Gútai túlélés az I. ligában

Gútán a férfikézilabda is életben van. Ősszel a HŠK-74 csapata évek múltán feltűnt az I. ligában, vagyis a második vonalban. Újoncszemle öt vereség után, a bajnokság kellős közepén.

„Játszottunk már I. ligát a kilencvenes éves elején, amikor a korosztályom volt a topon. Érsekújvári kisegítéssel – mondja a múltba visszapillantva a negyvenéves Gőgh Péter játékosedző, aki Domján Máté segéd-edző és Domján Róbert csapatvezető közreműködésével húzza a gútai férfi vonal szekerét. – Felnőtt csapatunkon kívül vannak diákjaink, és ősztől a kezdőkkel is foglalkozunk. Kilenc éve küszködök, olyan alapokat akarok kiépíteni a férfiaknak, mint amilyen harminc éve volt klubunkban. Nem könnyű, mert ha feltűnik egy tehetség, máris elviszi az élvonal.”

Az is szokatlan helyzet, amibe legutóbb kerültek, s végül az I. ligában kötöttek ki. „2009 szeptemberében vettem át az akkori diákcsapatot, azok után, hogy buszsofőrként voltam velük egy olaszországi tornán, s megismertem a társaságot. Azóta rendre nagyon nagy, hat év volt a korkülönbség a keretben. Kisváros vagyunk, van más sport is, nem könnyű összeszedni elég fiút egy-egy korosztályba. Tavaly a fiatalabb ifikkel az idősebbekkel összevont bajnokságban játszottunk. Időközben kevesen maradtak védenceim, nem sok értelme lett volna az ifik között folytatni. Ráadásul Csente Sándort elvitték a galgóciak, jelenleg már a pozsonyi ŠKP-ban van, Bandri Dániel pedig az érsekújváriakon keresztül Vágsellyére került. Van öregfiúcsapatunk is, amely kedvtelésből játszó negyvenévesekből áll. Végül úgy döntöttünk, hogy az ifiket kisegítve négy-öten csatlakoznak hozzájuk, és benevezünk a férfi I. ligába.”

De balszerencsésen, sérülésekkel tarkítva kezdődött a tizenévesek és negyvenévesek gútai egymásra találása. „Egyelőre klasszikus átlövő nélkül kézilabdázunk a tapasztalt játékosok egész sorát felvonultató mezőnyben. Vágsellyéről Moravec jár kisegíteni, Bandri Dani is vendégjátékosként hazajön a meccsekre – vált a hétköznapokra a vezetőedző. – Minden edzésen ott van a 46 éves Molnár György is, aki segít, amennyit győz a meccseken is. Általában három beállóssal játszunk, ebből és a szélsőjátékból élünk. Kényszerből vagyunk az I. ligában, mert II. liga már nincsen, s ez a legalacsonyabb szintű bajnokság az országban. Máshol nem lehetünk, ha játszani akarunk. Túl kell élnünk ezt az időszakot, nehogy szétessen a társaság. Még annak árán is, hogy sorra kikapunk. Számoltunk azzal, hogy jönnek a vereségek. El kellett döntenünk, hogy az ifiket visszük-e tovább – szenvedve, vagy felvállaljuk az I. ligát, ahol könyörtelenül büntetik a hibákat, és jöhetnek a nagy vereségek. S mi az utóbbi mellett döntöttünk. Arra jó ez nekünk, hogy erősödjünk, edződjünk, játsszuk végig a bajnokságot, mi korosabbak kibírjuk, fiataljaink pedig gyűjtsék a tapasztalatot. Jól jöhet ez még nekik.”

A forduló tényei a Hírkosárban.