Hasít a DAC, ki tudja, hol áll meg?

Adrián Guľa. Nem showmankedik, mint Joao Janeiro, karizmatikusabb, mint Németh Antal és taktikailag sokoldalúbb, mint Bernd Storck. Nem küzd a játékvezetőkkel, nem harcol Weiss-módra a saját játékosaival, csak és kizárólag a munkájával foglalkozik. Közben pedig a DAC négy ponttal vezeti a Fortuna Ligát, és hétről hétre hatalmasakat lép a történelmi bajnoki cím felé...

Emlékszünk még a szezon elejére? Voltak botlások, és egyik-másik győzelem alkalmával is nagyon gyenge volt a DAC produkciója. De már akkor fel lehetett fedezni a pályán az edző játékról alkotott elképzelését, amit a csapat szépen fokozatosan elsajátított az ősz folyamán.

Nem akarunk ódát írni Adrián Guľához (például egy Balic-képességű játékosról lemondani tíz, ennyire fontos meccs előtt diplomatikusan fogalmazva is bátorságra vall), de úgy tűnik, kitűnően összerakta ezt a csapatot. Sokkal kevesebb fegyelmezetlenséget látni a pályán, mint az elmúlt években, és ez elsősorban az ő érdeme. Nincsenek értelmetlen rotációk a kezdőben, nem fél leültetni Kružliakot, Davist és Kalmárt a cserepadra, Andzouanából remek balbekket csinált, Gavriccsal pedig olyan sokáig volt türelmes, hogy a szerb szélső fél év után tényleg elkezdett jó meccseket játszani.

A besztercebányai találkozó (2:3) persze megmutatta, hogy nagyon kemény csaták várnak még a dunaszerdahelyiekre... és borítékolhatjuk, hogy nemcsak a pályán. Az után a meccs után a Dukla trénere, Michal Ščasný kivégzésről beszélt Dohál játékvezető két, DAC-nak kedvező hibája kapcsán, és nyilatkozatával alaposan felhergelte a társadalmat. Neves szlovák újságírók hoztak le olyan véleményeket, amik a nevetséges és a szánalmas közötti skálán mozogtak, míg a szlovák szövetség példát statuált Dohállal és nagyon hosszú időre elmeszelte.

Guľa szokásához híven racionálisan értékelt a Dukla-meccs után és nem ment bele semmilyen konfliktusba (nagyon helyesen), másfél héttel később pedig Jan van Daele sportigazgató kiadott egy közleményt, amelyben rávilágott az abszurdba hajló lincshangulat visszásságaira – szintén helyesen.

Ugyanis az első pillanattól kezdve egyértelmű, hogy azért volt ekkora hűhó Dohál miatt, mert a DAC javára tévedett. És hisszük, hogy a szlovák kollégákkal ellentétben még mindig objektívak vagyunk, amikor ezt állítjuk. Nemes egyszerűsséggel sokak szemét csípi az aktuális tabella látványa, és arra is fel kell készülni, hogy ez a tünet a következő hetekben súlyosbodni fog.

Ami biztos, hogy hosszú még az út. Nagyon sok minden kell a DAC bajnoki címéhez: elöl Krstovic góljai, hátul Riszvanisz intelligenciája, a kulcsemberek egészsége, a MOL Aréna hangulata satöbbi. Szerencse is? Nyilván, de ne foglalkozzunk a csillagok állásával, maradjunk a tényeknél.

Márpedig jelen állás szerint ha a Slovan kikapna a következő fordulóban Nagyszombatban, akkor a DAC-nak elég lenne a négy hazai mérkőzését megnyernie, és két pontot szereznie a négy idegenbeli meccsen (köztük az egyiket Pozsonyban).

Jól hangzik, nem? Guľa és a játékosok továbbra sem beszélnek a bajnoki címről. Mindenki másnak szabad. Sőt, most már érdemes is.