Hat évet készült, ám lemaradt Londonról

Ha az átlagember azt hallja, ritmikus gimnasztika, általában csak homályos elképzelése van arról, milyen is ez a sportág.

A ritmikus gimnasztikában négy szert használunk, ez a karika, a labda, a buzogány és a szalag. Ezt úgy kell elképzelni, mint a szertornának a talajgyakorlatát, körülbelül ugyanakkora szőnyegen tornázunk mi is ezekkel a szerekkel. Nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy a szereket hogyan dobjuk, hogyan kapjuk el, illetve hogy a szereket hogyan tudjuk egyensúlyozni, gurítani a testünkön. Ezenkívül borzasztó lazának kell lenni, mert a testtechnikai elemeket csak így lehet végrehajtani.

A hajlékonysághoz valószínűleg az kell, hogy már nagyon fiatalon ezt a sportot válassza valaki.

Igen, általában három-négy-ötévesen kezdik el, bár én csak nyolcévesen kerültem le a tornaterembe. Ehhez képest sikerült behozni a lemaradást.

Ennyi idősen már el tudta dönteni, hogy ezzel szeretne foglalkozni, vagy inkább a szülei irányították a gimnasztika felé?

Tetszett maga a sportág. Már óvodában jártam tornára, ott azt mondták, hogy tehetséges vagyok, ha van kedvem, keressem fel őket. Egy évet szertornáztam még, azután felkerestem egy ritmikusgimnasztika-klubot. Itthon volt egy Európa-bajnokság, amit kimentem megnézni, és megtetszett a dolog. A szüleim azt mondták, végül is miért ne, mozogni úgyis kell, sportolni muszáj, így végül benne ragadtam a gimnasztikában. Tehát nem terveztem, hogy én ebben valamikor nagyon jó leszek, csak alapvetően szerettem.

A versenyeredményei azt mutatják, ott van a legjobbak között, viszont a londoni ötkarikás játékokról lemaradt.

A franciaországi vb-n huszadik lettem, azaz teljesítettem volna az olimpiai szintet, benne voltam a legjobb huszonnégyben. Az előző rendszer szerint elvileg az első húsz helyezett kvalifikált volna. Ha most négy évvel korábban vagyunk, akkor meglenne az olimpiai kvótám, de hát így, hogy csak az első tizenöt jut ki, sajnos nincs. Januárban még részt vehettem az előolimpián Londonban, ahol viszont három hellyel lemaradtam a maradék öt kvótáról, ami borzasztó rossz érzés. Erre készültem már nemcsak négy, hanem igazából hat éve, mert tudtam, hogy nekem ez az olimpia lenne reálisan esélyes. Nagyon megtörtem, mert nem gondoltam, hogy ez nem fog sikerülni.

Négy év múlva megcélozza Riót?

2016-ban én már nem fogok a fiatal versenyzők közé tartozni (25 éves lesz akkor – a szerk. megj.). Ez egyrészt hátrány, mert a testem már valószínűleg nem lesz annyira laza, mint jelenleg, viszont négy év alatt még sokkal nagyobb versenyrutinra tehetek szert, és a szertechnikám is nagyban javulhat. Majd meglátjuk, hogy a szabályok hogyan módosulnak a következő négy évre, ez nagy mértékben befolyásolja, hogy folytatom-e vagy sem. Benne van a pakliban, hogy bevállalok még egy olimpiai ciklust, de még nem döntöttem, egyelőre rövidebb távon gondolkozom.

Van kedvenc szere?

Nincs, mindig mást szeretek. Jelenleg azt mondom, hogy a szalaggyakorlatomat szeretem a legjobban, de azt sem azért, mert éppen a szalaggal dolgozunk, hanem magát a gyakorlatot szeretem. Egyik szerrel sincs kifejezett bajom.

Ha már a gyakorlatoknál vagyunk – mennyit kell tréningeznie egy RG-snek napi szinten?

Ez változó. Alapozó időszakban akár nyolc órát is edzek, de mondjuk egy nagyobb verseny előtt ezt megpróbáljuk leredukálni négy–öt órára. Az előbbi esetben ugyanis nem baj, ha nagyon fáradt vagyok, de verseny előtt akár már egy hónappal már nem biztos, hogy jót tenne a felkészülésnek, ha ennyi időn át csak a tornateremben lennék, és semmi mást nem csinálnék, nem tudnék kikapcsolódni és pihenni.