Forma–1, 2018: így láttuk mi

1. Mercedes 655 pont

A német istálló zsinórban ötödször nyerte meg a konstruktőri vb-címet. Az öt siker közül az idei volt a legszorosabb, csak az utolsó előtti futamon vált matematikailag is biztossá az elsőségük. Másrészt csak a Merci aratott 2018-ban kettős győzelmet, négyet is, így nincs apelláta, ez ismét színjeles.

Lewis Hamilton nagyon csúnyán rácáfolt a jóslatunkra: elképesztő kiegyensúlyozottsággal versenyzett, a spielbergi kiesés mellett csak háromszor nem állhatott a dobogóra. A szó szerint egyre hajmeresztőbb frizurákkal előrukkoló, immár ötszörös világbajnok pilóta nem teljesített hibátlanul, de a botlásain angolos hidegvérrel emelkedett felül. Hogy miért számítottunk ennek ellenkezőjére márciusban...
Talán azért, mert némi változásra vágytunk, például arra, hogy Valtteri Bottas megmutassa, elég volt neki egy év a vízhordó szerepében. Nos, vágyálmunk a Mercedes szürkéjénél is sűrűbb ködbe veszett: a finn már a melbourne-i idénynyitó időmérőjén összetörte a verdát, mintegy jelezve, pocsék lesz ez az éve. Minden jelentősebb csatát elvesztett, futamot nem nyert, ellenben duzzogott, ha szárnysegédnek nevezték – az ötödik helyért (és tippszelvényünk kinyírásáért) nem jár dicséret.

2. Ferrari 571 pont

Már-már úgy tűnt, a Ferrari idén azonos erők csatájában próbálhatja meg fölülmúlni a Mercedest, hogy aztán sorra jöjjenek a bakik: hol a csapaté (lásd a szuzukai elbaltázott időmérőt a kerékmizériával), hol Vettelé (lásd kis túlzással minden második futamát). Bár ha meghallgatjuk Maurizio Arrivabene csapatfőnököt („még mindig nem szoktunk hozzá a győzelemhez”), azt hihetnénk, hogy csak mentálhigiéniás képzésre lenne szüksége az olaszoknak a teljes boldogsághoz.

Sebastian Vettelt előbb azonban még pszichológushoz is elküldenénk. A német precizitására, higgadtságára egyáltalán nem jellemző versenyzést mutatott be 2018-ban. Számtalanszor ütközött feleslegesen, hazai pályáján, Hockenheimben az élen haladva kukázta az elsőségért járó 50 pontot. Nem ő lett a mezőny első ötszörös világbajnoka...
 

A csapattárs Kimi Räikkönen irányában nem voltak ekkora elvárásaink, egy futamgyőzelmet reméltünk a mezőny – milyen furcsa kimondani – doyenjétől, s a 39 éves finn meghallgatta kérésünket. Hagyott ugyan izgulni sokáig, de Austinban csak bezsebelte a győzelmet. A Sauberhez pedig a harmadik helyet és egy szép rekordot is magával visz, minden idők leggyorsabb Forma–1-es körével a monzai időmérőről a maga 263,587 km/h-ás átlagsebességével.

3. Red Bull 419 pont

A Bikák hiába csípték el az Aston Martint főszponzornak, a csúcsautó státustól elmaradt a Mateschitz-istálló. A négy futamgyőzelem nem rossz, de a Renault-motor és a megbízhatóság idén (sem) került jelzős kapcsolatba. Jön is helyére jövőre a Honda (azaz csöbörből vödörbe kerül a csapat).

A két pilóta közül Daniel Ricciardónak állhat égnek a haja az autótól, a nyolc (!) kiesés még egy középcsapattól is sok lett volna. Pedig mikor a kocsija engedte versenyezni, jól ment az ausztrál, de így is csapattársa mögött rekedt a hatodik helyen – ahogyan azt megjövendöltük (széles mosoly).

Max Verstappen pedig „továbbra is zabolátlan, továbbra is gyors, újabb futamokat nyert” (még szélesebb mosoly, nem csak öntömjénezésünk okán). A még mindig csak 21 éves holland két nagydíjelsősége mellett állandó jelleggel csatázott mindenkivel, aki útjába került. Számtalan előzése mellett gyakorlatilag minden élmenő autóját megkoccolta a szezonban, így kissé fura volt az Oconnal szembeni Sau Paoló-i lökdösődése a bokszban, amikor ő volt a sértett fél – még ha ez a futamgyőzelmébe is került...
 

4. Renault 122 pont

Kétszer, háromszor, négyszer is megnéztük, jól látunk-e, hogy a francia istálló ért oda a nagyok mögé. Mert hiába kerestük a szezon főbb eseményeinek jegyzeteiben Nico Hülkenberg és Carlos Sainz nevét, nem találtuk őket. Semmi kiugrás, semmi nagy bénázás, csak csendes pontgyűjtögetés. 

A németnél sejtettük, hogy továbbra sem lesz ott a díjátadókon (156 pezsgőmentes futamnál jár a számlálója), de a spanyoltól bíztunk egy dobogóban – mindhiába.

5. Haas 93 pont

Még nagyobb fejvakarás – már csak azért is, mert az amerikai istálló nem is lenne ötödik, ha a Force Indiát a csődeljárás miatt „ketté nem vágják” idény közben (Spától Racing Point FI-ként a nulláról indult újra a kontójuk). A francia Romain Grosjean velünk kitolva pont fordítva versenyzett, mint vártuk – először betlizett, aztán kezdett pontokat gyűjtögetni –, a dán Kevin Magnussen pedig hárommal feljebb kapaszkodott a prognózisunknál, a 9. helyre.

A többiek

Melengeti szívünket a McLaren és Alonso általunk megjósolt feljavulása, a kétszeres spanyol világbajnok kilenc pontszerző hellyel búcsúzik az F1-től. És mellesleg a belga csapattárs, Stoffel Vandoorne időmérős tönkreverésével (21:0), akit tippünknek hellyel-közzel megfelelően jövőre Lando Norrisra cserél az istálló.

Az „indiai” Sergio Pérez és Esteban Ocon vállveregtést kap tőlünk, a spanyol tényleg nem lépett előre a 7. helynél (8.), a francia pedig valóban kiszorult a top tízből (11.). 

Ellenben a Sauberre csúnyán nézünk: nem szép a svájci istállótól, hogy a 0 pontra taksált Marcus Ericsson 33-at is szerzett, Charles Leclerc „be nem váltott reményeiről” pedig annyit, hogy jövőre már egy Ferrarit fog vezetni. Irulunk és pirulunk.

Kisbikáék (polgári nevükön Torro Rosso) azonban kihúztak a slamasztikából – töredelmesen bevalljuk, csak csípőből tüzeltünk, amikor Pierre Gaslynak dobogóközelt is jövendöltünk, erre a „majdnemújonc” francia Bahreinben a negyedik helyen végzett. Brandon Hartley pedig valóban megbízható volt (csak ötször esett ki), és tényleg így is a végeken kullogott.

Ki is maradt még ki, ki is...? A Williams? Fáj a szívünk az egyik tradicionális istálló hanyatlásáért. Azt mi is tudtuk, hogy az orosz Szergej Szirotkin élete első Forma–1-es pontja az egyetlen is marad és jön helyette Robert Kubica, de a tavaly üstökösként berobbant Lance Stroll 18. helye, két darab pontszerzése fényévekre van a prognosztizált top 10-től.