Fagyos csöndben ülsz

 

A hallgatóság elmélyülten figyelte az előadásod, majd kérdések sokasága következett, aminek csak az vetett véget, hogy Jaro ránézett az órájára. Lelkessé tetted a közönséget, amely élvezte a poénjaidat is, közöttük például a „Mennyiért szerzi be a protézissel élő hegymászó a fél pár bakancsot?” kérdésre adott válaszodat a szintén amputált lábú mászóval, Szendrő Szabolccsal való közös vásárlásaitokról. Meggyőződésem, hogy nagyon mély benyomást tettél a nézőkre-hallgatókra, akik emberi értékekkel gazdagodva hagyták el a termet. És csodálatos volt látni, hogy ott, azokban a napokban az emberek folyamatosan odamennek Hozzád, autogramot kérnek, beszélgetni akarnak Veled. Jó volt szemlélni ezeket a pillanatokat. Az utolsó nap, kint a téren az egyik kísérőrendezvény helyszínén egy húsz év körüli fiú odajött Hozzád, nagy lelkesedéssel köszöntött, majd amikor visszalépett a társaihoz, kissé túlzó romantikus áhítattal újságolta nekik, hogy a világ legnagyobb hegymászója van itt, és az előadásodról kezdett mesélni. Te ezt – szlovákul beszélt – nem értetted, én pedig akkor nem (és azóta sem) tolmácsoltam, mert utána valami másra figyeltünk. Ott, Trencsénben bő kétórás előadásoddal kivívtad a helyiek határtalan szeretetét és elismerését. Olyan emberekét, akik korábban nem ismertek, nem tudtak Rólad semmit. Teljesítményeiddel, az életeddel, emberi nagyságoddal. És alázatoddal, szerénységeddel, közvetlenségeddel, őszinte odafigyeléseddel. Csak egy kivételes ember képes erre. Szerettelek volna megkérni a könyved dedikálására, amit Tőled kaptam, mikor kiszálltam a kocsidból, és cuccaimmal a kezemben Te csak egyszerűen a hónom alá nyomtad. Pár nappal az expedícióra indulásotok előtt, amikor szintén Komáromban jártál és nálam teáztunk, levehettem volna a polcról. De fontosabb volt, hogy az expedícióval kapcsolatos dolgok Jaróval való telefonos egyeztetését tolmácsoljam, meg egyebekről beszélgessünk. Azt hittem, a dedikálásra bőven lesz még alkalom… Megdöbbentettek a hirtelen jött fejlemények. Előbb Kollár Lajos beszámolója a helyzetetek drámaira fordulásáról, pár órával később a Jarótól származó hírek, melyek a sorsot nagy valószínűséggel vetítették előre.Már nem tudom, hol, valahol olvastam a hegymászók nagy magasságban való fagyhaláláról. Azt írta ez az értekezés, hogy fájdalommentes állapot, olyan, mint egy euforikus álomba merülés.A Te életed nyolcezer méteres magasságban véget ért és kiteljesedett. Sajnos Kiss Péterrel nem hozott össze a sors. Tőle is búcsúzom. Legyen szép álmotok!Malinák Zsolt