bedobtuk a törülközőt. Ha belépek a garázsomba, összeszorul a szívem, mivel hat mezszett szendereg az egyik sarokban. Egész életemet átszőtte a foci, ami sok esetben a családom rovására is ment. Most már többet foglalkozhatok szeretteimmel, de meccsekre azért még kijárok. Csöndes szurkolóként” – vázolta a gútai fakó kimúlását Ferencz László.

És mi lett a játékosokkal? Perbetén, Bogyaréten és Keszegfalván kötöttek ki, néhányan pedig szögre akasztották a csukát.