Fociláz

„Olyan ember vagy, ahogy a kedvenc csapatodnak szurkolsz.” Lipcsében dél-amerikaiak tartottak bemutatót nekünk, európaiaknak abból, hogy mit jelent a nagybetűs szurkolás és a fanatikus futballszeretet. „Mehikó, Mehikó” az egyik oldalról, „ollé, ollé, ollá, Árhentíná” a másikról, hullámzás hosszú percekig.

A kék-fehérbe öltözött argentinok zászlókat és mezeket lóbálnak a fejük körül, a mexikóiak tapsolnak. De mindenki tapsol. A közönség itt egy testcselből, jó ütemű szerelésből, gyors keresztpasszból levonja a megfelelő következtetést: valódi futballistákat és valódi futballt látunk a pályán. Hardcore futballt a Mexikó-Argentína nyolcaddöntőben, 120 percen keresztül.

„No more japanese!”

Persze magyarként bejutni egy világbajnoki nyolcaddöntőre nem könnyű feladat, a FIFA által a sajtópáholyba engedett újságírók közül szinte mindenki dél- vagy közép-amerikai. A várólista-pult előtt kábé ötvenen szoronganak, a pult mögött álló nő pedig egy papírlapról olvassa fel a neveket: nyereményük egy sajtóbelépő, amit egy szerencsés japán azonnal meg is csókol. Rajta kívül még vagy tíz japán név hangzik el, de szerencséje van egy hondurasi és egy német kollégának is. Az utolsó jegy kiosztása előtt a hölgy mindenkit megkér, hogy mutassa fel az akkreditációját. Megnyúlnak a kezek, nyakak, negyvenen egy jegyért. Sokat érhet most egy szerencsés betűkombináció, de a HUN most nincs közöttük. Az általam Birgitnek képzelt nő egy pillanat alatt átsiklik az akkreditációs lapomon. „Puskás, Détári az neked senki? Nem emlékszel Torghellére?” – kérdezném tőle, de nincs rám idő. A japánoknak meg már több hely nincs: „No more japanese!” – hessegeti el a lógó orrú japán kollégát. Egy uruguay-i viszont örülhet, mint ahogy a liftnél álló japánok is úgy szorongatják a belépőjegyüket, mint egy Takahara-posztert.

„A time to make friends”

Egy tágas lépcsőfordulón azért így is sikerült helyet foglalnom magamnak: mégsem volt hiába az újságírói akkreditációval való vesződség. Mellettem, alattam világoskékek a szektorok, néhány sötétzöld folttal. A lépcsőforduló a vándorok és a hivatalos személyzet gyülekezőhelye. Rendezők és rendőrök váltják egymást. Egy kopasz rendőr végig Argentínának szurkol, a gaúchók lesgóljánál üvöltve csapkodja a korlátot, „ez nem volt les!”, üvölti. Egy másfél mázsás, fülbevalós rendőr kamerával veszi a szemközti szektorokat. A kijelzőn tisztán kivehető a tőlünk 70 méterre ülők arca is. „Elnézést, elfoglaltam a helyét?” – kérdezi, amikor egy másodpercre elhagyom a posztomat. Nagyvonalúan továbbot intek, majd készítek róla videózás közben néhány portrét. Engedi. Mégis Ottóval barátkozom össze a legjobban (ismerik a FIFA-szlogent? „A time to make friends”), pedig összefutok néhány kakastaréjos argentinnel, pókember-maszkos és struccon lovagoló mexikóival is. A 24 éves német srác élete első vébéjén szervez, és szeretné, ha „a mexikóiak inkább hosszú indításokkal játszanák át a középpályát”. Én nem szeretném, de abban egyetértünk, hogy nem lenne rossz, ha az orrunk előtt rugdosnák a fiúk a tizenegyeseket. Otto szeretné, ha Mexikó jutna tovább, „a nyolcaddöntőben talán könnyebb dolgunk lenne velük szemben”.

Borgetti, Torrado, Tévez, Messi

A németeknek mexikóval szemben sem lett volna könnyű dolguk. Négy éve figyeltünk fel például először Geraldo Torradóra. Akkor még masszív és kopasz volt, de mára már masszív és bongyor-hajú. De cicoma csak a frizurájában van, a focija továbbra is egyszerű és hatásos. Jared Borgetti is visszatért a csapatba, látszott, hogy ennek az eddig szürkének látszó mexikói csapatnak valójában ő a szíve-lelke. Az argentinok csodáiról már megemlékeztünk néhányszor, így testközelből csak azon csodálkoztunk, hogy Pekerman kapitány ízléstelen fehér zoknit hord. Illetve azon, hogy az Európában még mindig kevéssé ismert Carlos Tévez népszerűségével még Lionel Messi sem vetekedhet. Amikor a második félidőben Pekerman beküldi a ragyást a pályára, a gauchók szinte elviselhetetlen hangzavart keltenek.

Tízen egy félkarú ellen

Argentína végül megfordította a meccset, a hosszabbításban Maxi Rodriguez bődületes gólt rúgott. Egy félmeztelen, rasztahajú figura rágyújt egy cigarettára, miközben táncol. Felfelé nyújtott hüvelykujjával pózol a kamerának, plusz egy slukk. A korlátokról világoskék mezes szurkolók és drapériák lógnak alá, Riquelme, Maradona, Santa Fé. Lipcse dél-amerikai fele örömmámorban, de a közép-amerikaiak sem gyászolnak.

Bár a Focitipp, a Magyar Hírlap és a Lengyel Futballszövetség küldöttségének másik része a Matador nevű kocsmában meccs közben bunyót is látott. A csillárba sörösüveget hajigáló félkarú argentint (Juan) tíz német testőr (Jürgen 2, Uwe, Hans, Ralf, Karl-Heinz, Peter, Thomas, Klaus, Franz) csak a lábánál fogva tudta kivezetni a helyiségből. A rendfenntartók megcsillogtathatták diplomáciai érzéküket, a meccs után negyed órával már az argentinok és a mexikóiak egymás nyakába borulva énekeltek.

A Quilmes-sör

A parkolóháznál még találkozunk két magába roskadva üldögélő mexikói kamasszal. Egyikük odébbrúg egy üres Quilmes-dobozt. Talán bosszúból: a Quilmes Argentína nemzeti söre.

Argentína–Mexikó 2:1 (1:1, 1:1), hosszabbítás után

Lipcse, 43 ezer néző

Játékvezető: Massimo Busacca (svájci)ARG: Abbondanzieri–Scaloni, Ayala, Heinze, Sorin–Maxi Rodriguez, Mascherano, Cambiasso (76. Aimar), Riquelme–Saviola (84. Messi), Crespo (75. Tevez)

MEX: O. Sanchez–Mendez, Castro, Osorio, Salcido–Marquez, Guardado (66. Pineda), Pardo (38. Torrado)–Borgetti, Morales (74. Zinha), Fonseca

8. Borgetti (öngól),

98. Maxi Rodriguez 6. Marquez

Heinze, Sorin Marquez, Castro, Torrado, Fonseca

11 lövések 12

5 kapura tartó lövések 3

23 szabálytalanságok 28

6 szögletek 5

8 leshelyzet 2

51 labdabirtoklás (%) 49

MAXI RODRIGUEZ

Az argentin középpályás, aki a Mexikó elleni nyolcaddöntő hosszabbításában a világbajnokság eddigi legszebb gólját lőtte, a 2001-es utánpótlás (U20) világbajnokságon tűnt fel, amikor négy gólt lőve oroszlánrészt vállalt az argentinok elsőségéből. A Newells Old Boysból ekkor került Spanyolországba, ahol 2005-ig az Espanyol Barcelona, 2005-től pedig az Atletico Madrid légiósa. A világbajnokság előtt 13-szor szerepelt a válogatottban, és 3 gólt szerzett. Mérlege azóta nagyot javult: a csoportmérkőzéseken két gólt lőtt (mindkettőt Szerbia és Montenegró ellen), és Argentína az ő szépségdíjas találatával győzte le Mexikót.