Gulyás, a menedzser, Chema, az agy és Nagy, az apuka

A világ- és olimpiai bajnokokkal, valamint BL-győztesekkel tűzdelt gall csapat ellen a hosszabbítás utáni 35:32-es vereség nüanszokon múlott: egy kézbe ragadt labdán, egy kihagyott hetesen és két kétes bírói ítéleten – a franciáknak nem fújták be a belemenést, a magyaroknak viszont igen. Így a franciák vannak ott az elődöntőben, és játszanak majd a svédekkel. Magyarország pedig az 5. helyen végzett.

Persze, ez a mérkőzés után és még talán most sem vigasztalja a játékosokat vagy a szurkolókat. De ha valahogy, hát akkor így el lehet bukni egy negyeddöntőt, és ki lehet esni egy világeseményről. Végig hajtva és gürizve, szívet és lelket bátran otthagyva a pályán. Ahogy a játékosok és a szakvezetés is többször nyilatkozta, ez a válogatott nagyon egyben van, tudják, hogy mire képesek, nem ijednek meg semmilyen ellenféltől. Ezen a vb-n láthattuk, hogy ezek a szavak nem üres lózungok. Ebben pedig legnagyobb szerepe a szakmai stábnak van. 

2014-ben Mocsai Lajos távozott a szövetségi kapitány posztjáról, és az elmúlt hat évben nem sikerült megfelelő embereket találni a válogatott élére. Pedig Talant Dujshe-baev, Xavier Sabaté és Ljubomir Vranjes személyében kiváló külföldi edzők is irányították a magyarokat. A 2019-es vb-n a Magyar Kézilabda-szövetség próbálkozott azzal, hogy egyszerre több ember kezébe adja az irányítást, ám a Csoknyai István–Vladan Matics duó sem váltotta meg a világot a 10. hellyel. 

Aztán a szövetség 19-re lapot húzott, és két ember helyett egyenesen három kezébe adta a válogatottat: Gulyás Istvánra, Chema Rodríguezre és Nagy Lászlóra bízták a játékosokat. És nagyon úgy tűnik, hogy bejött ez a koncepció. Noha a 2020-as norvég–svéd közös rendezésű Eb-n komoly skalpokat is begyűjtött a fiatal válogatott (győzelem Szlovénia, Izland ellen, döntetlen Dániával), de csak a 9. helyen végzett, így éppen lemaradt az olimpiáról. Az előrelépés azonban megkérdőjelezhetetlen volt, a válogatott – annak ellenére, hogy komoly hiányzói voltak, pl. Ancsin, Lékai – elkezdett hinni magában. A szakmai stáb és a játékosok egymásra találtak. 

A szakvezetői hármas nagyszerűen egészíti ki egymást. Gulyás István mint szövetségi kapitány hozzáértően vezényli a válogatottat. Jól menedzseli a felkészüléseket és nagy tornákon való részvételt is. Chema Rodríguez az agy, ő felelős a taktikáért, a vb-n a magyar időkérések alatt rendre ő mondta be a következő figurát. Nagy László csapatvezető pedig amolyan apuka szerepkörben brillírozik, leginkább lelkileg támogatja a fiatal játékosokat. A mérkőzések alatt nemegyszer láttuk, ahogy vigasztalta a fiúkat egy-egy kimaradt helyzet után a cserepadon, vagy nem győzte őket dicsérni a sikeres akciókat követően. 

A stáb már a keretet is remekül állította össze, rutinos rókákat (Mikler Roland, Lékai Máté, Balogh Zsolt, fiatal koruk ellenére nagy csatákat megélt Bodó Richárd és Bánhidi Bence) vegyített fiatal csikókkal (Máthé Dominik, Szita Zoltán, Rosta Miklós). Egyiptomban pedig mint egy kirakóst rakta össze a válogatottat. Szépen sorban jött minden játékelem, kezdve a beállós játéktól az átlövéseken át egészen a szélekig (ami nagyon sokáig a magyar csapat nagy hiányossága volt). A negyeddöntőre eljutva arra a szintre, hogy bárkinek ellenfelei tudnak lenni. És a vb-n az 5. helynél sokkal többet szereztek: egy nemzetet állítottak maguk mögé – pontosan úgy, mint azt a fociválogatott tette a 2016-os és a 2020-as Eb-re való kijutással. 2022-ben a magyar–szlovák közös rendezésű Európa-bajnokságon pedig ez a nemzet ott lesz a stadionokban, és akár a dobogóig is űzheti a magyar válogatottat.