Görbiczék nyomdokaiba lépne a pozsonyi Hudák Emma

Miért pont a kézilabdát választotta?

Anyukám és apukám is kézilabdázott. Először a pozsonypüspöki Spojeban játszottam, tőlem idősebbek közé kerültem, ezért az első két edzés nem is volt annyira jó. Utána viszont nagyon belerázódtam. Eleinte szivacskézilabdát játszottunk, ott minden poszton szerepeltem, még a kapuba is beálltam. A serdülő korosztályban dőlt el, hogy átlövő vagy irányító leszek. Azóta is belső posztokon játszok.

Hogyan került Győrbe?

Nagyon szerettem volna Győrbe jönni, ez volt a nagy álmom. Egy dunaszerdahelyi edzőnő, Brunczvik Tünde segített, hogy eljöhessek próbaedzésre, ami nagyon jól sikerült. Így átléphettem egy győri középiskolába, és leigazolt a klub. Persze az itteni kézilabda sokkal gyorsabb, mint amihez Pozsonyban szoktam, de gyorsan alkalmazkodtam. Azt sem volt egyszerű megszokni, hogy kollégiumba kerültem, de nagyon szeretek itt lenni. Az is óriási ajándék volt, amikor a felnőttcsapattal kezdtem edzeni, olyan játékosokkal, akik a példaképeim.

A felnőttcsapatban a világ legjobbjai szerepelnek, köztük sok külföldi kiválóság. Hogy érzi, mekkora lehetősége van fiatalként érvényesülni közöttük?

Ez nagyon nehéz. Igazi sztárokat pörgetnek a csapatban, nekünk még nagyon sokat kell játszanunk ahhoz, hogy olyanok legyünk, mint ők. Lehet, hogy nem is pont a Győrben, hanem más magyarországi csapatoknál kell folytatnunk. Valószínűleg én is egy másik csapatnál fogom folytatni, ahol minél több játéklehetőséget kaphatok, és ha sokat fejlődök, akkor majd visszatérek Győrbe.

Tavaly februárban egy Magyar Kupa-meccsen mutatkozott be a felnőttek között. Azóta mennyi lehetőséget kapott?

Már a BL-ben is szerepeltem, a Krim Ljubljana ellen gólt is szereztem. Amikor már sok góllal vezetünk, edzőnk, Ambros Martín a fiatalokat is beállítja. Az NB I-es meccseken még inkább számít ránk, hiszen a fontos embereket a BL-re pihenteti. Szerintem elég sok lehetőséget kapunk.

Mit tart az eddigi legnagyobb élményének, sikerének?

A BL tavalyi Final Fourja ugyan nem volt siker, mert elveszítettük a döntőt, de hatalmas élmény volt, rengetegen kint voltak a Budapest Sportarénában. Nem volt szerencsénk, a végére nagyon elfáradtak a játékosok, így hetesekkel kikaptunk. A másik nagy siker pedig a tavalyi középiskolás-vb, ahol elsők lettünk.

Milyen esélyei vannak a Győrnek az idei Final Fourban?

Szerintem nagyon jók. Azt gondolom, hogy a Buducnost Podgorica és a CSM Bucuresti sincs idén olyan jó formában, mint tavaly.

Egy olyan csapatban, mint a Győr, ahol a legnagyobb trófeák megszerzése a cél, nem nehéz egy kevésbé jelentős bajnoki meccsen motiváltnak maradni?

Nekünk, fiataloknak mindenféleképpen fel kell pörögnünk ezekre a meccsekre is. Viszont játszunk a junior bajnokságban is, néha már nagyon fáradtak vagyunk. De olyan teljesítményt kell nyújtanunk, hogy az edző is elégedett legyen velünk, és mi is elégedettek legyünk magunkkal.

Sokszor elhangzik, hogy a fiatal játékosokat teljesen kifacsarják, játszanak juniorban, felnőtt NB I B-ben, aztán a felnőtt A csapatban is. Az ön esetében konkrétan mekkora a terhelés?

A juniorcsapattal szerepelünk a felnőtt NB I B-ben és a junior NB I-ben is, így hétvégente gyakran van két bajnokink. Ambros Martín azt szerette volna, hogy egy játékos egy héten csak egy meccset játsszon, de ez most már nem igazán működik. Az viszont tény, hogy odafigyelnek arra, ne legyen elviselhetetlen a terhelés. A sok játékra is szükség van, de a pihenésre is. Ha nagyon sok a meccs, akkor a sérülés kockázata is egyre nagyobb.

Milyen együtt dolgozni Ambros Martínnal?

Nagyon jó edző, a meccsek előtt sokat videózunk, mindent pontról pontra elmond, mit is kell csinálni. Megvan a fegyelem, ha nem figyelünk oda, akkor ránk szól.

Mennyire követi Martín az utánpótláscsapatokat?

Néha megnézi az edzéseinket is, a meccseket pedig általában látja, mert a junior bajnokik a felnőttmeccsek előtt vannak. Danyi Gáborral, az edzőnkkel gyakran tanácskoznak, figyelik, ki lehetne a következő, aki felkerülhet a felnőttek közé.

Hogyan viszonyulnak a fiatalokhoz a világsztárok?

Mindenki segítőkész, hiszen ők is voltak fiatalok. Megértik, ha hibázunk, de számukra is az a fontos, hogy odafigyeljünk. Ha edzéseken nem koncentrálunk eléggé, akkor ők sem tudnak rendesen felkészülni, hiszen általában mi vagyunk edzéseken az ellenfél – ők támadnak, mi pedig védekezünk ellenük. Nem szabad lazsálnunk, keménynek kell lennünk.

Van példaképe?

Az összes felnőttjátékosra felnézek, de Görbicz a példaképem. Nagyon sokat segített nekem az edzéseken. Ő is fiatalon került fel a felnőttek közé, ezért nagyon odafigyel ránk. Mindig elmondja, mi a feladat, hangsúlyozza, hogy bátran mehetünk hozzá, inkább kérdezzünk, minthogy ne tudjuk, mit kell csinálni. Ha néha-néha nem értem pontosan Ambros angolját, akkor Görbe segít, vagy Duda (Eduarda Amorim brazil válogatott játékos – a szerk. megj.), mert már ő is tud magyarul, úgyhogy el tudja magyarázni. A juniorcsapatban egyébként én vagyok a csapatkapitány, a többiek fiatalabbak tőlem, és én is próbálok nekik segíteni. Ha nem úgy állnak hozzá, akkor tudok mérges is lenni, de nem tartanak boszorkánynak. Ha hibáznak, igyekszem segíteni nekik. Bár a junior csapattársaimmal csak meccseken találkozom, mert már a felnőttekkel edzek, és csak kivételes esetekben hívnak le a juniorokhoz.

Ez nem hátrány?

Már megszoktuk, de az elején nagyon nehéz volt. A mérkőzések első perceiben látszik is, hogy nem vagyunk mindig együtt. De egyébként nagyon jóban vagyunk, van egy Facebook-csoportunk is, ahol folyamatosan tartjuk a kapcsolatot.

Vannak különleges csapatépítő rituáléik?

Az első gól után a felnőtteknél elvileg sütit kell sütni, de ezt nem veszik annyira szigorúan. Juniorban is sütit kell hoznia annak, aki rossz színű pólót hoz edzésre. De aki idáig sütött, annak szerintem az anyukája sütötte.

Tagja a magyar utánpótlás-válogatottnak is. Mik a tervei a jövőben?

Mindig is úgy gondoltam, hogy ha nem kerülök be a magyar felnőttválogatottba, akkor a szlovákban is szívesen játszanék. Éppen idén érettségizem szlovákból a pozsonyi Duna utcái gimiben. Néha nehéz visszarázódni a szlovákba, de mivel apukámmal csak szlovákul tudok beszélni, gyorsan megy.

Az, hogy a magyar utánpótlás-válogatottban szerepel, nem kizáró ok, hogy aztán esetleg szlovák válogatott legyen?

Nem, de ilyen esetben két évet ki kell hagyni. Tavaly az U18-as vb-n Pozsonyban a magyar válogatott csak 5. lett, remélem, nyáron az U19-es Eb Celjében jobban sikerül. Hajdú János a szövetségi edző, egy rutinos szakember, mellette Pigniczki Krisztina az edző, aki Győrben is dolgozik. Sokat segítenek, mindig hangsúlyozzák, ne stresszeljünk, a válogatott sem más, mint a klub.

Hogy látja az esélyeit, mennyire reális, hogy a magyar felnőttválogatottba is meghívják?

Ahhoz még nagyon sokat kell fejlődnöm. Erősödnöm kell, hogy még erősebbek legyenek a lövéseim, sokat kell gyakorolnom a felugrásos lövéseket is. Ezeken már most is dolgozom.

Mi a fő különbség a magyar és a szlovák kézilabda között?

A gyorsaság mellett az, ahogyan az utánpótlással foglalkoznak. Magyarországon több pénz áramlik a sportba, mint Szlovákiában, ez is komoly különbség.

Testvére, Hudák Dávid Mezőkövesden futballozik. Mennyire követi a pályafutását?

Mezőköveseden még nem voltam a meccsén, de a tévében vagy az interneten igyekszem megnézni a mérkőzéseit. Amikor még a Slovanban játszott, akkor rendszeresen jártam a meccseire. Ő is volt már juniormeccsemen, de a felnőttek között még csak tévében látott. Tartjuk a kapcsolatot, sokat beszélgetünk, természetesen főleg a sportról.

Kiskorukban fociztak együtt, vagy inkább kézilabdáztak?

Szerintem mind a kettőt, bár annyira már nem emlékszem rá. De mindig volt nálunk labda. A kinti virágok tudnának mesélni róla…