Hamilton negyedik győzelme a Hungaroringen

GYÖRGY NORBERT

Ez a megnevezés, hogy „a 28. Magyar Nagy’”, egyszerre hangzik jól és rosszul. Jól hangzik, mert a magyar futam az aktuális F1-es kalendáriumban lassan már olyan helyet foglal el, mint a kikerülhetetlen klasszikusok: Monaco, Silverstone, Monza vagy a Brazil Nagy’ Interlagosban. Idejönni, itt versenyezni, és mindenekelőtt itt nyerni: hát, talán nem a pilóták egyetlen vágya, de a magyar körön begyűjtött skalp nyilván többet ér, mint egy bahreini, koreai, szingapúri stb. Természetesen minden futamgyőzelemért huszonöt pont jár (ilyen szempontból az F1-ben demokrácia van), s nyilván Seb Vettel sem tagadja el azt a tavalyi négyfutamos ázsiai turnéját, ahol gyakorlatilag megnyerte a harmadik vb-címét. De a Hungaroring, az mégiscsak a Hungaroring. Hogy kicsit hazabeszélek? Lehet. További jó hír, hogy a magyar futam jövőjével kapcsolatos tárgyalások igencsak pozitívan alakultak (Bernie Ecclestone már rendesen túl a nyolcvanon, de szerencsére még mindig észnél van – mert a biznisz az biznisz, ugyebár stb.), tehát további néhány évre a mogyoródi fesztiválnak zöldút és folyt. köv.

S hogy akkor miért hangzik ez rosszul? Hát az idő miatt, természetesen, az aljas idő miatt, ami (amely?) telik és múlik. Emlékszem a híradóbejátszásokra: egy ideig csak a narancssárga sisakos mérnökök, a mezei melósok, a bágerek, a dózerek meg a földkotrógépek voltak képben. Aztán pár hónap múlva jött Nelson Piquet, és az a célegyenes végén, külső íven bródszájtolva elkövetett előzése Ayrton Senna ellenében, amivel gyakorlatilag megnyerte az első magyar futamot. A szél, ami a pályára fújta a homokot, a csúf magasfeszültségű villanydrótok és a piros tetős házak, az alkalmi borkimérések és a lángossütők (Hofi Géza szerint ez utóbbi a „tésztafeszítő kisiparos”), mindez a reménytelenül akácos Magyarország kellős közepén (lásd még: a „legvidámabb barakk”), ahol bármit el lehet képzelni, de nem egy Forma–1-es futamot. Továbbá: arra is emlékszem, hogy volt egy „Narex” névre hallgató (akkor még) csehszlovák mentőcsapat, akiket nem jobb híján, hanem sokkal inkább a szakmai felkészültségük miatt hívtak meg a magyarok: hogy mentsék az anyagi értelemben vett menthetőt (autómentés és -vontatás, törmelékeltakarítás, tűzoltás stb.). Nyilván jól dolgoztak, mert utána még évekig ragaszkodtak a szolgálataikhoz, és nem valami zavaros, KGST-s terv alapján (csak így, zárójelben: volt egy kis füleki „narexes” biztonsági alakulat is ott, azon az első szocialista ringen, s ha jól tudom, nem is teljesítettek rosszul)…

A Forma–1-es jelen viszont így néz ki: Lewis Hamilton végre a Mercivel is futamot tudott nyerni, ami többek között azért is jó hír, mert Lewisnek az utóbbi időben nem igazán ment, s csak kereste helyét az új csapatnál (az ugyancsak mercedeses Rosberg eddig két futamot is begyűjtött, és volt olyan időszak, hogy a kvalin rendre elverte világbajnok csapattársát). Sokakban felmerült a kérdés, hogy az ismert popdívával való szerelmi bulvár-huzavona (amolyan se veled, se nélküled), meg a boxutcai kutyasétáltatások hány tizedet vesznek el Lewis körönkénti gyorsaságából. A hungaroringi válasz, azt hiszem, elég egyértelmű: semennyit. Sőt, tovább megyek: Lewis Hamilton a jelenlegi F1 leggyorsabb versenyzője: tehát gyorsabb, mint Vettel, Alonso vagy Räikkönen (mert az idei bajnokság kizárólag már csak négyükről szól).

Eredetileg ez a cikk Lewis Hamilton frusztrációjáról szólt volna, és arról, hogy 2008 világbajnoka nem tudja az aktuális csapatánál kiautózni magából azt a potenciált, ami benne van. Most, hogy negyedszer is megnyerte a Magyar Nagydíjat, persze kicsit elbizonytalanodtam, de attól tarok, hogy Lewisnek ezzel a Mercivel (nem vagyok Hamilton-rajongó, de most neki szurkolok) az idén sem lesz esélye arra, hogy a bajnoki címért harcoljon. Lewis ettől nálam még az első számú pilóta marad, s ha a Mercedes végre gatyába rázza magát, Hamiltonon nem fog múlni.

A győztes ezt nyilatkozta a futam után: „Nagyon sokat jelent nekem, hogy a Mercedes színeiben nyertem, ez karrierem egyik legszebb diadala. Mielőtt Magyarországra jöttünk, nem számítottam arra, hogy megszerzem az első rajtkockát, a győzelemről nem is beszélve. Szerencsére a hétvége jobban alakult a vártnál. Ha a gumik itt kibírták, akkor mindenhol bírniuk kell. Boldog vagyok, hogy nemcsak az ölembe hullt ez a győzelem, hanem valóban gyorsak voltunk. Talán ez egy fordulópont a bajnokságban. A győzelem után azt gondolom, hogy minden lehetséges. A bajnoki esélyekről persze még korai beszélni. Viszont a mai nap megmutatta, hogy minden lehetséges.”